A béke csapata 1. év

Kezdetek

Hazaérve az iskolából ledobtam a táskájámat az ágyam mellé. Beleültem az íróasztalom melletti irodai székbe,amit a gép felé fordítottam. Tegnap letöltött játékom rózsaszín ikonjára nyomtam.
-Betöltés.-íródott ki gépen az ismerős felirat. Halványan elmosolyodtam mikor megláttam Winterdragon nevű lovamat a képernyőn. Egy fehér, azaz szürke lóról volt szó akinek fekete sörénye volt. Vagy mit tudom én hogy mondják a lovasok. Kiskoromban sokat álmodoztam a lovaglásról, de sajnos sosem tudtam kipróbálni ezt a sportot.
Úgyhogy maradtak az ünnepségek, a játékok, és a könyvek ahol lovat láthatok.
Halk, zúgásszerű hangot hallottam a hátam mögül. Megfordultam. Egy lila,fényes,ovális alakú dolgot láttam még. Elöször azt hittem képzelődök,de hamar rá kellett jönnöm hogy ez nem a képzeletem szüleménye. A lila valami még jobban fényleni kezdett, lehunytam a szememet mikor hirtelen fájdalmas fehér fényt adott ki az a lila valami. Mikor kinyitottam a szemem egy nő állt elöttem. A nő magas volt. Nagyjából a 40-es éveiben járhatott. Ő a lila portál féleséget egy laza kézmozdulattal be is zárta.
Rám nézett az idegen nő. Látszólag végigmért rajtam, majd elmosolyodott, és a szemembe nézett.
-Szia. Elizabeth vagyok.-mutatkozott be kedvesen. Elizabeth hangjában semmiféle rossz indulat nem tükröződött.
Mégis meg voltam rémülve.
Talán a furcsa események miatt. Kínosan néztük egymást egy ideig.
Látszólag furcsállta hogy meg se szólalok,de a torkomon semmiféle hang nem jött ki.
-Szia.-szólaltam meg kínomban végül.
Látszólag a nő sok mondani valót szánt nekem. Gondolataiba merült,amíg léptek nem törték meg a csöndet. Elizabeth az ajtóra kapta a fejét, ami természetesen zárva volt,mégis azt várta hogy belépjen valaki.
Ezután idegesen leidézett egy lila portálféleséget.
-Velem kell jönnöd. Mindent meg fogok magyarázni,de nem itt,és nem most.-mondta Elizabeth a hajába túrva. Én értetlenül meredtem a portálra,majd Elizabethre néztem.
Ő bátorító mosollyal az arcán nyújtotta a kezét felém.
-Bízz bennem.-mondta Elizabeth.
Bárhogy is tudtam hogy nem bízhatok idegenekben, éreztem hogy ő más.
Óvatosan kezébe tettem a kezem. Elizabeth behúzott a lila portálba. Becsuktam a szemem. Egy lány hangjára nyitottam ki.
-Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte az ismeretlen sapkát viselő lány.
Egy stonehange szerű helyen voltunk, amint körülnéztem. A helyet világító kövek vették körül.
A hosszúkás köveken különböző vésettek voltak.
Érdekes egy hely volt.
Elizabeth odaállt köpenyt viselő emberek csapatához. Ő is felhúzott egy kapucnit a fejére, ezzel elvegyülve a társaságba. Szinte mindenki ilyen kapucnis köpenyt viselt. Az egyetlen kivételt egy kék mókus, és négy lány élvezett. Egyedül álltam idegen emberekkel szemben.
-Üdvözlünk köreinkben Myra.-szólalt meg a mókus.
Körbenéztem hogy van-e más ezen a ponton rajtam kívül,de csalódottan láttam hogy egyedül vagyok.
-A te nyelveken Frippnek szólítanak. Örülnék ha te is így hívnál.-mondta a mókus.
-Itt Jorvikban elrejtjük Földi személy azonosságodat, úgyhogy itt Myra-ként fogunk szólítani,mivel a Sara nem túl Jorviki név.-mondta Elizabeth.
Lassan bólintottam.
-Te egy léleklovas vagy. Van itt még négy leányzó aki osztozkodik veled a szakmán.-mondta egy furcsa módon barna köpenyben lévő nő.
A négy lányra néztem,akik végig Elizabeth-tet figyelték.
Elizabeth odalépett a többi léleklovashoz. Egy sötétebb bőrű, szemüveges,fekete hajú lány vállára tette a kezét.
-Ő itt Linda.-mondta Elizabeth. Linda egy halvány mosolyt varázsolt arcára üdvözlés képpen.
Én egy kínos mosolyt mutatva próbáltam kedves lenni.
-Ő itt Anne.-lépett ezúttal Elizabeth egy szőke lány mellé. Anne hajában volt egy rózsaszín tics. Az arcán meg lilás erezetek futottak végig. Anne zavartan felemelte az egyik kezét, mintha integetni szeretett volna, de félúton látszólag meggondolta magát,így csak mosolyogva elhajtottak a fejét.
-Ő itt Lisa.-lépett Elizabeth ezúttal egy vörös hajú fufrus lány mögé. Lisa rám nézett.
-Valószínűleg szereti a rockot.-állapítottam meg magamban.
-Végül ő meg Al.....-mondta Elizabeth,de a lány hirtelen kilépett a sorból,és kezet rázott velem.
-Alex Cloudmill.-mutatkozott be kedvesen a lány.
Én eléggé meglepődtem Alex viselkedésén. Nem igazán számítottam rá hogy kezet fog rázni velem. Elizabeth,és Fripp rosszalló tekintettel nézték Alexet.
Alex eléggé fiúsan nézett ki. Barna vállig érő haja,és a hangja árulkodott egyedül arról hogy ő lány. Alex továbbra is engem nézett. Én meg furcsán éreztem magamat,mivel nem igazán szoktam meg az ilyen furcsán kedves viselkedést.
Viszont tetszett. Hiába voltak idegenek a teremben,mindegyikük kedvesnek,és barátságosak tűnt. Végül Alex elengedte a kezemet,és visszasétált Lisa mellé. Lisa,és a másik két lány továbbra is rosszaló tekintettel figyelték Alexet.
Alex ezzel nem törődve nézte őket hatalmas vigyorral az arcán. Valószínűleg nem ez az első eset hogy máshogy csinált valamit mint hogy azt mások elvárják. De nem úgy tűnt mintha ez zavarta volna. Nem is vettem észre hogy Elizabeth idő közben mögém jött. A vállamra tette a kezét,mire én megrezzenzem.
-Ne is törődj Alexel. Mindig ilyen izgága.-mondta Elizabeth.
-Avalon! Ide hoznád Winterdragont?-kérdezte Elizabeth az egyik köpenyes embert. Felkaptam a fejem a név hallatára. A köpenyes figura a játékokban lévő lévő lovat vezette elém. Sokkal szebb volt mint képzeltem. Elizabeth kezembe nyomta a lónak a kantárját.
-Menj vele egyet.-mondta Fripp. Ezen a ponton elúszott a fejemből a rózsaszín köd,melyben minden napfény,és szivárvány,és szembesülnöm kellett a ténnyel hogy lovagolni fogok. Nem mintha nem láttam volna hogy kell felszállni egy lóra,de Winterdragon olyan magasnak tűnt innen lentről.
-Valami baj van Myra?-kérdezte Elizabeth.
Megráztam a fejem,és a kengyel be helyezett a lábam. Feltornáztam magamat a ló hátára. Látszólag meglepődött Elizabeth hogy magamtól felszálltam a Winterdragon hátára,de most jött a neheze,mivel halvány lila gőzőm se volt hogy kell elindítani egy lovat. Elizabeth közben a négy lányhoz ment,és belesúgott valamit a fülünkbe,mire ők bólintottak. Fripp idő közben odasétált hozzám. Egy zöld portálra mutatott.
-Lovagolj át rajta,és nézz körül a szigeten.-mondta Fripp.
Winterdragon magától elindult a portál felé,és átment rajta. Egy kis erdei falu fogadott minket amikor kiértünk. Winterdragon elindult az erdő felé. Nagyjából 20-30 percig mehettünk a földúton. Mellettünk lovasok száguldottak el dolgukra sietve. Mi csak békésen mentünk az úton miközben a tájban gyönyörködtünk. Kiértünk egyszer csak az erdőből. Egy óriási rét,egy csodaszép kastély,egy istálló, a távolban meg egy szőlőskert tárult a szemünk elé. Winterdragon az alatta lévő fűből lakmározott. Viszont én semmiképp nem bántam, mivel magával ragadt a táj varázslata. Patadobogás,és egy lány hangja törte meg a csendet. Felénk jöttek. Minél közelebb kerültek hozzánk, annál világosabb volt hogy kik is azok. Alex volt az. Egy csodaszép sárga lóval veszekedett.
-Tin-can add már vissza!-kiabált Alex.
A lova ellopta Alexnek a sapkáját. Néhány méterre tőlünk álltak meg, ahol Alex a ló hátáról próbálta vissza szerezni sárga téli sapkáját. Picit elkuncogtam magam a civakodó pároson,mivel eléggé úgy tűnt hogy Tin-can érti azt amit Alex mond neki. Leszálltak Winterdragon hátáról. Odasétéltam Alexékhez.
Kivettem Tin-can szájából a picit nyálas télisapkát,és Alex kezébe nyomtam. Alex egy másodpercig a sapkát nézte,utána habozás nékül visszavette a fejére.
-Köszönöm Myra.-szólalt meg végül Alex. Majd látszólag elgondolkodott hogyan törhetné meg a kínos csendet.
-Tetszik Jorvik?-kérdezte kis idő után. Én egy vállvonással jeleztem hogy még nem tudom eldönteni.
Alex erre elmosolyodott.
-Elizabeth mondta hogy furcsa vagy.-mondta. Én értetlenül néztem Alexre.
-Miért lennék furcsa?-kérdeztem. Alex elgondolkodott. Közben Winterdragon is megjelent a hátam mögött. Én felületen a lovamra,miközben végig a lányt néztem.
-Azért mert más világból jöttél. A varázs világokon túlról.-mondta Alex
-ALEX CLOUDMILL!-szólalt meg egy hang a távolból.
Odanéztünk Alexel. A három másik lány jött felénk lóháton.
-A feladat kémkedés volt,és nem információ szerzés.-mondta gúnyosan Linda.
-Egy feladata volt azt is elszúrta. Tipikus Alex.-mondta Lisa.
Lisa és Linda eléggé megszídták Alexet. Velem és Anne-el mit sem törődve. Nem igazán értettem miről beszélnek,mivel valamilyen idegen nyelven komonikáltak.  De annyit leszűrtem az egészből hogy nem szabadott volna Alexnek hozzám szólnia. A bűntudat mardosott, mivel én mentem hozzá oda,de nem mertem megszólalni.
-Anne! Komolyan nem szólsz semmit?!-kérdezte Linda már idegesen.
-Pont te vagy az aki mindig Alex-el drámázik.-mondta Lisa. Anne a három lányt nézte egy jó darabig, majd rám nézett.
-Most inkább kihagynám az új lány elött.-monda majd elmosolyodott. Most az összes lány rám nézett.
-Bocsi Myra.-mondta Lisa és Linda amíg hallhatóan.
Vállatvontam volna,de eszembe jutott hogy ezt a kifejezést Alex nem ismerte,úgyhogy inkább csak rájuk mosolyogtam.
-Miért kémkedtek utánam?-kérdeztem. Ők mostmár barátságosan figyeltek.
-Csak fel szerettük volna mérni a lovagló tudásodat.
Például ugratsz, vágtázol vagy csak díjlovagolsz. Spanyol lépés meg ilyenek.-mondta Anne. Éreztem hogy elvörösödök.
-Én nem tudok lovagolni.-mondtam A négy lány összenézett. Szinte láttam a meglepődést a szemükben.
-Az lehetetlen!-kiáltott fel Alex. Én meg megszeppenve
néztem őket. Úgy tűnt mintha beszélhetnének,csak hang nélkül. Éles kiáltás törte meg a csendet. A léleklovasok a hang felé fordultak,majd beugratták a lovakat vágtába. Winterdragon is megindult a hang felé. A nyakába kapaszkodva próbáltam megállítani, persze sikertelenül. Így csak próbáltam fennmaradni rajta.