Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Megtörve

„Nincs azzal semmi baj, ha az embert a szorítóban vagy azon kívül padlóra küldik. A baj ott kezdődik, ha ott is marad."

A telefonom rezgésére ébredek, a kómás állapotomból ítélve nem saját magamtól aludtam el, hanem valaki rásegített. Az a valaki minden bizonnyal Jasper Hale volt.
Egyszer visszakapja...

– Halló! – szólok bele kómásan a telefonba.

– VAN FOGALMAD RÓLA, HOGY HÁNYSZOR KERESTELEK AZ ÉJSZAKA FOLYAMÁN? HETVENHATSZOR, JESSICA ÉS HÁNYSZOR VETTED FEL? EGYSZERSEM. MI AZ ISTEN TÖRTÉNT VELED? MAGYARÁZATOT KÖVETELEK MOST RÖGTÖN. – ordítja a telefonba Ryan.

– Ryan...– csitítgatom. – Egyszerűen megpróbálhattad volna felhívni valamelyik Cullent...

– Szerinted eszembe jutott? Tudod te, hogy milyen érzés, amikor a barátnőd délután SMS-t küld, hogy azonnal menjek az apjáért és védjem meg őt a vámpíroktól? Ráadásul Emmett és Edward nem voltak hajlandóak egy szót sem szólni az egészről azt mondták, hogy ha szeretnéd akkor elmeséled. Helen teljesen ki van és én is, szóval válaszolj MOST AZONNAL. – mondja idegesen.

Így úgy teszek, ahogy kért és elmondok mindent szóról szóra. Victioriáékkal való találkozást az erdőben. James tervét, hogy hogyan akar végezni velem, illetve a Volturival való szövetkezést is.

– Tehát röviden és tömören halálra vagy ítélve. – összegzi Ryan.

– Így valahogy. Charlie, hogy van?

– Kicsit sem jól. Mindenki titkolódzik előtte és már a maradék haját tépi, mert nem tud a lányáról semmit, azt meg végképp nem érti, hogy miért két diák védi meg őt egy esetleges támadástól...

– Hamarosan vége lesz ennek és nem kell a házban ücsörögnie, addig is találj ki valami magyarázatot ezekre. Helennek meg mondd meg, hogy ne aggódjon nem lesz bajom. – mondom, majd elköszönök Ryantől és megnézem magamnak a helyet, ahol vagyok.

Most jövök rá, hogy azt sem tudom, hogy hogyan kerültem ebbe a szobába.
Kopogás nélkül nyitnak be a szobába.

– Nem hinném, hogy Carlisle nem tanított meg téged kopogni...– mondom morcosan Jaspernek.

– Bocsesz Jess, gondoltam megnézem, hogy vagy.

– Remekül, bár ezt úgysem hiszed el a képességeid miatt... Úgy látom nagyon szereted alkalmazni, mivel elég jól aludtam, olyannyira, hogy a tegnap estére onnantól, hogy beszéltem apáddal nem is emlékszem...

– Lehet kicsit túl toltam, de csakis a te érdekedben. Nagyon rosszul festettél, mint, aki egy zombis filmből mászott elő.

– Kösz, Jasper, nagyon kedves vagy...– forgatom a szemem.

– De attól még ugyanolyan dögös voltál. – kacsint rám.

Felhorkanok és teljes erőből megütöm a vállát. (Végre a vámpírformámban, így ezt most ő érezte meg.)

– Nagyon harcias ma valaki. – mondja nevetve.

Eddig eszembe sem jutott körül nézni a szobába, de most látom, hogy milyen letisztul. Fehér falak egy sor beépített szekrény az, amit először észreveszek, majd a hatalmas ablakra téved a tekintetem utána az ablak melletti üvegasztalra és a hatalmas tv-re.

– Ez Carlisle szobája, ugye? – kérdezem.

– Igen az övé, bár én az enyémbe akartalak vinni, de hárman Alicel nem biztos, hogy elfértünk volna egy ágyon.
Fújtatok egyet, majd kimegyek a szobából, hogy megkeressem a többieket.
A konyhában meg is találom őket.
Le lehet rólam olvasni, hogy Jasper már reggel kikészített idegileg, mer Alice dühösen néz a hátam mögött kecsesen kullogó pasijára.