Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Újabb támadás

"A biztonságban csak az biztos, hogy sosem biztos."

Hétvége van! Végre valami jó is történik Forksban. Két nappal ezelőtt halt meg Jack. Apu még mindig nem tudta túl tenni magát rajta és mivel az ideje nagy részét az örsön tölti, hogy kiderítése mi volt (inkább kik voltak) az, aki megölte a legjobb barátját, így az érzelmeit sem tudom befolyásolni, mondjuk ez az egyik képességem, aminek nem nagyon veszem hasznát, hisz alig tudom használni. Ha elmondom Cullenéknek az igazságot tuti leckéket veszek Jaspertől.
Jack apának olyan volt, mint nekem Ryan vagy Helen. Elválaszthatatlanok voltak egymástól gyerekkoruk óta, a horgászat volt mind a két pasinak az élete, mindig együtt mentek le a La Pushra bálnákat nézni... És Jack már nincs apunak...
Együtt tudok vele érezni, hisz Riley már nekem sincs, és bár nem halt meg, a szívem legmélyén azt kívánom, hogy bár halott lenne...
Leszállok az ágyamról és elhúzom a függönyt. Ma nem süt a nap, biztos vagyok benne, hogy szökő évente egyszer fordul elő, hogy süt a nap Forksban, szóval majd négy év múlva megint csodálhatom a forksi napot.
Készítek magamnak egy teát és úgy döntök, hogy ma az egész napomat Victoria ügyeinek szentelem. Elfogom őket kapni.
Ekkor csengetnek az ajtón. Reggel nyolc óra, ki lehet ilyenkor? Morgok magamba.
Carlise és Rosalie kivételével minden Cullen az ajtóm előtt áll.

–Őőőő...– nem jön szó a számra, de megpróbálok értelmesnek tűnni. – Bejöttök? – kérdezem tőlük.

–Még szép. – mondja Jasper és már megy is be a házba.

Rápislogok a többiekre, aztán őket is beinvitálom a házba. Az ebédlőben állnak meg és úgy néz ki nem akarnak semmit közölni...Úgy látszik nekem kell elkezdenem a beszélgetést.

– Nem tudom nálatok mennyire szokás, de ha az ember behívatja magát a házba legalább egy értelmes szót kinyög, és nem csak az ebédlőben állnak, mint egy...khm...hagyjuk mi.

Mindenki Edward felé fordul.

– Gondolom ő akarta, hogy jöjjetek ide...– jelentem ki.

– Így van gondoltuk benézünk hozzád és megkérdezzük hogy vagy a tegnapelőtti után...

– Nagyszerűen, leszámítva, hogy három vámpír meggyilkolta apám legjobb barátját.

– Sajnáljuk, ami történt. – jön oda Alice hozzám és ölel meg.

– Miért nem tud ilyen aranyos lenni Rosalie is? – nézek rá.

– Nem bízik az emberekben. – kezdi Jasper.

– Ezt már hallottam, de akkor is bunkó kijelentést tett! – mondom megbántottan.

– Így igaz, Jasper, Rosalie nagyon bunkón viselkedett Jessivel szemben, Jessie egy rossz szót sem szólt hozzá mégis úgy döntött, hogy utálni fogja. – mondja Emmett.

– Ez tény. Tudod mit ne is foglalkozz a húgommal, eléggé magának való a csaj! – ért egyet Jasper a tesójával.

– Elviszitek egy körre az autóm? Csak azért kérdezem, mert Edwardnak megígértem valamelyik nap, nekem meg most úgysincs szükségem rá.

– Jessie felájánlotta, hogy elvihetjük a kocsiját te meg nem szóltál? – kérdezi felháborodottan Jasper.

– Háát, azt hittem, hogy elfelejtetted..és nem akartam hiú reményeket kelteni bennetek – mondja Edward.

– Jó a hosszútávú memóriám, öreg...Vigyétek csak, de a kórházig hadd menjek veletek. – kérem őket.

Úgy döntöttem félreteszem egy kicsit Victoriát és a kedvenc játékszereimmel foglalkozok, akiket majdnem megöltem.