Várakozás (Bexi)

39.

Miután elovastad a sztorit utána kérlek, hogy olvasdd el az alatta lévő vastag betűs szöveget,ha eddig nem tetted most légyszi tedd meg☺❤

A parkolóból az étterembe igyekeztünk az a hely felé ahol a többiekkel megbeszéltük, hogy találkozunk. Arra számítottunk, hogy ők már bent lesznek és elfoglalták az asztalainkat, de meglepetésünkre az ajtó előtt álltak mindannyian. Körte eléggé idegesnek tűnt ami sosem jelentett jót. Márkkal csak egy pillanatra néztünk egymásra, de abban pillantásban benne volt minden amit gondoltunk. Csak nehogy valami gond legyen. Ez volt az amit mindketten gondultunk és szerettünk volna. Mert már nem kellett semmi rossz. Abból bőven elég volt. Most, hogy ismét minden jó nem akartunk újból valami pocsék dolgot. Csak végre élni szerettünk volna. Együtt, boldogan. Szerintem ez nem nagy kérés.
    Ugyanolyan tempóban, de mégis félve közeledtünk a többiek felé. Márk szorított egyet a kezem jelezve, hogy ott van bármi is lesz. Így bár még mindig félve, de biztonságban érezve magam haladtunk egyre közelebb, végül pedig elértünk hozzájuk.
- Ezt nem hiszem el csak egyszer lenne egy rohadt nyugodt estém. Ez olyan elképesztően nagy kérés? - mérgelődött Körte.
Viszonozva Márk szorítását egy nagy levegőt vettem és mindegy mindegy alapon feltettem a kérdést aminek a válaszától eléggé féltem.
- Baj van?
- Rohadt nagy baj van gyerek - nézett rám mire lesápadt az arcom.
- És mégis mi? - kérdeztem már szinte suttogva egy hatalmas gombóccal a torkomban.
- Aszádék miatt kibasztak minket az étteremből, és a környéken már ilyenkor nincs egy sem ami nyitva van ezen kívül - mondta mire a megkönnyebbüléstől majdnem összecsuklott a lábam és óvatos mosollyal néztem Márkra aki egy aprót bicentett jelezve, hogy így már minden rendben.
- Hát jól van na, nem akartam lehánnyi a pincért nem direkt volt - szabadkozott Bogyó.
- A pohár törés is véletlenül volt - tette fel a kezét Puding. - Amúgy meg Beki mondta, hogy fogyó eszköz.
- Most mondanám, hogy én is véletlen fogtam meg annak a csajnak a seggét, de ez nem így volt - röhögött Pepe.
- Akarom tudni? - kérdeztem Körtét érdeklődve.
- Nem gyerek - ingatta a fejét. - Elég, ha ennyit tudsz - mondta mire Márkkal kérdőn, de mégis megkönnyebülten néztünk egymásra.
- Most akkor nem ünneplünk? - szomorkodott Pepe.
- Mondjuk, ha nem basznátok tönkre mindent akkor bulizhatnánk, - förmedt rá Daniella - de mivel mindent elkurtok így nem sok esély van rá - ingatta a fejét dühösen a csellista.
- Apa hallottad ezt? Bánt minket - fordult Körte felé Puding.
- Idióták! - reagálta le ennyivel Körte és sóhajtva az ég felé nézett.
- De akkor most mi lesz? - kérdezte Anti.
- Én étteremben akarok ünnepelni - mondta Bogyó.
- Én is - üvöltötte Pepe.
- Én is - kiabálta Puding.
- Higgyétek el bazdmeg mi is csak mindent elbasztok - szólt unottan Daniella.
- Jó oké akkor mondom mi lesz - mondta Körte - a gyerek emlékezet visszatérést mindenképp megünnepljük, de akkor, ha úgy jó átrakjuk holnapra.
- Rendben - üvöltötték Aszádék.
- Nekem jó - bólintott Evelin.
- Nekem is - mondta Anti.
- Felőlem - rántotta meg a vállát Daniella.
- Oké akkor ezt megbeszéltük - mondta Körte majd odajött hozzám és átkarolta a vállam. - Baszki gyerek ne haragudj ezért a szar helyzetért.
- Dehogy haragszok - ingattam a fejem.
- Jó gyerek vagy te - nyomott egy puszit a fejemre. - Na akkor asszem induljunk haza - fordult a többiek felé majd kérdőn nézett körbe. - Hová lettek Aszádék?
- Nem tudom az előbb még itt voltak - mondta Anti.
- Ezt nem hiszem el - tárta szét a karját idegesen.
- Körte ne idegeskedj a tudod a vérnyomásod - szóltam rá.
- Ne idegeskedjek, gyerek? Ne idegeskedjek?  Két másodpercre nem néztem oda és ez a három idióta eltűnt. És ne idegeskedjek?
- Körte nyugi - sétált oda Betty és megsimította a karját.
- Jaa nyugi. És hová lett ez a három majom? - nézett körül, de sehol nem lehetet látni Aszádékat.
- Nem tudom, de messzire nem mehettek - szólt Evelin.
- Körte az applikáció - mondta Márk.
- Tényleg - csapott a homlokára.
- Persze amikor mi voltunk Karintiában nem felejtetted el - dünnyögte Márk.
- Márk kussolsz - szólt rá majd elkezdte keresni a telefonját. - Asszem a kocsiban hagytam mindjárt hozom. Addig ti maradjatok itt - mondta majd elindult a autóhoz.
Mi ahogy Körte kérte ott maradtuk és vártuk, hogy visszajöjjön. Daniella sorozatot nézett Lili és Evelin Bettyvel beszélgettek Pabló és Anti unottan átcsorgott. Márk mögém lépett és szorosan átkarolt.
- Beka - suttogta a fülembe amitől végig futott a gerincemen a hideg.
- Igen?
- Mit szólnál ha ma nálunk aludnál? - kérdezte suttogva. - Anyumék nincsenek otthon szóval azt csinálunk amit akarunk - puszilt bele a nyakamba.
- És mégis mire gondolsz? - kérdeztem mosolyogva mire Márk keze lecsúszott a csípőmre és egy pillanat alatt szembe fordított magával.
- Majd meglátod - kacsintott vagyis bocsánat márkcsintott majd hozzám hajolva megcsókolt.
- De Lilit haza kell vinnünk mindenképp - mondtam miután ajkaink szétváltak.
Márk egy ideig csendben maradt mire megfogtam a kezét és rászorírottam jelezve, hogy minden rendben lesz. Egy pillanatig várt majd óvatosan biccentett egyet, hogy rendben. Hirtelen a telfonomhoz kaptam, mert csörgött. Anyu hívott.
- Szia anyu - vettem fel a telefont.
- Szia! Hol vagytok már? - kérdezte aggódva.
- Mindjárt indulunk haza - mondtam.
- Oké, de vigyázzatok.
- Rendben vigyázunk - bólogattam - Anyu - szóltam a számba harapva.
- Igen?
- Lehetne, hogy.... - kezdtem, de közbe vágott.
- Nem - mondta azonnal.
- De még azt sem tudod mit akartam - háborodtam fel.
- Jó oké akkor mondjad - sóhajtott.
- Nem aludhatnék Márknál? - kérdeztem.
- Rebeka - szólt szigorúan. - Nem. Oké Márk itt volt. Rendben elnéztem, mert ez az egész helyzet fura meg tudom, hogy nem könnyű. A korházban is együtt voltatok. Neked pihenned kell szóval haza jössz szépen. Ha gondoljátok Márk itt aludhat elnézem, de....
- Anyu én mindenre emlékszem - mondta ki hirtelen.
- Tessék? - kérdezte csodálkozva.
- Emlékszem - suttogtam.
- Komolyan? - döbbent le.
- Igen - mondtam mosolyogva.
- Nagyon örülök - mondta és a hangjában mérhetetlen boldogságot hallottam. - Minden rendben van? Jól vagy?
- Igen minden rendben. Jól vagyok.
Anyu egy ideig csöndben volt a vonal másik végén majd végül egy nagyot sóhajtva megszólalt.
- Beki.
- Igen?
- Oké. Aludj ott, de....
- Lilit haza visszük. Vigyázok magamra, Márk is vigyáz rám és, ha bármi van azonnal hívunk - fejeztem be helyette. - És köszönöm.
- Rendben, ha haza hozzátok Lilit akkor találkozunk. Addig is vigyázz magadra.
- Rendben vigyázok. És anyu...
- Igen?
- Szereltek és mégegyszer köszönöm.
- Én is szeretlek.
- Szia anyu - köszöntem el.
- Szia - köszönt el ő is majd kinyomtuk a hívást.
- Na mizu? - kérdezte Márk.
- Megengedte szóval nálatok alszom - mondtam mire Márk elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Na itt vagyok - jött meg Körte. - Megnéztem és itt vannak nem messze. Van itt egy bolt - nézett körbe - méghozzá ott - mutatott az egyik irányba.
- Akkor menjünk - tanácsolta Márk és rákulcsolta az ujjait az enyémre. Körte bólintott jelezve, hogy menjünk így tehát elindultunk.
- Várjatok - szólt Lili mi pedig kérdőn néztünk rá. - Daniella - mutatott a lány felé aki annyira elméjült a sorozat nézésben, hogy semmit nem vett észre ami körülötte történt. Tehát azt sem, hogy mi elindultunk Aszádékért.
Anti vissza szaladt és óvatosan kicsit meglökte a csellista vállát.
- Mii van?? - förmedt rá Daniella mire Anti behúzta a nyakát.
- Csak elmegyünk a fiúkért gyere - szólt erőtlen hangon.
- Jaa jólvan. De kit érdekel? - tette el a telefont a zsebébe majd elindultak felénk. És így már a teljes csapattal mentünk Bogyóért, Pepéért és Pudingért. A bolt nagyon közel volt így hamar odaértünk, pont akkor amikor a három fiú kisétált onnan a kezükben egy csomó piával.
- Ti mégis - kezdte Körte nyugodt hangon. - Mi a szaart csináltok? - üvöltött le őket.
- Szereztünk ingyen piát - mondták lazán Aszádék.
- Nem. Nem. Ugye nem? - idegeskedett Körte. - Nem azt akarjátok mondani, hogy ezt mind loptátok - rökönyödött meg.
- Nem loptuk... - kezdte Puding.
- Csak kölcsönvettük - fejezte be Pepe.
- Basszátok meg - üvöltött a menedzser. - Ti normálisak vagytok? Jó ez költői kérdés volt. De mi a szart képzeltek?
- Körte nyugodj meg. Nincs szar. Ezeket ajándékba kaptuk - mondta Bogyó.
- Ajándékba? Ajándékba? Ennyit? - mutatott végig a kezükben lévő piákon.
- Felismertek minket - rántotta meg a vállát Pepe.
- A boltos unokája nagy rajongónk. És ezáltal a nagyi ismer minket - folytatta Bogyó.
- És azt mondta, hogy fejenként választhatunk három dolgot - fejezte be Puding.
- Most komolyan? - förmedt rájuk Evelin. - És én? Én is tagja vagyok a bandának.
- Nyugalom - szólt rá Bogyó - azt is elintéztük azért van nálunk fejenként négy pia mert egy-egy a tiéd - mondta és a lány felé nyújtottak egy-egy üveget amit Evelin boldogan vett át.
- Idióták - üvöltött rájuk Körte. - Gyerek zenekar vagytok. Ismétlem GYEREK zenekar. Ezt nem hiszem el - hüledezett. - És ti komolyan piát választottatok. GYEREK zenekar létetkre. Én hülyét kapok esküszöm. Tudjátok mi lesz ebből, ha boltos valamit esetleg lead?
- Higgadj le Körte. Nincs szar - szólt nyugodtan Pepe miután a menedzser befejezte az üvöltözést. - Kapott képet az unokájának. Ne fog köpni.
- Reménykedjünk. Reménykedjünk. Mert, ha igen nektek végetek. És most nyomás haza felé - szólt Körte és elindultunk az autók felé.
- Hé hugi - jött oda Puding és átkarolta a nyakamat. - Mivel kidobtak minket az étteremből és leszögezem, hogy nem miattunk - mondta teljesen komolyan mire én csak bólintottam, hogy persze. - De bocsánat kérés képpen hoztam neked valamit - kezdett el a zsebében kotorászni. - Tessék - adta át a Nutella go-t.
- Oh köszönöm - mondtam mosolyogva és egy puszit nyomotam az arcára.
- Ez is a tiéd - adott át Bogyó is egy Nuttela go-t.
- És ez is - kaptam Pepétől is egyet.
- Köszönöm - mondtam és nekik is adtam egy-egy puszit. - De ugye ezt... - kezdtem, de Pepe félbe szakított.
- Nyugi ezt vettük. Levagyunk égve, de ezt megérdemeled. És bocsi.
- Tényleg ne haragudj. Egy kicsit elcsesztük a mai estét - mondta Bogyó. - Ezt is - tette hozzá.
- Most zsíroztam le vele, hogy nem a mi hibánk. Erre ti mindent elcsesztek - akadt ki Puding.
- Jól van nyugi. Nem haragszok - mondtam mosolyogva.
- Ami nem a mi hibánk azért nem is haragudhatsz - bizonygatta az igazát Puding én pedig nevetve hallgattam. - De most komolyan hugi. Akkor nincs harag?
- Nincs - ingattam a fejem.
- Akkor jó - bólintottak a fiúk.
- Halljátok - szólalt meg Márk. - És én mit kapok? Evelin piát kapot. Beka Nuttela go-t. Engem kihagytok? - háborodott fel.
- Elégedj meg annyival, hogy Nagy Márk vagy - mondta Puding.
- Jogos - rántotta meg a vállát. - Annál jobb dolog úgy sincs a világon.
- És főként örülj annak, hogy engedjük, hogy a hugunk a barátnőd legyen -szólt Bogyó.
- Jaa, hogy csak ennyi. Azt hittem valami jobbat mondasz - szólt sértetten Márk én pedig elképedve figyeltem. - Annál jobb meg végképp - suttogta a fülembe mire mosolyogva adtam neki egy puszit.
- És csak normálisan, mert még meggondolhatjuk magunkat - szólt szigorúan Pepe.
- Na mi van csak nem hősködni próbáltok itt? - jött oda Körte.
- Nem mi csak vigyázunk a hugunkra - mondta Pepe.
- Ő nem a... Na jó mindegy - legyintett Körte. - Jól teszitek.
- Ti hol parkoltok? - kérdezte Márk.
- Ott arra - mutatott az irányba Körte.
- Jó akkor itt most elköszönünk mert mi arra állunk - mondta Márk és a kocsi irányba mutatott.
Elköszöntünk a többiektől és megegyeztünk, hogy holnap még beszélünk mindenképp az estével kapcsolatban. Lilivel együtt elindultunk Márk autója felé majd beszálltunk és elindultunk. Márk ugyanolyan feszült és ideges volt így oda suttogtam neki, hogy minden rendben lesz ő pedig aprót bicentett jelezve, hogy reméli. Mondanám, hogy az út hamar eltelt, de ha valaki a világ végére költözik akkor oda nem lehet olyan gyorsan eljutni. Márk egész úton ideges volt én pedig azon gondolkodtam, hogy mit tegyek, hogy ezt megváltoztassam, de semmi nem jutott eszembe. Lili csendben ült hátul és a rádiót hallgatta. Így telt az elég hosszú utunk míg végül haza értünk. Lilit bekísértük a házba anyuval beszéltünk egy pár szót. Megígértem, hogy vigyázok magamra, Márk megígérte, hogy vigyáz rám és azt is megígértük, hogy ha bármi van hívjuk. Gyorsan felszaladtam a szobámba és összepakoltam egy két cuccot majd már indultunk is Márkékhoz.
- Figyelj - suttogtam miután beszálltunk a kocsiba.
- Mondjad - nézett rám.
- Látom rajtad, hogy ideges vagy és feszült amikor vezetsz. Mit tegyek, hogy ez megváltozzon? - kérdeztem, mert fogalmam sem volt, hogy mitévő legyek.
- Semmit nem tudsz - ingatta a fejét majd beindította az autót és elindultunk.
Szomorúan néztem ki az ablakon, mert nem akartam, hogy ez az egész így legyen, hogy amikor ott ülök mellette az autóban ideges és feszült legyen, de nem tudtam mi legyen. Csak reménykedtem. Reménykedtem abban, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Márk még mindig nem hiszi el, hogy nem az ő hibája volt a baleset. Mindig azt mondja, hogy mi lett volna, ha... De ezt már sohasem fogjuk megtudni, hogy mi lett volna, ha. Az életben olyan sokszor döntenünk és választanunk kell, de soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha. A gondolataimba merülve ültem és bámultam ki az ablakon miközben Márk vezetett. Az ember azt gondolná, hogy egy baleset után félünk beülni egy autóba, de ez nálam nem így volt, mert bíztam Márkban és az, hogy ott volt mellettem az biztonságot adott és így egyáltalán nem féltem. Én tudtam, hogy az az egész nem az ő hibája volt. Már csak azt nem tudtam, hogy mit tegyek, hogy ezt ő is végre megértse. Tekintetemet elvettem az ablakról és Márk felé néztem. Csendben mosolyogva figyeltem és azon gondolkoztam, hogy milyen jó, hogy ő van nekem. Eszembe jutott minden az első találkozástól kezdve. Főként a boldog percek, de az is hogy mennyit szenvedtünk, de minden megérte. Azért mert most itt van velem. Nagyon szerettem volna, hogy már minden rendben legyen köztünk, mert, ha ott van velem akkor már minden jó és talán ez nem is akkora kérés. Talán.
- Na mi az? - kérdezte miután észrevette, hogy nézem.
- Semmi - ingattam a fejem mosolyogva.
- Csak nem rajtam gondolkozol?
- Nem - hazudtam.
- Pedig hidd el az jó időtöltés én is sokszor csinálom - mondta mire felnevettem.
- Márk - suttogtam.
- Igen?
- Szeretlek - mondtam mire elmosolyodott.
- Az is nagyon jó dolog. Én is szeretem saját magam. Csak nézz végig rajtam milyen jól nézek ki és milyen tökéletes vagyok. A mosolyomról nem is beszélek - fényezte magát én pedig nevetve hallgattam.
Nem sokkal később megérkeztünk hozzájuk. Márk leállította az autót és ismét megkönnyebbülést láttam rajta. Szótlanul csak megszorítottam a kezét mire ő mosolyogva nézett felém.
- Menjünk be - mondta mire én csak bólintottam. - Várj - szólt majd kiszállt a kocsiból átsétált az én felemre és kinyította az ajtót. - Gyere - nyújtotta felém mosolyogva a kezét én pedig megfogtam és kiszálltam a kocsiból. Márk rákulcsolta az ujjait az enyémre és elindultunk be a házba.
Kinyitotta előttem az ajtót így beléptem levettem a cipőm Márk bezárta az ajtót majd elindultunk a nappali felé.
- Nézünk valami filmet? - kérdezte.
- Nézhetünk - mondtam.
Márk odasétált a tévéhez bekapcsolta majd elkezdett keresgélni valami filmet míg végül az egyik adón megállt.
- Uhh ez egy nagyon jó film. Láttad már?
- Nem hiszem. Asszem nem.
- Megnézzük?
- Nekem jó - mondtam majd odasétáltam Márkhoz aki megragadta a derekam és magához rántva egy puszit nyomott a fejemre miközben a mellkasába fúrtam a fejem.
- Szeretlek - motyogtam a mellkasába.
- Én is szeretlek - mondta mire mosolyogva felemeltem a fejem és lábbujjhegyre állva megcsókoltam amit ő azonnal viszonzott.
- Gyere - fogta meg a kezem és a kanapé felé húzott majd leültünk egymás mellé én Márkhoz bújtam ő pedig átkarolta a derekamat és mégszorosabban magához húzott. Így néztük a filmet azon a kanapén ülve ami mögé Márk leejtett amikor titokban voltunk együtt. Az emlékektől halványan elmosolyodtam majd néztem tovább a filmet ami mellesleg nagyon unalmas volt. Márk amióta elindultunk tőlünk autóval ideges és feszült volt. Nyilván azt gondoltam, hogy azért mert vezetnie kell, de amikor megérkeztünk és bejöttünk a házba is ezt éreztem, de azt hittem, hogy rosszul gondolom így nem kérdeztem rá. Filmnézés közben viszont észre vettem, hogy sokszor idegesen beletúr a hajába vagy éppen az ujjaival feszülten dobol a kanapén.
- Minden rendben? - kérdeztem és felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Persze miért? - kérdezte csodálkozva.
- Mert idegesnek és feszültnek tűnsz - mondtam és a kezére mutattam amivel még mindig dobolt a kanapén.
- Jaa bocs nem tudtam, hogy zavar észre sem vettem - mondta és abbahagyta.
- Nem az, hogy zavar. De biztos, hogy minden rendben? - kérdeztem és megsimitottam az arcát.
- Igen minden rendben. Ne aggódj - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
Bár én annyira nem voltam benne biztos, hogy minden rendben hiszen láttam rajta, hogy nem stimmel valami, de majd csak elmondja ha akarja.
- Kérsz egy szendvicset? - kérdezte majd felállt és a konyha felé indult.
- Igen kérek - mondtam és felkeltem a kanapéról.
- Maradj csak mindjárt hozom - mondta én pedig visszaültem.
Éppen a halál unalmas filmet néztem és vártam, hogy végre történjen benne valami amikor csörömpölést hallottam a konyhából.
- A francba - hallottam Márk hangját.
A zajtól egy pillanatra összerezzentem, de már siettem is a konyhába, hogy megnézzem mi a baj. Mikor odaértem Márk éppen a földről szedte az eltörött tányér szilánkjait.
- Ne úgy, mert... - szóltam rá, de abban pillanatban ledobta a földre a darabot, mert elvágta az ujját - elfogod vágni magad - fejeztem be a mondtatot.
- A rohadt életbe - kapott a kezéhez.
- Várj - szóltam és odasiettem hozzá. - Ezt szorítsd rá - adtam oda egy tiszta zsebkendőt miután megnéztem és szilánk darab hála nem volt benne. - Van valahol valamilyen fertőtlenítő és sebtapasz?
- Igen asszem a fürdőbe - mondta én pedig elindultam megkerestem a dolgokat és már mentem is vissza a konyhába.
- Beka ez nagyon fáj - mondta miközben a zsebkendőt szorította az ujjára.
- Nyugi - mondtam és levettem az ujjáról a zsebkendőt. - Ez lehet, hogy egy kicsit csípni fog - szóltam majd lefertőtlenítettem a sebet.
- Ez nem kicsit csíp basszus.
- Sajnálom - mondtam majd ráraktam a sebtapaszt az ujjára ami akkor már nem vérzett.
- Ez nagyon fáj - nyafogott. - Nem kell ezzel kórházba menni? - kérdezte.
- Ez egy kicsi vágás lefertőtlenítettem, leragasztottam már a vérzés is elállt. Max akkor kéne ha nagyon vérezne és nem állna el.
- És mi van ha meghalok?
- Márk, először is ne beszélj hülyeségeket. Másodszor pedig nem lesz semmi bajod - mondtam és lábbujjhegyre állva próbáltam a homlokára adni egy puszit, de valahogy így sem értem el ezért beletúrva a hájába és kicsit lejebb húztam magamhoz. Végül pedig adtam egy puszit a homlokára.
- Most jól vettem észre, hogy ha lábbujjhegyre állsz akkor sem éred el a homlokom? - kérdezte röhögve.
- Lehet - rántottam meg a vállam. - És most mi van abban?
- Semmi - ingatta a fejét mosolyogva. - Kapok rá egy gyógy puszit? - kérdezte az ujját mutatva, de olyan aranyos volt, hogy akaratlanul is elnevettem magam majd adtam rá egy puszit. - Amúgy Beka.
- Hm?
- Egyszer kétszer volt már olyan, hogy elvágtam magam. Mondjuk akkor kórházba voltam, de akik ellátták a sebemet sokkal jobban néztek ki mint te - mondta.
- Hogy te mekkora seggfej vagy - néztem rá ledöbbenve.
Márk mosolyogva figyelt majd megragadta a karom és magához rántva hevesen megcsókolt.
- Nyugi csak vicceltem - suttogta két csók között. - De amúgy - kezdte miután szétváltunk. - Tényleg jól néztek ki azok ápolok - mondta mire én meglöktem a vállát ő pedig nevetve belecsókolt a nyakamba.
- Na jó én ezt itt összesöpröm - mutattam az üvegszilánkokra. - Te pedig addig menj vissza nyugodtan.
- Itt maradok hátha neked is kell valami ellátás. Mondjuk a szájon át való lélegeztetést nagyon szívesen vállalom.
- Hülye - ingattam a fejem miközben fogtam a seprűt és elkezdtem söpörni.
Márk félre állt a konyaszekrényhez és neki támaszkodva figyelt. Nem tudom, hogy ő észre vette vagy sem, de én igen, hogy ismét elkezdett dobolni az ujjaival csak ezúttal a szekrényen. Felsepertem a lapátra az üvegszilánkokat kidobtam a kukába majd kérdőn néztem rá.
- Mi a baj?
- Hm?
- Látom, hogy van valami ami nem hagy nyugodni - mondtam és közelebb léptem hozzá. - Kérlek mondd el - fogtam meg a kezét. - Baj van?
- Nem - ingatta a fejét. - Vagyis eddig.
- Mi az, hogy vagyis eddig? - kérdeztem talán kicsit hisztérikusan. - Márk megijesztesz.
- Ne félj. Minden rendben - simította meg az arcomat.
- Ugye veled minden rendben? Nincs semmi bajod? - kérdeztem aggódva.
- Azon kívül, hogy megfogok halni azon kívül nincs - mondta mire a szemeim megteltek könnyel és egy pillanatra úgy éreztem nem kapok levegőt. - Jézusom nem nem ezt nem gondoltam komolyan csak az ujjaim miatt hülyeségből mondtam. Ne sírj - mondta és szorosan magához ölelt. - Hé Beka - szólt miközben a hajamat simogatta én pedig a mellkasába fúrva a fejem zokogtam.
- Te nem vagy normális - löktem meg a vállát és kibújtam az öleléséből.
- Basszus Beka nem gondoltam, hogy nem veszed a lapot. Sajnálom - lépett egyet felém, de én hátráltam egyet. - Ne haragudj már - mondta majd felém lépett mégegyet megfogta az arcom és letörölte a könnyeim és egy puszit nyomott a homlokomra. - Én ezt csak viccnek szántam - mondta és szorosan magához ölelt.
- Elég szar a humorod - dünnyögtem.
- Ne haragudj - nyomott egy puszit a hajamra.
- Márk most komolyan nincs semmi bajod? Minden rendben? - néztem a szemébe.
- Minden rendben. Nincs semmi bajom.
- Esküszöl?
- Esküszöm - nézett a szemembe. - De azért eléggé meg ilyedtél, hogy elveszítesz. Jó mondjuk tényleg szar lehet nélkülem az élet - nevetett.
- Márk ez nem vicces - förmedtem rá. - Tudod, hogy megilyedtem te szemét.
- Jól van na. Gyere ide - rántott vissza magához átkarolta a derekamat én pedig a mellkasára hajtottam a fejem, lehunytam a szemem és mélyen beszívtam az illatát.
- Márk - suttogtam.
- Igen?
- De akkor mi a baj?
- Nincs semmi baj.
- De akkor miért vagy ilyen feszült és ideges?
- Jó oké gyere - mondta és megragadta a kezem és a kanapé felé vezetett ahová leültetett ő leült mellém és magával szembe fordított. - Figyelj emlékszel, hogy aznap amikor azt mondtam, hogy van egy meglepetésem azelőtt felakartam tenni egy kérdést? - kérdezte miközben a kezemet szorongatta.
- Igen emlékszem - bólintottam mosolyogva.
- Asszem itt az ideje, hogy végül feltegyem.

Először is megkérlek titeket, hogy válasszatok két lehetőség közül.

1. Hamarosan hagyjam abba a sztorit (ami kábé 4-5, de lehet, hogy kevesebb vagy az is lehet, hogy több pontosan nem tudom hány rész) Szóval pár rész után vége.
2. Kicsit megcsavarom a történetet, de viszont hosszabb lesz.

Ezek közül kéne választani rátok bízom kommentben várom a számokat amelyikből több van az győz nyilván.

Másodszor pedig úgy döntöttem, hogy jún. 15-ig szünetel a sztori ezt ki is fogom írni. Ha esetleg lesz időm előbb írni akkor mindenképp kirakom a részt, de nem tartom valószínűnek. És azt sem ígérem, hogy mindjárt 16-án rakok ki részt, de utána próbálom majd rendszeresen kirakni az a megszokott egy nap egy sztori. Nyilván ez attól is függ mit választotok a részekkel kapcsolatban.

Köszönöm, ha ezt és a sztorit is elolvastad🥺❤
Remélem tetszett🥰
A befejezésért pedig bocsi és várom a vele kapcsolatos kommenteket😂😅❤
Imádlak titeket💖💖