Várakozás (Bexi)

5. A nagy kérdés...

- Köszönök mindent - mondtam kicsit elérzékenyülve.
- Ne viccelj már, Beka nem egyszer megköszönted - mondta mosolyogva.
- Tudom, de ez nekem nagyon sokat jelent - mondtam hálásan mosolyogva.
- Na látod ezért tettem - mondta. - Mármint azért, mert tudom, hogy neked sokat jelent és, hogy ezt a csodás mosolyt látom rajtad sokkal jobban megérte - mondta és vezetés közben az egyik kezét a combora tette és én megfogtam.
- Márk? - néztem rá kérdőn.
- Igen? Mi az? - kérdezte és egy pillanatra a fejét felém fordította, de utána azonnal vissza is fordult és az utat figyelte.
- Mikor éjjel sírtam és te felébredtél. Jól hallottam, hogy kicsimnek hívtál? - kérdeztem elrejtve a mosolyom.
- Nem szerintem lehet, hogy rosszul emlékszel - tagadta azonnal az egészet és végig az utat bámulta.
- Pedig én mintha tényleg azt hallottam volna - húztam tovább.
- Nem én nem mondtam ilyent - tagadta tovább.
- Hát jó akkor biztos rosszul emlékszem - mondtam és végül elmosolyodva kinéztem az ablakon.
- Igen rosszul emlékszel - biccentett. - És ne mosolyogj, mert nem mondtam ilyent - mondta.
- Nem is mosolygok - mondtam talán túl hirtelen.
- De, Beka, tudom, hogy mosolyogsz - mondta mire oda fordítottam a fejem és láttam, hogy ő se bírja tovább és elmosolyodik. Mire egy pillanatra kikapcsoltam az övem és odahajolva hozzá adtam egy gyors puszit, aztán rögtön vissza is kapcsoltam a biztonsági övem. Már egy ideje feltűnt, hogy nem éppen haza felé tartunk, mert Márk és én sem arra lakunk amerre éppen mentünk így gondoltam, hogy éppen ideje végre megkérdeznem, hogy hová megyünk és miért.

- Márk miért megyünk erre, ha mind a ketten a másik irányba lakunk? - kérdeztem értetlenül.
- Igen tudom, de van egy meglepetésem - mondta mosolyogva.
- Meglepetés? - kérdeztem és már ettől is eléggé meglepődtem, hogy Nagy Márk azt mondja, hogy van egy meglepetése.
- Igen, most ezen miért lepődtél meg ennyire? - kérdezte furcsálva.
- Nem az csak nem gondoltam, hogy egy olyan fiú, mint te csinál valami meglepetést nekem - mondtam, de közben elmosolyodtam.
- Egy olyan fiú, mint én? - kérdezte. - Mármint úgy érted aki jól néz ki, tökéletes, díjnyertes felsőteste van és mellette még romantikus is? - kezdte magát dicsérni.
- És mellette még szerény is - mondtam.
- Pontosan - mondta mosolyogva.
- Na, de mit fogunk csinálni sétálunk valami parton vagy piknikezünk? - probálkoztam hátha kitalálom.
- Hát, ha sétálni akarsz akkor rossz srácot választottál - mondta szórakozva.
- Jól van csak próbálkozok hátha kitalálom, de ezek szerint nem jött össze.
- Hát nem, de Beka mielőtt megtudnád mi a meglepetés kérdeznem kell valamit és, ha válaszként nem azt mondod amit szeretnék, akkor a meglepetésnek se fogsz örülni szóval kérlek hallgas végig és csak utána válaszolj - mondta és teljesen elkomolyodott az arca. Én pedig érdeklődve hallgattam, hogy végül mit fog mondani.
- Tudom, hogy sokszor nem volt könnyű neked főként miután az önző féreg ott hagyott, mert híres lettél és ez neki valamiért nem tetszett, azt is tudom, hogy nagyon kevesen voltak melleted és, hogy az összes ember akik a barátodnak mondták magukat hátat fordítottak neked amikor a legnagyobb szükséged lett volna rájuk. És hát tudom, hogy éppenséggel én sem könnyítettem meg a dolgod. Egy év se veled se nélküled kapcsolat után remélem, hogy már csak jobb jön. Amikor megkaptalak partnereként ként reméltem, hogy nem leszel normális, de ezt a részét már tudod, mert elmondtam. Sokat veszekedtünk azon a héten, de végén az a csók mindenért kárpotólt. Nagyon fájt, hogy nem voltál ott a döntőn.
- Tudom és sajnálom - mondtam szomorúan.
- Na mindegy szóval a döntő után ahol olyan gyönyörűen leszerepeltem te rántottál ki a gödörből és ezt nagyon szépen köszönöm.
Ott Londonban amikor már végre valamerre tartott a kapcsolatunk reménykedtem benne, hogy valami végre lesz, de sajnos nem így történt tudom, hogy túl reagáltam és sajnálom, de féltem, hogy újra Gerit akarod majd és nem is tudom szóval elöntötte az agyamat a düh és hülyeséget csináltam, mert nem foglalkoztam veled és ott hagytalak. Amit azóta is sajnálok, hogy nem volt ott a szülinapodon. Aztán mikor elmentél apukádhoz én vártam rád te meg jöttél azokkal a hülye srácokkal, eléggé féltékeny voltam, végül visszajöttél és azok a napok voltak a legjobbak amiket veled töltöttem, mert akkor már nagyon hiányoztál, Beka. A koncert után nagyon boldog voltam mikor végre megcsókoltalak, olyan régóta vártam már arra a pillanatra hisz már annyit elhalasztottam és végre minden rendben volt, mert velem voltál és én elszúrtam tudom, hogy elszúrtam, de probáltam megmagyarázni te viszont meg sem hallgattál. Összejöttél azzal az üres fejűvel és fájt, fájt az, hogy az ő kezét fogtad az enyém helyett és vele voltál helyettem, de oké túl vagyunk ezen is. Féltem, hogy őt fogod választani helyettem, de végül a csodálatos Lizike esküvőjén végre kibékültünk és ismét boldog voltam, mert velem voltál igaz, hogy erről senki nem tudott, de velem voltál. Minden egyes nap féltem, féltem attól, hogy Gerivel leszel, hogy még mindig őt szereted és ez nem hagyott nyugodni, de ott a Balatonon az egyik este a sötét szobámban mondtál valamit ami nekem nagyon sokat jelentett és azt a csodálatos estét soha nem fogom elfelejteni, bár nem mondom, hogy most már nem félek attól, hogy egyszer újra vele leszel, de már nem annyira, mint azelőtt. - mondta.
- Márk nekem csak te kellesz engem már nagyon rég nem érdekel, Geri - mondtam őszintén mire, Márk elmosolyodott.
- Amikor már azt hittem, hogy minden rendben akkor kaptam a legnagyobb csapást ott Balogh nyaralójában. Most már tudom, hogy értem tetted, de ott akkor nagyon fájt ahogy az az üveg én is úgy törtem akkor szét belül - mondta Márk és én könnyes szemmel hallgattam. - Nagyon fájt nem tudtam túltenni magam rajta tudom, hogy úgy látszott az instán, de nem ment minden nap a mondataid viszhangoztak a fejemben és én csak azt kérdeztem, hogy miért pont te tetted ezt. Valahol legbelül tudtam és reméltem, hogy te nem tennél ilyent magadtól, de ebben senki nem erősített meg. Mikor végre Körte elmondta az igazat először nem tudtam, hogy mit mondjak vagy mit gondoljak. De aztán kis idővel rájöttem és már tudom, hogy ezt tényleg miattam tetted. Aztán ismét kibékültünk és kiruccantunk Karintiába és nagyon jó volt újra veled. Végül te befejezted legalábbis egy időre biztosan a Bexi karrieredet és végül itt vagyunk és végre igazán boldog vagyok, mert velem vagy. Erre az egy évre visszagondolni és elmondani is hosszú, de mi végig csináltuk ami persze nem volt könnyű, de végig csináltuk. És, ha végül az a vége, hogy velem vagy akkor akár többször is végig csinálom, mert az én életem akkor teljes és csak akkor vagyok boldog, ha te velem vagy. És szeretném, ha tudnád, hogy én mindig itt vagyok bármi van számíthatsz rám. Ha esetleg lesz majd valami ne titkold el előlem mondd el azt szeretném, hogy bízz bennem. Tudom, hogy sokszor nem érdemellek meg és sokszor vagyok bunkó, de hát velem ilyen az élet. Azt még tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és bármi történik mindig szeretni foglak - mondta.
- Én is nagyon szeretlek, mindig is szerettelek és bármi történik mindig szeretni foglak, bízom benned és hülyeség az, hogy nem érdemelsz meg - mondtam elérzékenyülve.
- Tudtam én, hogy mindig is szerettél - mondta azzal az önelégült mosolyával az arcán. Hát igen még mindig nem tanultam meg, hogy Nagy Márknak nem vallunk csak úgy be mindent. - Na szóval a kérdésem végül az, hogy - kezdte el mondani, de egy kicsi szünetet hagyott nem tudom, hogy azért, hogy húzza az agyamat vagy pedig azért, mert félt feltenni a kérdést. - Budai Rebeka arra gondoltam, hogy mivel nagyon szeretlek emeljük egy szintel feljebb a kapcsolatunkat. Mi lenne, ha.... - kezdte Márk, de már nem tudta befejezni.
- Vigyázz! - üvöltettem rá ijedten.