A béke csapata 1. év

Valóságos álmok

-Hónapok óta ugyanaz a rémálom.-mondtam a kifutó kőkeritésén ülve. A lányok már hallották a történetet. Rentgeteg éjszaka volt hogy erre keltem. Az álom oly valósnak tűnt hogy már el is hittem. Amióta Reménnyel együtt vagyunk azóta vannak ilyen rémálmaim. Nem az ő hibája. Ezt már rég leszögeztem magamba.  Remény is értetlenül nézett engem a hátam mögül. Néha hátra néztem. A fekete nóniusz jobb bőrben volt mint valaha. Már nem volt annyira lefogyva mint amikor hozzámkerült. Elizebeth és Rhiannon még nem hallották ezt a történetet. Ugyan a lányok mondták már nekik hogy rémálmaim vannak, vagy legalább is van. Csak egy. De az a legborzalmasabb mindközül.

-Mond el mit álmodsz.-mondta Rhiannon. Sóhajtottam egyet, és belekeztem. Elmondtam Elizabeth-éknek az álmomat, akik elszörnyedt arcal hallgatták végig azt.

-Ha ez holdkör, akkor Jorvik sorsa nem lesz túl jó. Főleg ha ez egy hirtelen támadás lesz.-mondta Alex. Elizabeth bólintott. Az edzésnek bőven vége volt már, úgyhogy hazamentünk. Egész végig az álom járt a fejemben. A lányok megintcsak tök jól elbeszélgettek, úgyhogy nem zavartam őket.  Csak csendben lovagoltam a saját gondolataimban elmerülve. Az istálóig mentünk. Ma Jorvikban aludtam. A lányok beledőltek a kis szénaágyikba. Én is leültem a sajátomra. A párnám alól elővettem egy barna borítojú arany motivumokkal díszített könyvet. 

-Jorvik történelme.-olvastam a könyv borítoján lévő díszes feliratot. Majd Aideen legendáját kezdtem el olvasni. Nagyon érdekes volt maga a legenda. Egy ismeretlen területről érkezett lány átlovagol a vizen, és életet teremt egy élettelen szigetbe. Pontosan annyira élettelen volt akkor a sziget, mint most én vagyok. Gondoltam magamban, mire kuncogni kezdtem. A lányok picit felnéztek, de elfoglaltságukat nem hagyták abba. Alex egy labdát dobált a falhoz, majd azt elkapta. Linda valami könyvet olvasott, Lisa gitározott, Zoé meg elötte ülve hallgatta Lisa játékát. Anne az ágyán hasalva szintén valami könyvet olvasott amit Elizabeth-től kapott. Bella, és Lily egymással beszélgettek, Katy meg feküdt az ágyban és próbált elaludni. Egyenlőre sikertelenül. Én azt a történelmet tanultam, amit a lányok már kívülről oda-vissza fújtak. De nekem is be kellett magolni. Nem bántam, mivel Jorvik történelme eléggé egyszerű, és izgalmas volt. Majd belemerültem a legendába. 

-Mielött Aideen megérkezett, Jorvik csak egy élettelen szikla volt a vad tenger közepén. Nem egy csillagból érkezett mint ahogy azt az sso is írja. Aideen messziről jött. Jobb kezében egy arany hárfát tartott. Balban, meg az élet szikráját. A lova patája megszelidítette a vad hullámokat. Aideen meg reményt, és fényt hozott a sziget számára. A sziget közepére letette a fényt, ami végigsöpört a szigeten. Minden új volt. Ami korábban kopár, és hideg volt, ott most melegség, és fény utalkodott. A fénnyel árnyék is jár. Így a gonosz erők is felfedezték Jorvik álmos kis szigetét.-olvastam a legenda sorait. Majd egy fényképet fedeztem fel a könyvben. Aideen volt rajta szürke lován. Majd a kép átváltozott. Erre nem számítottam. Aideen helyett, egy kisebb lány ült a lovon, a lova helyett meg egy éjfekete ló jelent meg. A kép Aideen és a fekete lovas kép között váltogatott. Majd arra lettem figyelmes hogy a lányok, és Elizabeth fölöttem állnak, és a Jorviki nevemen szólítgatnak. A néhány másodperc, szerintük egy óra volt. Elizabeth az általa adott  könyvet nézte. A kép egy teljes oldalt tett ki. Elizabeth lassan elvette a könyvet, és becsukta azt. Majd az ágyam mellett lévő éjjeli szekrényre tette. Én nem igazán fogtam fel mi is történt. Csak a könyvben látott dolgokra gondoltam. Az Aideen kép eddig nem viselkedett furcsán. Elizabeth meg eddig nem említette hogy csinált volna valaha is hasonlót. Elizabeth alvásra intett minket. Én még éjfélkor is meredten feküdtem ágyamban. A könyvben látott dolgokra gondoltam. Lefekvés elött összesúgtak a lányok. Őrültnek tartottak. De tudom hogy mit láttam. A kép magától átváltozott. Elizabeth és a lányok nem látták ezt.  Csak én. Bár jobban belegondolva mivan ha a képzeletem játszott velem? Vagy csak szimplán megőrültem. Hajnali egykor elnyomott az álom. Arra keltem hogy a lányok elmentek. Itthagytak engem ezernyi kérdéssel. A kép beleégett a retinámba. Felültem az ágyamba, majd elláttam a lovakat. Remény felkapta a fejét amint a boxához értem.  Furcsa érzés kerülgetett. Ahogy láttam ezt Remény is érezte. Kérdőn nézett rám. Tekintetében félelem lakozott. Nem is akármilyen. Miután bementem Remény boxába, ő nem ugyanazzal a bizalommal treli tekintettel nézett rám. Mint egy hónapja. Amikor a lányok próbálták őt betörni. Pontosan úgy nézet rám. Mintha ő is őrültnek tartana. Az időre néztem. 7 óra volt. Sajnos suliba kellett mennem de továbbra is a Nóniuszt néztem. Majd kihátráltam a boxából, és leidéztem egy portált a világomba. Az iskolában is csak Jorvikra gondoltam. Még a legjobb barátnőm se tudott megnyugtatni. Neki nem beszéltem Jorvikról. Elizabeth megtiltotta hogy valaha is Jorvikról beszéljek a saját világomba. Majd hazaérve az iskolából Jorvikba mentem. Ugyan csak 7 órakor volt druidaedzés, de a legenda nem hagyott nyugodni. A könyv lapjait olvasva olyan deja vo érzést váltottak ki belőlem. Sajnos a deja vo-höz hasonlóan úgy éreztem mintha már megtörtént volna velem az adott esemény, mégis furcsáltam mivel lehetetlen hogy ezt valaha is meg tudtam volna csinálni. Vagy meg tudnám. Idő közben a lányok visszatértek. Leültek a szalmaágyakra, és továbbra is külömböző elfoglaltságok után néztek. Lisa köré gyültek mindannyian. Most készült el az új dala. Az I'll be there. Ez a dal lett idő közben a kedvencem. A legenda olvasásához ugyan nem illett, de szívesen hallgattam közben. Lisa sok dalt írt az évek során. Ki is derült hogy ez nem volt egy új dal. Az előző vezető Éva hallhatta először ezt a dalt. Éva, Lisa, Linda, Alex, és Anne csapatának előző vezetője volt. Ő is Földi volt. Csakúgy mint én. Nem hittem volna hogy volt ennek a csapatnak elöttem is volt vezetője, de volt. A lányok áruló barátként beszéltek róla. Azért volt áruló mivel egy csata alkalmával otthagyta őket a csatatéren. Itt bukott el először Jorvik. Lisát, Lindát, és Annet, száműzték. Ez csak két éve történt. Jóban voltak. Felnéztek Évára. Ő meg csak úgy otthagyta őket. Beleborzongtam a gondoltban amint elmesélték ezt nekem. Három hete hallottam először ezt a történetet. Akkor fogadtam meg magamben hogy én semmi hasonlót nem fogok csinálni. A legendát már oda-vissza fújtam mire a lányok szóltak hogy menjünk edzésre. Az edzés csendesen telt. Nem volt olyan jó hangulat mint az szokott lenni. Álltalában az edzés elött hülyeségekről beszélgetünk, de ez most elmaradt. Edzés után a lányok se szó, se beszéd elviharzottak. Egyedül maradtam a kifutó közepén. Elizabeth, meg Rhiannon is pakoltak. 

-Te nem mész Myra?-kérdezte egy idő után Rhiannon. Lehajtottam a fejem. Éreztem hogy könnyek folynak végig az arcomon. Ezt mégsem mutattam. Fájt, hogy azt hittem végre tartozok valahová. Végre igaz barátokra találok. De nem. Reménnyel elindultunk az istálló felé. Végig azon gondolkodtam hogy lehet ki kéne lépnem. Hiszen semmire nem vagyok jó. Zoé fényévekkel jobb vezető mint én. Én pedig csak Sara vagyok. Csak Sara. A lányokkal sohasem értettük meg rendesen egymást. Ők más világból származtak. Zoéékkal még picit értettük is egymást. Katy barátságát meg egyenesen sajnálnék megszakítani. Hiszen eddig mind olyan kedvesek voltak. De már láttam hogy nem önszántukból. Elizabeth kérte meg őket hogy legyenek kedvesek velem. De az  nem ugyanaz. Az istálló elött leszálltam Reményről. ő volt eddig az egyetlen aki feltétel nélkül megbízott bennem. Az állatokkal mindig is jobban megértettem mint az embereket. Az itállóban óvatosan levettem Reményről a kantárt, és bevittem a nyergesbe. A lányok halk suttogását, motyogását hallottam föntről. Gondoltam nem zavarok, és hazamegyek. Leidéztem a portált, és....

-Kérlek ne menj!-kiáltott utánam Anne. Felnéztem rájuk. Mind ijedt arcal figyeltek engem a szénatároló pereméről picit kihajolva. Mindenki arcán félelem, és megbánás futott végig. Majd egy laza kézmozdulattal bezártam a portált. Felmásztam a létrán. Ahogyan a fokokat szedtem, furcsa érzés kerített hatalmába. Nemtudom hogyan, és nemtudom mi, de tovább másztam. Majd amikor felértem, megláttam. A könyv Lisa ágyán volt kinyitva. De nem az Aideen képnél. Hanem egy másiknál. Lassan odamentem hogy lássam. A kép egy rajz volt a régi, élettelen Jorvikról. Ez a kép nem változott át. Úgyhogy nem értettem a lányok félelmét. 

-Ugye te is látod?-kérdezte reszkető hangon Katy. Óvatosan megráztam a fejem. A lányok idő közben odaléptek mellém. Linda a képre mutatott. 

-Átváltozott. Pont úgy, ahogy szerinted az Aideen kép is. Mi a mai Jorvikiak hulláit látjuk. Beleértve a mienket is.-mondta, mire ijedten hátrakaptam a fejemet. 

-Te nem vagy ott.-mondta Anne is. Hátralapoztam egyet a könyvben az Aideen képhez. Majd rámutattam.

-Nekem ez változik át. Aideen, és szürke lova Kántor helyett magamat, és Reményt látom.-mondtam, de a kép nem változott át többé. A többiekkel megbeszéltük hogy talán Elizabeth tud segíteni. A lovakat befogtuk még egy utolsó útra, és elmentünk Veledale-be Elizabeth házához. Leszálltunk a lovainkról, és Linda bekopogott a házba. Egy velünk egy idős lány nyitott ajtót. Majd amikor meglátott  minket, elfehéredett, és elfutott egy másik szobába. Elizebeth odalépett az ajtóhoz. 

-Hát ti meg mit kerestek itt éjszaka közepén?-kérdezte Elizebeth miközben kezét maga elött összekulcsolta. Linda, mivel ő magára vállalta a démoni könyv hordozását, előszedte a könyvet. Elizabeth bólintott egyet, és beengedett minket a házba. Szememmel a lányt kerestem, de ő nem volt sehol. Majd az ebédlő asztal köré gyülve, Linda kinyitotta a könyvet és elmondta hogy ők mit láttak. Majd utánuk én is. Elizabeth bólintott, majd megbeszéltük hogy edzésen kibeszéljük ezt a témát. Hazamentünk az istállóba, és miután leszerszámoztuk a lovakat, mindannyiunkat elnyomott az álom.