Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Kötelék

„A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass."

Az erdőben értetetlenül néznek a többiek Jasper irányába. Most jött el az a pillanat, amikor vagy beszámolok mindenkinek a történtekről, vagy maguk fognak rájönni, ami ebben az esetben nem a legokosabb megoldás.
Az eső iszonyúan rákezdett, szinte ömlik az égből, ezen felül nem maradhat el a szokásos dörgés és villámlás sem. Én meg eljöttem egy szál bodyban.
Carlisle ezt látja is, szóval rám adja a saját kabátját.
Alina megjelenésével egy világ omlott össze bennem, nem azért, mert megjelent, hanem azért, mert nem tudtam kitekerni a nyakát...
Egyszer úgyis megtalálom, a sors nem véletlenül sodorta őt ide, Forksba.
A farkasok nem foglalkoznak azzal, hogy Jasper személyében egy vámpír (Alinával együtt kettő) van a területükön, inkább minél jobban próbálják elsajátítani azokat a szabályokat, amiket én és Jasper mutattunk nekik, így egymást csépelik, Ryannel azonban senki nem akar verekedni, a testfelépítéséből kiindulva szerintem senki nem mer, jobban is jár a falka, mivel Ryan most nagyon dühös és nem Alinára, hanem Jasperre.
Arra felé tekinget, amerre Jasper elhagyta a területet, a rezervátum irányába. A morgásaiból szerintem mindenki kikövetkezteti, hogy éppen azon gondolkodik, hogy Jasper után menjen-e és ölje meg vagy maradjon itt, nem viszályt szítva. Az első opciót választja, mivel elindul az erdő felé.
Na már most, ha Jasper családja nem lenne az én családom is, akkor simán hagynám Ryannek, hogy kibelezze, jobban mondva, mivel soha nem ölné meg, móresre tanítsa azt a faszt, de mivel Jasper családja az én családom is, ezért nem hagyhatom.

– Ryan, nyugi. – nyugtatom le a társam.

Rám néz azzal a félelmetes vörös szemeivel, oldalra fordítva fejét ezzel kérdezve, hogy: Biztos vagy benne?
Jól láthatóan bólintok, így meggondolja magát és visszamegy Sam falkájához.
Rosalie, Emmett még mindig nem nagyon tudja hova tenni a helyzetet.

– Mi ez az egész? – kérdezi Rosalie.

Éééés itt is van az a kérdés, amire nekem válaszolnom kellene úgy egy tucat vérfarkas, a pasim, Jasper barátnője előtt.

– Higgyétek el, nem akarjátok azt tudni. – válaszolom.

– Pedig nagyon szeretnénk...Jasper, aki közülünk a legkevesebbet mutat érzelmeket napok óta úgy viselkedik, mint egy kisfiú, akitől elvették a nyalókát, plusz árad belőle a féltékenység, ha rád vagy az apámra néz, szóval megmagyarázhatná nekünk valaki, hogy mi folyik itt. – szólal meg Emmett.

Jól van, Jess, csak nyugodtan és őszintén!

– Izé...hogy mondjam...volt egy kis afférom vele. – szólalok meg.

Hát ez aztán minden volt csak nem nyugodt.

– Affér? Milyen affér? – néz rám Rosalie.
Tényleg nem vagyok rá büszke, hogy megtettem és Jaspert most már minden bizonnyal ki fogok nyírni, mert ez a helyzet nagyon megalázó, legalább itt lehetne, hogy ő is hozzá tudjon szólni az eseményekhez, de nem, mert neki be kellett durciznia és elhúzni innen a csíkot.

– Ez szerintem kettőjükre tartozik. – segít ki Carlisle a kínos helyzetemből.

Ha tovább halogatom ennek elmondását az lehet, hogy a későbbiekben nagyobb visszhangot fog kiváltani, így üsse kő elmondom, rosszabb nem lehet a helyzetem.

– Oké. – kezdem. – Nem vagyok büszke rá, de lefeküdtem vele.

– Te? Jasperrel? Tuti csinált valamit az érzéseiddel! – mondja Rosalie.