A béke csapata 1. év

A csapat, az csapat

Kikászálódva az ágyamból. Rögtön Jorvikba mentem, mivel egy napos szombat reggelre keltem.  Az istálló csendes volt amint átmentem. A reggeli nap sugarain békésen tancoltak az porszemeken. A lovakat el láttam, és indulhatott is egy újabb nap, ami konkrétan bármit tartogathat. Winterdragon továbbra is engem nézett, mintha azt várta volna hogy elsírjam magam. Pedig este annyira összeszedtem magam, hogy tudja úgy rágondolni, mint valami új lehetőség. És nem mint újabb átokverte erők. Egy cetlit találtam az istállóba lévő faliújságon.

,,Szőrén gyere"-írta a kis cetli. Valszeg ezt az üzenetet Linda írta, mivel a kézírás megegyezett. Majd az aláírástól elkerekedett a szemem. 

,,Zoé"-írta pár centivel alatta. A nevem elmélkedtem, mivel nem ismertem semilyen Zoé nevű Jorvikit. Főleg olyat, aki Linda kézírását használja.  Ha ezt egy Zoé írta, akkor az a Zoé a druidák köreiből jott. Nem rémlett hogy lenne Elizabeth-en, és Rhiannonon kívül más női druida. Úgyhogy nem druida. De akkor ki? Kérdeztem magamtól. De ha nem druida...... Léleklovas nem lehetett, mivel összesen megvoltunk már öten. Bevonni csak Mayárol tudtam hogy be lenne vonva ilyen dolgokba. Winterdragon odajött hozzám, és megbökött az orrával, ezzel kizökkentve a gondolatmenetemből. 

-Mit kell azon ennyit gondolkodni hogy most szőrén megyünk?-kérdezte Winterdragon. Winterdragonra néztem.

-Az aláírást néztem.-mondtam, mire Winterdragon közelebbhajolt.  Olyan volt mintha el akarta volna olvasni. Winterdragon értetlenül nézett rám.

-Nem értem mibajod van. Linda bejött az istállóba, egy druida köpenybe, és kitette neked ezt a cetlit.-mondta.

-Oké, de akkor miért úgy írta alá, hogy Zoé?-kérdeztem. Winterdragon láthatóan elgondolkodott a dolgon. Ezt a dolgot ő is furcsának találta, úgyhogy inmár ketten értetlenkedtünk.  Majd inkább hagytam az ügyet, és előhoztam egy kantárt a nyergesből. Lepucoltam picit Winterdragont, és elkezdtünk menni a kifutó felé. Félúton találkoztunk a lánnyokkal is, és elmesélük nekik a különös történetet. Meglepetésünkre Linda tagadta hogy este járt volna az istállóban, úgyhogy  Zoé rejtélye megoldatlan maradt. Az úton a tegnap történt  eseményekről, és arról a bizonyos Zoéról beszélgettünk. A lovak szerint ők is látták, de mindenki azt hitte hogy Linda az, mivel ugyanolyan köpenyben mutatkozott, mint ami Lindának is van. 

-De ki is ez a rejtélyes Zoé? Elizabeth tuti ismeri. Megkérdezzük?-kérdezte Lisa. Mind bólintottunk, és vágtában megindultunk a kifutóhoz. Nekem sosem tetszett Elizabeth, és a többi druida titkolózása. Látszott rajtuk, hogy mindig rejtegetnek valamit. De most legalább rá tudtunk kérdezni. A lányok sem tudtak róla hogy a druidák netán beavattak volna még egy Jorvikit. A kifutóhoz odaérve nem találtunk senkit. Megnézet a faliújságot, de semmiféle üzenet nem volt rajta. 

-Ez aggasztó. Elizabeth, és Rhiannon sosem késik.-mondta Lisa. Beszélgetést, és nevetést hallottunk meg a kifutó felé közeledni. Négy lány jött erre lóháton. Folyamatosan nevettek, és még az utat sem figyelték. Az egyik elöl volt. Egy fekete hosszúhajú lány. A lány jobboldalán egy rövidebb világosbarna hajú lány lovagolt. Ő csak nevetett, de a témákba nem szólt bele. A lány bal oldalán két másik lány volt. Az egyiknek szőke hosszú haja volt, A másiknak szintén szőke, de rövidebb haja volt. Amikor ideértek a kifutóhoz, értetlenül néztek ránk. 

-Eltévettetek?-kérdezte tőlük a fekete hajú leányzó.

-Ugyan ezt mi is kérdezhetnénk tőletek.-vágott vissza mogorván Alex. Az elöl lévő lány ezen a gesztuson igen csak meglepődött. Láthatólag nem ismerte Alex stílusát. A lány pillanatok alatt átvágott hasonlóan gonosz hangulatban, mint ahogyan Alex válaszolt. 

-Semmi keresni valójuk egyszerű Jorvikiaknak a druida kifutónál.-mondta a lány, mire mindannyian elnevettük magunkat. 

-Most mi a fenéért nevettek?-kérdezte már idegesen a lány.

-Nem vagyunk egyszerű Jorvikian. Léleklovasok vagyunk.-mondta Lisa. A lány valószínűleg meglepődött, de nem szólt semmit.

-Akkor mit csináljunk Zoé?-kérdezte a mellette lévő barna hajú lány.

-Várj! Téged Zoénak hívnak?-kérdeztem vissza.

-Igen. Miért talán nem tetszik valami?-kérdezte. Megráztam a fejem, mire ő bólintott.

-Kizárt hogy léleklovasok legyetek, hiszen Elizabeth azt mondta, hogy csak mi vagyunk az egyedüli léleklovasok Jorvikba!-mondta továbbra is Zoé. ELizabeth, és Rhiannon hangját hallottuk meg a kifutó felé közeledni.  Amikor ideértek meglepedtem megálltak.

-Basszus.-hagyta el Elizabeth száját a szó. Mi értetlenül álltunk egymás melett a másik csapattal. Rhiannon Elizabeth-re nézett. Mintha tőle várta volna a választ.  

-Ez hogy a francba történt? És Zoé! Ti mi a francot kerestek itt a tanuló csoportommal?-kérdezte idegesen Elizabeth. Egymásra néztünk, Zoé arcán meg hatalmas mosoly jelent meg. 

-TANULÓ CSOPORT?-kérdezte idegesen Alex. Elizabeth láthatóan elszégyelte magát. 

-Bocsánat mindenki.-mondta Elizabeth.

-Megbocsátunk, ha elmondasz mindent.-mondata Lisa. Elizabeth lehajtotta a fejét. Mindkét csapat teljesen fel volt háborodva. Elizabeth próbálta őket lecsillapítani, de sikertelenül. Csak én nem balhéztam. Meg volt az az egy lány. A barna hajú. Idő közben a nevük is kiderült. A fekete hajú volt Zoé, a vezér. A rövidebb hajú szőke Lily volt, a hosszabb hajú meg Bella. A barna hajú meg Katy. Katy ugyanúgy kezdő léleklovas volt mint én. Nem balhézott, mivel hasonlóan mint én, egyszerűen nem érdekelte a dolog. Majd Katy odaült mellém. Beszélgettünk. Egész jól megtaláltuk a hangsúlyt egy idő után. Kiderült hogy ők se voltak teljesen Jorvikiak. Ők is földiek voltak, hasonlóan mint én. Elszabadult a pokol a druida kifutónál. Nem hittem volna hogy ekkora balhé tud abból lenni hogy van egy másik léleklovas csapat is. Majd Elizabeth odahívott minket magához. Mármint a mi csapatunkat. Rhiannon meg a másik csapattal beszélt. Megbeszéltük a dolgot, én már lezártnak ítéltem volna ezt az ügyet, de Elizabeth az mondta hogy ígyis úgyis egyesítették volna a csapatokat a druidák. A lányoknak ez az ötlet nem igazán tetszett, de nem volt válsztásunk. Nem tartottuk meg a druida edzést, cserébe elküldtek minket ,,beszélgetni". A Hollow erőn mentünk néma kussban egymás mellett. Katyval néha egymásra nézegettünk. De a töbiek még egymásre se. Még a csapatokon belül az emberek se. Katyval a két szélén álltunk. A lovak többet beszélgettek mint mi, pedig testbeszéddel ők se tudtak sokat. Katyval némán nézegettünk egymásra. De egyikünknek se volt olyan ötlete, amivel ki tudnánk békíteni a csapatokat.

-Ez akkora marhaság!-kiáltott fel Alex már kínjában. Alexről tudtam már hogy egyáltalán nem bírta a feszült helyzeteket, vagy a csöndet. Itt meg volt mindkettő, úgyhogy értettem a kiborulását.

-Szerintem is. Mi együtt dolgozni?! Szánalmas!-mondta Zoé. A lányokon láttam hogy nem tetszett nekik ez a kijelentés, de nem szóltak semmit. Katy kérdőn nézett rám. Mintha azt akarta volna hogy megoldjam ezt a helyzetet, de semmit nem tudtam hozzáfűzni. Majd Katy a kezébe vette az irányítást, és odajött mellém. A két csapat nagy szemekkel nézte végig mit is csinál Katy. Majd megfogta a karomat, és vágtába elindította a lovát, mire én is ugyanezt tettem. Otthagytuk a csapatot. Mistfallba mentünk. Itt sem jártam azelött. Katyval beszélgettünk, nevetgéltünk. 

-Szerinted meg fognak barátkozni?-kérdezte Katy. Vállatvontam, és szedtem még egyet a Jorviki szamócából. Nem egy elméletünk volt milyen módon fognak minket megszídni, de nem érdekelt minket. Egész jóba lettünk mire este elkísért a Moorlad istállókhoz. Elbúcsúztunk, majd visszamentünk mind ketten a földre. Katy lova ma az én istállómban töltötte az éjszakát. Az ágyamban egy új jobb csapat érdekében hajtottam nyugovóra a fejemet, és csak remélni tudtam hogy a többiek is legalább fele olyan jól megbarátkoztak mint mi.