Várakozás (Bexi)

28.

Az autó már rég elment, de én még mindig nem tértem magamhoz a hallottakat után. Ott áltam a járdán és csak bámultam az utat. Tudtam, hogy igaza volt Lilinek és meg kellett volna tennem. És Evelinnek is igaza volt, hogy nem szabadott volna kételyek között hagynom. Rájöttem, hogy ezt most nagyon elrontottam és azt is tudtam, hogy valahogy meg kell oldanom csak még azt nem tudtam, hogy mind ezt hogyan fogom. Hiszen Márknak fellépése lesz így ő most biztos, hogy nem fog visszajönni. Szóval nem tudtam, hogy mit tegyek hiszen a címe nem volt meg, mert Körte nem adta meg, de hirtelen eszembe jutott valami vagyis inkább valaki. Gyorsan visszamentem a házba és berontottam Lili szobájába.
- Lili mondd el nekem, Márk címét - mondtam a húgomnak.
- Miért kell az neked? - kérdezte értetlenül.
- Hibáztam elég nagyot, de ne kérdezd csak add a címét - mondtam idegesen.
- De mondd már mi történt? - kérdezte.
- Csak add meg.
- De, Beki... - kezdte Lili.
- Légyszi add meg - mondtam.
- Jó oké - adta meg magát a húgom - tessék ez az - mondta és oda adott egy kis papírt amire ráírta a címet.
- Köszönöm - mondtam és egy puszit nyomtam a fejére.
- Beki, ha most elmész, anya kifog nyírni - szólt utánam mikor kimentem a szobájából.
- Tudom, de azt most nem érdekes, mert muszáj elmennem - mondtam aztán lementem a lépcsőn és gyorsan felkaptam egy kabátot már éppen mentem volna ki amikor György utánam szólt.
- Beki, te hová akarnál menni? - kérdezte.
- Muszáj elmennem, Márkhoz - mondtam.
- De nem mehetsz még gyenge vagy - mondta szigorúan.
- Nekem akkor is el kell mennem hozzá - mondtam és elindultam ki az ajtón.
- Fhuu, ezek a tinik - sóhajtott György - Oké, várj, akkor elviszlek inkább. Nem engedlek el taxival - mondta és fogta a kocsikulcsát.
- Köszi. De Lili? - kérdeztem.
- Hova hova igyekszik a kisasszony? Mert nem megy sehova - jött meg anyu.
- Ne már anyu, nekem most muszáj elmennem, Márkhoz - mondtam.
- Nem, nem. Itthon maradsz.
- De, kérlek anyu ez most nagyon fontos - mondtam.
- Majd én elviszem. Vigyázok rá és haza is hozom, mert valami nagyon fontos neki - mondta György.
- Jó oké - enyhült meg anyu - de nem maradsz sokáig - intézte felém a szavait - te pedig nagyon vigyázol rá - fordult György felé.
- Rendben - mondtuk egyszerre.
- Induljunk, légyszi - sürgettem, Györgyöt.
- Oké, oké. Mehetünk - mondta és elmentünk ki az ajtón beültünk a kocsiba és elindultunk.
- Hová megyünk pontosan? - kérdezte.
- Márkhoz itt a cím - mondtam és odaadtam a papírt amit Lilitől kaptam.
- Oké - mondta és megnézte gyorsan a cetlit.
A út egy örökké valóságnak tűnt. Tudtam, hogy Márk még haza ment elkészülni a fellépése előtt, de féltem, hogy elfogjuk kerülni egymást. Hiszen a világ végén lakunk. Oké tudtam, hogy még Márknak is haza kellett érnie hiszen nem rég indult el tőlünk, de akkor is féltem, hogy elfogjuk kerülni egymást.
- Mikor érünk már oda? - kérdeztem türelmetlenül.
- Beki, nyugi mindjárt ott leszünk - mondta György.
- Jó oké - mondtam.
- Minden rendben? Mi ilyen sürgős? - kérdezte érdeklődve.
- Minden rendben, csak beszélnem kell vele - mondtam.
- Oké, mindjárt ott leszünk, nyugi - mondta György.
- György - szóltam.
- Igen? - nézett rám egy pillanatra kérdőn.
- Köszönöm - mondtam hálásan.
- Ne viccelj,  csak elviszlek Márkhoz ez semmiség.
- Nem, nem azt - ingattam a fejem - mármint nem csak azt - javítottam ki magam.
- Akkor mit? - csodálkozott.
- Nem emlékszem rád. Fogalmam sincs, hogy ki vagy. De az egy évvel ezelőtti időre tisztán emlékszem amikor te még nem voltál velünk. És akkor anya nem ilyen volt. Akkor más volt. Nem igazán volt boldog, de most az, mert itt vagy neki te. És a húgom, Lili is sokkal boldogabb, mert nem egy csonka család vagyunk. Úgyhogy köszönöm. Köszönöm ezt az egészet, mert végre igazán boldogok - mondtam hálásan Györgynek.
- Ezen nincs mit megköszönnöd - ingatta a fejét.
- De én úgy érzem, hogy igen - mondtam mosolyogva - nem tudom, hogy az elején mennyire csesztem ki veled, de magamat ismerve nem volt könnyű dolgod.
- Hát, az elején elég rendesen bedobtál a mélyvízbe - mondta nevetve, amikor visszaemlékezett rá - elmentem hozzátok egy vacsorára. Arra számítottam, hogy mi leszünk csak négyen úgy is annyira ideges voltam, de ez nem volt elég, mert te odaszerveztél mindenkit. Márktól kezdve Kemálig mindenki ott volt - mondta.
- De ezek szerint tudtál úszni - mondtam mire ő bólintott jelezve, hogy így van - és ennek örülök.
- Már az elején sejtettem, hogy te leszel az akit leginkább meg kell, hogy győzzek, de azért erre mindjárt nem számítottam - mondta mosolyogva.
- Hát ez ilyen - tártam szét karom mire György bicentett egyet - sok idő még odaérünk? - kérdeztem.
- Nem - ingatta a fejét. Ja mondjuk tényleg odaértünk volna már, de hát persze az én szerencsém olyan, hogy dugóba keveredtünk. Idegesen ültem a kocsiba és vártam a csodára amikor a rádióból megszólalt Márk száma a Nélküled.
Néma csend a múltunk széttört darabjaira mindenhol. A sötét falra vetülő arcképed látom, tudva, hogy csak egy újabb álomfolt.
Egyszerűbb lenne utálni téged,
ha hagynád, hogy ne szeresselek.
Mégis ezer napot választanék egyedül,
ha még egyet eltölthetnék veled - szólt Márk hangja a rádióból amitől egy pillanatra összerándult a gyomrom és legördűlt az arcomon egy könnycsepp. Nagyon féltem, hogy mindent elrontottam és, hogy már nincs visszaút. Nem akartam elveszíteni, mert szerettem, de nem tudtam, hogy mi lesz így csak reménykedtem benne, hogy rendben lesz minden.
- Beki, minden rendben? - kérdezte aggódva György.
- Csak odaszeretnék már érni - mondtam szomorúan.
- Hidd el, hogy szeretnék menni, de dugó van.
- Tudom, nem úgy értettem - mondtam lehajtva a fejem - szerinted, Márk már hazaért? - kérdeztem.
- Ő már biztos. Előbb indult, mint mi és ez előny volt, mert több mint valószínű, hogy ő épp, hogy elkerülte a dugót.
- Na ez szuper - mondtam.
Nagyon sokat álltunk a dugóba és amikor megindultunk akkor is elképesztően lassan haladtunk ezért már kezdtem feladni amikor végre megindult a forgalom. Nagyon izgultam, hogy oda fogunk-e érni vajon. És csak reménykedni tudtam benne, hogy Márk még otthon lesz. György lefékezett és megállt egy helyen ebből sejtettem, hogy megjöttünk.
- Az a ház az - mondta és egy házra mutatott - menj nyugodtan én itt megvárlak.
- Rendben. Köszi - mondtam és kiszálltam a kocsiból majd a torkomban dobogó szívvel a kapuhoz léptem és egy nagy levegőt véve és a legjobbakban bízva megnyomtam a csengőt.
- Igen? - szólt bele egy női hang mire összerándult a gyomrom egyszerre az idegességtől és a félemtől.
- Jó napot. Beki vagyok - mondtam a hajamba túrva.
- Igen tudom - mondta mire meglepődtem - látlak, kamerás a csengő - magyarázta.
- Ohh, értem - mondtam zavartan majd feltettem azt a kérdést aminek a válaszától a legjobban rettegtem - Márk itthon van? - kérdeztem félve.
- Igen - mondta és én a megkönnyebbüléstől majdnem összeestem - Gyere be nyugodtan - mondta a nő és egy kattanó hang jelezte, hogy a kapu nyitva van. Beléptem a kapun majd az ajtóhoz sétáltam amit kinyitott a nő. Mikor megláttam mégjobban megkönnyebbültem, mert már sejtettem, hogy Nagy Márk anyukája lesz ő.
- Jó napot! Nem tudom, hogy ismerjük-e egymást - túrtam zavartan a hajamba, és nem tudtam mit mondjak, de hála a nő átvette a szót.
- Ismerjük - mondta mosolyogva - én Márk anyukája vagyok.Tudom, hogy nem emlékszel rám, de nagyon örülök, hogy látlak. Jól vagy? - kérdezte és átölelt amitől egy kicsit meglepődtem, de viszonoztam az ölelését.
- Igen, jól, köszönöm - mondtam mosolyogva.
- Gyere be nyugodtan - mondta és ellépve tőlem előre engedett.
- Köszönöm - mondtam és beléptem a házba.
- Márk bent van a szobájába, menj csak nyugodtan - mondta kedvesen Márk anyukája.
- Köszönöm - mondtam - de merre találom a szobáját? - kérdeztem zavartan a szám szélébe harapva.
- Ott arra az lesz az - mutatta meg Márk szobáját.
- Rendben köszönöm - mondtam és egyre hevesebben dobogó szívvel elindultam a szobája felé. Vettem egy mély levegőt szorosan lehunytam a szemem majd bekopogtam a szobába.
- Gyere - hallottam, Márk hangját a szobából. Mikor beléptem az ajtón Márk az ágyon feküdt és telefonozott, mert már kész volt. Elindultam az ágya felé, Márk pedig a telefonjából felpillantva kérdőn nézett rám.
- Beka, minden rendben? - kérdezte aggódva majd felült az ágyon és lerakta maga mellé  a telefont - hogyhogy itt vagy? Baj van? - kérdezte, de én válasz nélkül hagyva felmásztam az ágyra beültem az ölébe, hevesen megcsókoltam és beletúrtam a hajába. Márk viszonozta a csókom, de érztem rajta, hogy nagyon meglepődött.
- Csak azt.... - kezdtem, de Márk nem engedte, hogy befejezzem, mert hevesen megcsókolt én pedig viszonoztam a csókját. Elég sok időbe telt míg végül eltudtunk szakadni egymástól.
- Szeretlek, Márk - suttogtam mire Márk az eddigieknél is hevesebben csókolt meg.
- Én is, szeretlek, Beka - sutogtatta két csók között az ajkamra.
- Azért jöttem, hogy elmondjam azt, hogy nem a te hibád volt a baleset - ingattam a fejem - és baromság, hogy nem érdemelnéd meg azt, hogy emlékezzek rád. Azért vagyok veled, mert veled szeretnék lenni és nem azért, mert kötelességnek gondolom - mondtam mélyen a szemébe nézve - és hülye vagy, ha azt hiszed, hogy ez nem így van. Nagyon szeretlek. Azóta így érzek mióta felébredtem a kómából és először megláttalak ott az ágyam mellett ülve - mondtam mire, Márk ismét megcsókolt.
- Szeretlek, te lány - suttogta majd a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Sajnálom, hogy kételyek között hagytalak - suttogtam.
- Miért nem mondtad eddig, hogy szeretsz?
- Mert féltem, nem tudom elmondani, hogy mitől csak féltem - mondtam lesütve a szemem.
- Nem kell, félned. Itt vagyok - mondta mélyen a szemembe nézve.
- De pont attól féltem, hogy nem leszel - ismertem be - amúgy meg elmondtam, hogy szeretlek tegnap, de te már aludtál - mondtam mosolyogva.
- Most ezt komolyan mondod? - kérdezte meglepve.
- Igen.
- Ó, hogy pont akkor kellett bealudnom, basszus - dünnyögöte - amúgy hogyhogy eljöttél ezt elmondani nekem? - kérdezte csodálkozva.
- Féltem, hogy elfoglak veszíteni - ismertem be és szorosan lehunytam a szemem.
- Nem fogsz - mondta és ismét megcsokólt.

Hogy tetszett?❤🥺
Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien olvassátok a sztorim és nagyon szépen köszönöm😘💕
Nagyon boldog vagyok, ha tetszik nektek🥰❤❤
És köszönöm szépen az eddigi véleményeteket is😍💖
Imádlak titeket❤❤