Várakozás (Bexi)

37.

- Egy pillanat - hallottam Márk hangját az ajtó másik felén. Mi az, hogy egy pillanat? Mit csinál vajon? - gondolkodtam majd hirtelen a táskámhoz nyúltam, mert a telefonom elkezdett rezegni benne. Márk hívott, de nem vettem fel csak mégegyszer bekopogtam.
- Egy pillanat - ismételte meg a hangja viszont kicsit feszültnek tűnt. A telefont kinyomtam és vissza raktam a táskámba. Az ajtón túlról hallottam, hogy Márknak ez nem igazán tetszik.
- Most komolyan? Tudja, hogy fontos lenne számomra, hogy itt legyen erre nem, hogy arra nem képes, hogy eljöjjön, de még ki is nyomja a telefont - mérgelődött bent, de én mosolyogva bekopogtam újból. - Mi a szart nem lehet érteni az, hogy egy pillanata? - tépte fel előttem az ajtót majd elkerekedett a szeme amikor meglátta, hogy én vagyok az. - Hát te? - kérdezte csodálkozva. - Azt hittem, hogy nem jössz.
- Meglepi - tártam szét a karomat kicsit zavartan. - Nem gondoltad komolyan, hogy kihagyom.
- Kicsinálsz, te lány - ingatta a fejét mosolyogva. - Gyere be - mondta majd beléptem az ajtón amit Márk becsukott és odalépett hozzám, megragadva a derekam közelebb húzott magához. - Ez a legjobb meglepetés amit valaha kaptam - suttogta.
- Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom rád - néztem a szemébe mosolyogva és a nyaka köré fontam a karom.
- Ja persze még te fogsz haragudni rám. Nem én mondtam azt, hogy nem jövök el oda ahová alapból megbeszéltük, hogy elmegyek.
- Miért számított volna neked, ha nem jövök?
- Egyáltalán nem - ingatta a fejét magabiztosan.
- Szóval akkor az előbb amikor az ajtó előtt álltam nem az hallottam, hogy fontos lenne neked, hogy itt legyek - mondtam. Márk válasz nélkül hagyva mosolyogva nézett a szemembe majd hozzám hajolt és hevesen megcsókolt amit én azonnal viszonoztam. Valakinek viszont mindig meg kell zavarni az ilyen pillanatokat. Ez most sem történt másképp, ugyanis valaki benyitott az ajtón mire azonnal szétrebbentünk és odakaptuk a fejünket.
- Nagy Márk! Tíz perc múlva kezdünk. Gyere - szólt be valaki aztán ki is ment.
- Menned kell. Szóval indulj nehogy szóljanak érte.
- Annyira nem sietek - ragadta meg a derekam és újra magához húzott. - Amúgy nem akartam veled kiabálni. Sajnálom. Csak kicsit felhúzott ez a Geris dolog.
- Tudom. Nem érdekes - álltam lábujjhegyre és megcsókoltam amit ő azonnal viszonzott.
- Szóval akkor nem haragszol? - kérdezte suttogva.
- Nem - ingattam a fejem mosolyogva majd újra megcsókoltam.
- Mivan a kezeden? - nyúlt a csuklómhoz amin egy karkötő volt M betűs medállal.
- Ez? - kérdeztem vissza. - Gondoltam, hogy azért M, mert a te neved Márk szóval felhúztam. De, ha ez nem így van és zavar akkor levehetem - nyúltam a karkötőmhöz.
- Nem, nem - rázta a fejét. - Hagyjad csak. Sőt várjál - nyúlt a zsebébe és elővett egy karkötőt. - Ha már te is akkor én is felrakom - tette fel a kezére.
- De ezen miért B betű van?
- Mert akkor még Bexi voltál. És gondolom azért kérdezed, mert a neved Rebeka ami R - mondta én pedig bólogattam jelezve, hogy igen erre gondoltam - de mivel nekem, Beka vagy ezért marad a B betű. Persze, ha nem zavar.
- Nem zavar - mosolyogtam Márk pedig fölém hajolva megcsókolt. - De most már menned kell. Szóval induljunk.
- Rendben - csókolt bele a nyakamba majd megfogta a kezem és elindultunk ki az ajtón, ami előtt már Körte várt.
- Márk. Menned kell szóval indulj - szólt rá.
- Jó oké megyek már. De vigyázz rá.
- Nyugalom vigyázok a gyerekre, de most indulj.
- Jó megyek - mondta Márk majd adott egy gyors csókot.
- Tubicáim. Tényleg nem akarok zavarni, de mindjárt kezdődik - mérgelődött Körte mire Márk ellépett tőlem és elindult.
- Ügyes légy - szóltam utána.
- Beka - fordult vissza egy pillanatra. - Én mindig az vagyok - mondta mire mosolyogva ingattam a fejem amolyan „ilyen nincs" stílusban.
- Na, gyerek menjünk - szólt Körte majd elindultunk és elfoglaltuk a helyünket. Körbe nézve azt álapítottam meg, hogy az egész stúdió sokkal kisebb, mint ahogy a tévében tűnik. A nézők között ültünk akiknél egy csomó tábla volt különböző versenyzők nevével ellátva. Már csak pár perc volt vissza az adásig. Végül elkezdődött.
- Köszöntjük a nézőket, ez itt a Pop/Rock sztár leszek! hatodik évadának ötödik adása! - kiáltotta a műsorvezető mire hatalmas taps hangzott a nézőtérről. Majd bemutatta a zsűrit.
- Akiért minden lány megőrül, a helyes és folyton márkcsintó, Nagy Márk - üvöltötte a mikrofonba a műsorvezető. A közénseg szinte felrobbant akkor taps és üdvrivalgás tört ki. A műsorvezető és a zsűri kicsit beszélgetett, viccelődött egymással végül pedig ez első versenyző következett. Minden perc ki volt számolva és a versenyzők sorba váltották egymást. Jobbnál jobb számok következtek és szebbnél szebb hangú versenyzők jöttek egymás után. A műsor egyáltalán nem volt unalmas. Egy két szám után a közönség hatalmas taps viharban tört ki. Nyilván mindenkinek megvolt a kedvence. Mindenkinek más is más, de mint minden évadban most is megvolt a legnagyobb kedvenc. A mostaniban egy lány volt az, a neve pedig Fruzsi. Nem csodáltam, hogy ő az hiszen tökéletes volt a hangja és nagyon illett ehez a szakmához, elég jól csinálta amit kellett. A zsűri nyilván mindenkit értékelt. Volt aki jobban szerepelt és volt aki kicsit kevésbé jól és ezt a zsűri elmondta neki. Márk nagyon jól értékelt és nagyon jó dolgokat mondott. Vagyis elég profin csinálta amit kellett. A zsűri értékelt a versenyzők énekeltek és egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy vége lett az utolsó produkciónak is és már csak egy valami volt vissza. Vagyis a tudomásunk szerint már csak egy dolog lett volna vissza a műsor legizgalmasabb része az eredmény hirdetés ahol sajnos valaki mindig kiesik és számára véget ér a verseny. De ezúttal még nem ez következett, hanem előtte még volt valami más amiről szinte senki nem tudott köztük én sem.
- A jól megszokott eredmény hirdetés előtt most egy kis meglepetés jön az egyik zsűritagunk kérésére - szólt a műsorvezető a mikrofonba én pedig kíváncsian vártam a végét. - Kábé egy évvel ezelőtt itt ezen a színpadon volt egy duett amire, ha azt mondom, hogy a közönség nagy kedvence lett akkor nem túlzok. Ugyanis a két előadó felrobbantotta a színpadot a közönség pedig tombolt. Ez a duett talán nem csak ezért maradt kölünleges, mert jól lett előadva és egy eléggé érdekes zárása lett hanem azért is, mert mára ez a két előadó nem is olyan régen bejelentette hivatalosan is, hogy együtt vannak, sok rajongó örömére. És meg kell hagyni, hogy nagyon összeillenk. Szerintem mindenki tudja, hogy kikről beszélek - mondta a közönség pedig egyszere kezdete el üvölteni, hogy Nagy Márk és Bexi. Én meg csak kérdőn néztem. - Így van jól mondjátok. Ha nem is élőben, de nézzük vissza ezt a duettet most - szólt a műsorvezető. Márk kihasználva, hogy a kamera nem őt veszi hátra fordult a szemével engem keresett majd mikor észre vett a szemembe nézett. Én mosolyogva néztem vissza rá és odatátogtam neki, hogy ez most mi? De Márk csak mosolyogva megrántotta a vállát, és szórakozottan figyelt egy darabig majd visszafordult. A ledfalon pedig megjelent egy kis film ahol én voltam Márkkal.
- Ez a duettest hetén készült - súgta oda Körte mire mosolyogva biccentettem. A kis filmben benne volt ahogy Márk reggel felkelt és palacsintát süt nekem. A reakciómat látva egy évvel ezelőtt is pontosan ugyan olyan finom volt, mint ma reggel. Később egy rendelőben voltunk majd egy orvos megvizsgálta Márkot majd megnyugtatta a rajongók, hogy nincs komoly baj. Végül pedig a próbákról is lehetett látni egy kis részletet. Aztán vége lett a kisfilmnek és a ledfalon megjelent a pródukciónk. Ott voltunk én zongoráztam ő énekelt. Megmozdult velem a színpadi elem és szembe kerültem. Márk felém lépkedett és a szemébe nézve elkezdtem énekelni. Végül odaért hozzám és belekezdett a refrénbe. Márk felém nyújtotta a kezét amin a B betűs medálos karkötő volt én pedig felé nyújtottam az M betűs medálos kezemet. Ő felrántott a zongorától, és szorosan maga elé állított, fél kezével átfogva a derekamat. Egy kicsit várt majd magához rántva megcsókolt. A közönség ahogy a felvételen élőben is hatalmas taps viharban tört ki, én meg csak ott ültem és mosolyogtam. Miután vége lett a duettnek az adás folytatodott tovább a megszokottak szerint, de engem az már egyáltalán nem érdekelt. Csak ültem ott és bámultam magam elé miközben körülöttem folytak tovább az események, de nem akartam és nem is tudtam rájuk figyelni. Az az egész amit végignéztem hatalmas boldogságot váltott ki belőlem. Sok mindenre nem emlékszem abból ami körülöttem történt annyit tudok, hogy a közönség tapsolt a műsorvezető beszélt, de minden olyan távolinak tűnt, mert ahogy ott ültem miután végig néztem a duettünket azt ahol minden elkezdődött úgy éreztem, hogy ennél boldogabb már nem lehetek és annyira reméltem, hogy most már nem fog történni semmi. De ahogy ültem és úsztam a boldogságban az élet megint felülírta a számításaimat. De most valahogy nem a megszokott formában. Az egész amit Márk elintézett valami olyant váltott ki amiben eddig csak reménykedtem. Ott ültem a közönség soraiban és a nagyboldogságom közepette, mintha csak rám zúdítottak volna valamit hirtelen úgy tértek vissza az egyik másodpercről a másikra az emlékeim. Az élet valójában felül írta a számításaimat, de kivételesen a jó értelemben. Mindenre és mindenkire emlékeztem. Így végre rá is aki bár nem tudom, hogy gondolta-e, hogy ebből ez lesz, de sikerült a segítségével visszanyernem az emlékeimet. Én csak hatalmas mosollyal ültem ott. Elmondhatatlanul boldog és hálás voltam. Hálás voltam mindenkinek. Hiszen mindenki velem volt és segített, de legfőkébb Márknak azért, mert egy percre sem hagyott magamara annak ellenére, hogy nem emlékezetem rá. Én meg ismét beleszerettem. Jézusom ezt meddig fogom hallgatni tőle. Biztos nagyon sokáig, de nem érdekel csak az, hogy végre emlékszem. A nagy boldogságom közepette arra lettem figyelmes, hogy vége lett az adásnak.
- Gyerek nem jössz? - kérdezte Körte csodálkozva.
- Hm? - kérdeztem kizökkenve a gondolataimból.
- Vége az adásnak. Nem jössz? Megyünk ki.
- Ja, de persze megyek - kelltem fel a székből és nyújtoztam egyet, mert eléggé elzsibadtam.
- Minden oké? Olyan fura vagy? - kérdezte Körte.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben - mosolyogtam.
- Akkor gyere - karolta át a vállamat Körte és elindultunk a kijárat felé.
- Márk? - kérdeztem körbe nézve hátha meglátom valahol.
- Hamarosan jön. Megbeszéltük, hogy kint találkozunk. Mi ez a nagy boldogság? A duett óta nem lehet letörölni az arcodról a mosolyt.
- Egyszerűen csak nagyon boldog vagyok.
- Örülök, gyerek. Nagyon jó így látni - mosolygott Körte.
- Beszarás, hogy Márk mit el nem intéz neked - lépett oda Daniella mikor már kiléptünk.
- Hát most erre mit mondjak? - tártam szét a karom.
- Na mizu hugi? - lépett oda Puding. - Csak üvölt rólad a boldogság.
- Mert tényleg boldog vagyok.
- Jól van akkor. Ennek örülök - nyomott egy puszit a fejemre.
- Hallod hugi, hogy ti milyen nyálasak lettetek - szólt Bogyó.
- Na! Ne legyél köcsög - szólt rá Daniella.
- Most mivan? Tényleg ez az igazság - szólt Pepe. - Bocs hugi - nézett felém.
- Hagyjátok már őket. Had legyenek végre boldogok - mondta Evelin.
- Ti örülnétek, ha lenne valaki akinek ilyent csinálhatnátok - oltotta le őket Daniella - de mivel nincs ezért féltékenységből más boldogságán szórakoztok.
- Héé! Ez fájt - szólt a három Aszád.
- Ez az igazság - tárta szét a karját Daniella.
- Jó oké befejezni - elégelte meg Körte. - A gyerek végre boldog és mi ennek örülünk. Márk valamiért nem akkora seggfej, mint ahogy megszoktuk. És most csend van. Ti nem szóltok be a gyereknek - mondta Aszádéknak. - Te meg nem szólsz be Aszádéknak - fordult Daniellához.
- Jól van na. Bocsánat apa - szólt Bogyó. - És tudod, hogy szeretünk hugi - jött és szorosan megölelt. - Ne haragudj.
- Én is szeretlek hugi. Bocsi nem úgy értettem - jött oda Pepe is.
- Tudod, hogy én is nagyon szertlek hugi. Bár nem mondtam rátok semmi rosszat attól még ne haragudj - mondta Puding majd szorosan átölelt.
- Nem haragszom - ingattam a fejem nevetve. - Én is szeretlek titeket.
- Na látod apa nem is haragszik - mondta Bogyó Körte felé nézve.
- Hányszor mondjam még el, hogy én nem vagyok az apátok ő meg nem a húgotok? - kérdezte unottan Körte.
- Először is nem igaz, hogy nem vagy az apánk és fáj, hogy ezt állítod. Másodszor pedig Beki azt mondta, hogy olyan mintha a bátyjái lennénk szóval ő a húgunk - mondta Puding sértetten.
- Most komolyan gyerek? Még te is cserben hagysz? - hüledezet Körte.
- Sajnálom - mondtam nevetve.
- Na itt a herceged - mondta Bogyó Márk felé biccentett, aki éppen akkor lépett ki az ajtón én pedig oda szaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Márk elkapott és mosolyogva nézett rám.
- Csak nem tetszett a meglepetés? - kérdezte hatalmas vigyorral.
- Ha tudnád mennyire - mondtam Márk pedig hevesen megcsókolt amit én a hajába túrva azonnal viszonoztam.
- Na jó tubicáim nem akarok semmit megzavarni, de elmondtam Márk, hogy ésszel a gyerekkel szóval most azonnal tedd le - szólt Körte mire Márk egy szó nélkül lerakott és felemelve a kezét mosolyogva hátralépett egyet amolyan „nyugi hozzá sem érek" stílusban én pedig szórakozottan figyeltem.
- Márk ne hülyülj már - ingatta a fejét Körte nevetve. - Nem azt mondtam, hogy hozzá sem érhetsz csak azt, hogy ésszel.
- Ja az más - lépett vissza hozzám mosolyogva és átfonta a kezét a derekamom. - Szóval tetszett? - kérdezte mosolyogva.
- Igen - bólogattam mosolyogva. - De ugye nem kértek érte cserébe ismételten valami éneklést félmeztelenül egy csapat lánynak? - kérdeztem mosolyogva Márk pedig megrázta a fejét.
- Nem most megúsztam nélküle. Nem kell semmi.... - akadt meg és kérdőn nézett rám. - Hogy mit mondtál? - kérdezte ledöbbenve mire elnevettem magam.

Itt az új rész❤
Nagyon sokan vártátok már, hogy visszatérjen az emlékezete hát most megtörtént ez is🥰
Remélem, hogy tetszik🥺
És olyan szépen megkaptám már, hogy elmehetnék valami kínzónak vagy, hogy szeretlek titeket kínozni😂😂 (nem rosszból imádom ezekez) Mondjuk találkoztam már egy-két szép kommentel ezzel kapcsolatban😅
Szóval csak, hogy nagyon szeressetek megint egy ilyen befejezéssel jöttem. Bocsi🥺❤
Imádtam titeket❤