A béke csapata 1. év

Egymás ellen

*3 hét elteltével

Leidéztem a portált,és átmentem Jorvikba. Winterdragon boldogan üdvözölt az istállóban.
Elmentem a nyergesbe a szokásos felszerelésért. Egy fehér nyeregalátétet,fekete nyerget,és egy szintén fekete kantárt vettem kezem ügyébe. Majd a sarokba néztem a pucolós dobozt keresve. A szemem megakadt egy kékes izzasztó ami piszkosan volt a sarokba hányva. A lányok szerint ez az istálló egy jó ideje nem volt használva,úgyhogy egyedül kellett lennie Winterdragonnak nap közben. Gondoltam felveszem az elhagyott izzasztót. Meglepetésemre teljesen tökéletes állapotban volt. Picit leporoltam, kimostam,és örömmel néztem ahogyan az immár tűrkizkék nyeregalátét a szárítón szárad. Szarancsére hamar megszáradt,úgyhogy gondoltam akkor már ezt is viszem edzésre. Lepucoltam,és felnyergeltem Winterdragont,és végre valahára elindultunk edzésre. Moorlandtól Veledale hosszú út,úgyhogy volt időnk bőven odaérni. Főleg úgy hogy két órával elöbb is jöttem Jorvikba.
A Hollow erdő felé jártunk amikor galoppozó lovakat hallottunk meg. Winterdragon unottan lehajtotta a fejét,amikor a lányok el galloppoztak mellettünk.
Amikor elmentek mellettünk, Winterdragon megkönnyebbülten kifújta az addig bent tartott levegőt.
-Edzésen úgyis el kell viselned őket. Mondtam neki.
-Oké. De addig legalább nyugalom lesz.-mondta Winterdragon. Én megforgattam a szememet.
-Sosem fogom megszokni hogy te beszélsz.-mondtam.
Winterdragon rám nézett egy pillanatra,majd újra az útra szegezte a tekintetét.
-Valamikor bele kell törődnöd.-mondta.
Én egyetértően bólintottam, majd ügetésre ösztökéltem a lovamat. Félúton a leégett nyaraló közelében találkoztunk a lányokkal, akik azon az idegen nyelven kiabáltak egymással. Vagy veszekedtek. Még nem tudtam eldönteni.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Szia.-köszönt Linda,kilépve a sorból.
Pár percig a többieket néztük,majd én törtem meg a közöttünk lévő kínos csendet.
-Veszekednek?-kérdeztem Lindától.                                                                                                                              Linda csak bólintott egyet.  Én is visszanéztem rájuk. Aztán nem bírtam tovább.                                     -Ez a nyelv amin mindig beszéltek, az  milyen nyelv?-kérdeztem                                                                    Linda ezuttal rámnézett,majd elmosolyodott. Majd visszafordult a lányok felé.                                        -Hivatalos Jorviki.-mondta Linda tömören. Kis idő után Lisa is odajött mellénk.                                    -Szia Myra.-köszönt Lisa. Én visszaköszöntem neki. Inmár hárman néztük a maradék kettő leányzót. Alex és Anne sehogyan sem akarták abbahagyni a vitát.                                                                  Majd láthatóan Linda unta meg azt a helyzetet először,és odament a két lányhoz,és elkezdett Jorviki nyelven. Látszólag megszídta őket.  Ránéztem az időre hogy mennyi idő van még edzésig. Szomorúan láttam hogy már csak pár percünk van odaérni. Gondoltam szólok nekik.        -Szerintem mennünk kéne mondtam.-mondtam. A lányok értetlenül néztek rám.                                -Linda is ugyanerről beszél 10 perce.-mondta Lisa                                                                                                 -Oké fogykos,de Myra nem tud Jorvikiul.-mondta Linda lenézően. A többiek  bólintottak,és mindannyian felültünk a lovainkra. A veszekedés nem marad abba útközban se. Csak montmár értettem is, mivek magyarul veszekedtek. Alex, és Anne egy versenynek az eredményéről civakodtak. Odaérve a kifutóhoz Elizabeth, és Rhiannon fogadott minket.                                                 -Myra. Ma te vezetsz.-mondta Rhiannon. Én bólintottam. Anne és Alex egyáltalán nem keresték a szemkontaktust egymással.                                                                                                                                              -Alex,Anne, csak nem megint összevesztetek?-kérdezte Elizabeth a két lányra nézve.                           -Igen veszekednek.-mondta Linda a két lány helyett válaszolva.                                                                     -És most min vesztek össze?-kérdezte montmár Rhiannon is. Alex hirtelen elkezdte az eleéről, ordobálva mondani magyarul a magáét,Anne meg Alexet túlkiabálva mondani az ő verzióját is. Én már bent voltam a kifutóban,természetesen tökegyedül.Linda, Lisa, meg a két veszekedő páros mostmár a földön álltak. Anne és Alex szinte már harcoltak miközben saját igazukat kiabálva veszekedtek. Majd elkezdett fajulni a helyzet. Anne és Alex lökdösni kezdték egymást. Tudtam hogyha ezt a hülyeséget folytatják,abból nem lesz túl sok jó. Sajnos ezt tapasztalatból tudtam. Alex ereje pusztító volt. Ha ezt Anne ellen használja,akkor Anne-nek nincs túl sok esélye. A villámmal nem szabad játszani. Szintén saját tapasztalat alapján. Szerencséle sokat gyakoroltam Elizabeth-el hogy ezt az erőt biztonságosan tudjam használni. így is sokszor megijedtem hogy mijen pusztító tud lenni a villám,ha olyan rossz kezekbe kerül pont mint az enyém. A fejem fájni kezdett. Csak úgy rejtélyesen. Mintha jelezni szeretett volna valamit. A két lányra néztem, mire a fejfájás felerősödött. Majd Alex kezében enyhe szikrákat vettem észre. Ebben a pillanatban lepattantam a lovamról. Mindenki megijedt amint Alexre nézett, de csak halványak muttatták ki valszeg miattam. Mindenki tehetetlenül,az ijedségtől lebénulva figyelték az eseményeket. Egyedül Alex szemében izzott a mindent felemésztő düh. A villámlás erősödött. Odafuttottam Cloudmill-hoz,és lerántottam a kezét a lövés pillanatában.  Al levegő izzott körölöttünk. Alex a földön lévő égésnyomokat nézte, majd rám emelte a tekintetét. Hirtelen minden düh eltűnt a tekintetéből. Nem mertem elengedni Alex karját,pedig tudtam hogy nem fog mostmár senkire sem támadni. Majd Alex kerülni kezdte velem a szemkontaktust. Valószínűleg elszégyelte magát.  Linda és Lisa felültek a lovaikra,amikor Elizabeth jelezte hogy ideje kezdeni az edzést. Alex,és anne is elindültak,de a karjuk után nyúltam,mire mind ketten hátrafordultak.                                                                                                                                                                        -Ellophatom őket egy kicsit Elizabeth?-kérdeztem. Elizabeth rábolintott. Én meg behúztem a két lányt a fák közé. Mind a ketten értetlen fejjel néztek rám.                                                                                    -Újra rendezzük a versenyt. Jó?-kérdeztem. A lányok arca felragyogott,és egyszerre bólintottak. Kimentünk a többiekhez                                                                                                                                                     -Jé, hát ezek mosolyognak.-mondta Rhiannon meglepetten. A druida edzés inmár jó hangulatban telt. Majd edzés után együtt mentünk vissza az istállókhoz.                                                    -Akkor hol legyen a verseny?-kérdezte Linda,mire mindenki rámnézett.                                                      -Ne nézzetek rám! Én nem ismerem olyan jól ezt a szigetet mint ti.-mondtam                                          -Moorlandtól Doydle kolostorig?-kérdezte Lisa. Összenéztünk a többiekkel,majd min bólintottunk. Szerencsére azt a helyet ismertem,mivel ott tartottam Winterdragont is. Odaérve megegyeztünk hogy Linda indítja a moorland istállótól a versenyt, és mi Lisával ott várunk. Amikor Alex, Anne, és Linda elmentek,leszálltunk a lovainkról,és leültünk az ott lévő kőoszlopra. Nem kellet sok mire galoppozó lovak hangját meg nem hallottuk. Alex, és Anne fej-fej mellett haladtak,majd Anne a célvonal elött begyorsított.                                                                                                -Jej.-kiáltott Anne a ,,célvonalt" átlépve.  Alex megpaskolta Tin-can nyakát,Anne meg Concorde nyakát átölelte.                                                                                                                                                                      -Majd legközelebb öregfiú.-mondta Alex. Pár perc múlva Linda ia megérkezett.                                      -Na? Ki nyert?-kérdezte Linda. Majd amint észrevette Anne arcén a hatalmas mosolyt,bólintva jelezte hogy érti a történéseket.                                                                                                                                     -Visszavágót követelek!-kiáltott Cloudmill amint kipihente magát. Mindannyian elnevettük magunkat, persze Alex kivételével. Néhány perc múlva meg is beszéltük  a visszvágó szabályait,majd Felültek a lányok a lovaikra. Már éppen indultunk volna,amikor Alex telefonja megcsörrent. Alex felvette majd egy rövid beszélgetés után le is tette azt.                                              -Kicsit késöbbre kell halasztanunk a visszavágót.-mondta Alex. A többiek bólintottak.                          -Mi történt?-kérdeztem. Alex elmagyarázta hogy mit is kért Elizabeth. Valami Pandóriai repedésekről beszélt. Vagy micsodákról. Én egy szót sem értettem belőle. De mivel nem akartam meg bántani,csak bólogattam,és próbáltam úgy tenni, mintha érteném. Majd megindultunk az Everwind mezők felé. Néhány rózsaszín fényt láttunk meg a távolban. Odaérve pedig lilásrózsaszín repedések tárultak a szemünk elé. Szám szerint 3 repedés volt. A lányok leszálltak a lovaikról,és odamentek a legtávolabbi repedéshez. Én is leszálltam Winterdragonról,és egy közelebbi repedést szemeltem ki. Valami portál féleség lehetett,mivel átláttam egy másik világba.  Egy mesevilág tárult a szemem elé amikor jobban belenéztem. Óriás gombák,repülő ráják, csillámló fák voltak benne. És az egész hely rózsaszín, lila,és szürke színekben pompázott. Csodálatos egy világ volt. Esküszöm egy kis kacsalábon forgó palota is elfért volna benne. Ezen a gondolat meneten el is mosolyodtam egy pillanatra. A lábam a repedés széléhez ért. Már éreztem a levegő égetését,mire Linda megfogta a karomat,és hátrarántott. Hátra estem,de nem bántam. Alex Be is zárta a repedést,majd az összes leányzó rámnézett.                                                       -Jobb lenne ha nem esnél bele.-mondta gúnyosan Alex, miközben felsegítatt.                                        -Ha csak nem akarsz kínok között meghalni.-tette hozzá Lisa. Én bólintottam. A többiek felültek a lovaikra,és azt mondták menniük kell, úgyhogy elbúcsúztunk egymástól,és meg is indultam Moorland felé Winterdragonnal.