A béke csapata 1. év

A lebukás veszélye

Arra keltem hogy öcsém kinyitja az ajtómat.

-Kopogni nem tudsz öcskös?-kérdeztem félálomban. Beni egy vékonyka, korához képest alacsony fiú volt. Túl idétlen volt bármi féle megbízatásra. Ha léleklovas lenne már tuti nem élne. Beni mellett ott voltak a szüleim is. Beni belépett a szobámba, és feltűrte a pulcsiját. A karján rúnák futottak végig. Pont ami minden léleklovasnak van. Elkerekedett szemekkel néztem öcsém karját. Hiszen pontosan tudtam hogy Jorvikban másodpercek alatt meghalna.

-Tudod mi ez?-kérdezte anyukám kíváncsian. Ha tudomást szereznek Jorvikról, akkor Elizabeth agyonver. Viszont ha nem mondom el, akkor szakemberekhez fordulnak. Óvatosan megráztam a fejem. Anyukám és apukám bólintottak. Szerencsémre kint megcsörrent a telefon, úgyhogy mindketten kimentek. Beni ott maradt velem a szobámba. Engem nézett, majd odaült mellém az ágyra, és közelebbről megmutatta rúnáit. Ránéztem a telefonomra, 18:56-to mutatott az óra. A tegnapi nap nagyon elfáradtam, ezért aludtam át egy napot. Tudni kell hogy a druida edzés kereken 7-kor kezdődik. Benit azaz hamar le kellett ráznom. Próbáltam mondani neki hogy várja a barátja, nem akar-e enni, anya hívja. De Beni nem akart tágítani. Még szólni sem tudtam nekik. Majd Benit szólította anyukám. Amint kiment, gyorsan odaszaladtam az ajtóhoz, bezártam, és mentem is Jorvikba. Reményre még kantárt se raktam, úgy indultunk el a kifutóhoz. Perzse vágtában, mivel baromira késésban voltunk. Végül 10 perc késéssel értünk oda. A többiek már a kifutóban voltak. Remény úgy bestoppolt, hogy előre leestem a lóról. Ezt a mutatványt hangos nevetés követte.

-Szia Myra. Hogy hogy késtél?-kérdezte Elizabeth. Megvakartam a fejem, és újból felültem Remény hátára. 

-Volt egy kis családi ügy.-mondtam. Elizabeth odahívott magához. Valószínűleg átlátott rajtam hogy titkolok valamit. Leszálltam Reményről, és követtem őt a fák mögé. Elmondtam neki mindent Beniről, a rúnáiról, és hogy teljesen alkalmatlan. Elizabeth bólintott. Azt mondta edzés után menjek a kőkörbe, és megoldjuk. Bólintottam, és felültem a lovamra. A lányok persze bemelegítés alatt folyamatosan próbáltak kiszedni belőlem információt mi is történt, de nem akartam beszélni róla. Edzés végén pedig hazakisértem őket. Meg persze Reményt is letettem, és busszal mentem vissza Veledalebe. Elizabeth a kőkörben tevékenykedett. Odaléptem mellé. Egy üstben tevékenykedett. Szó nélkül a kezembe adott egy fehér port. A port tűz forró volt. Húsomig égette a bőrömet, de ahelyett hogy eldobtam volna, csak tűrtem, és tartottam. Mjad Elizabeth arra utasított hogy egy csipetnyit rakjak az üstben, a többit a tálba rakjam. A bőröm borzasztóan nézett ki, de összedörzsöltem a kezem, és a csillagkör erejével begyógyítottam. A kezem ismét régi formájában virított. Elizabeth a kezembe adott egy üvegcsét, amiben valami kék folyadék volt. 

-Két csepp bármilyen üdítőbe és elfelejtenek mindent?-mondta Elizabeth

-Mindent?-kérdeztem

-Mindent amit látni fognak a varázslattal kepcsolatban. Mert le kell szedned a rúnáit Beninek.-javította ki magát a druida. Bólintottam, és visszamentem a világomba a kőkörből. A szobámba érkeztem. A kék üvegcsével szemeztem egy ideig. Majd erőt vettem magamon, és kimentem a szobámból. A konyha felé vettem az irányt. A szekrény tetejéről levettem három poharat, és beletöltöttem egy kis innivalót. Mérnöki pontosággal tettem bele a két csepp varázsitalt az üdítőbe abban reménykedve hogy elnyomja az ízét. Egy kis tálcába felvittem a szüleimnek, és az öcsémnek az innivalót. Konkrét tervem volt erről. Letettem az innivalót az ajtó mellé, és benyitottam. 

-Elöbb a sokk, aztán a varázsital.-mondtam magamban. Odaléptem öcsémhez, aki az ágyon ült, és felhúztam a pulcsija ujját. Így tettem a sajátommal is, amit a család kikerekedett szemekkel nézett. Itt már nem volt visszaút. Beni kezére tettem a kezemet, és koncentráltam. A kezemmel leválasztottam a rúnákat a helyéről, ami lepotyogott a karjáról. Beni ezt a mutatványt csodálkozva nézte. Majd a varázslat abba maradt, és a kezén már nem volt egy rúna se. A családomra néztem. Az arcukon főleg ijedtség, meglepődés, csodálkozás, és kíváncsiság uralkodott. 

-Ezt hogy a fenébe csináltad?-kérdezte halkan apukám. 

-Egy frissítő mellett elmondok mindent. Kimentem a szobámból a tálcáért, amire út közben még egy innivalót tettem. Persze olyat, amibe nem kevertem varázsitalt. leültem az ágyra, és beleortyoltam az üdítőbe. A szüleim is így tettek. A kezükből kiesett az ital, Beni leejtette ugyan a poharát, de nem ivott bele.

-Megölted őket!-kiáltott, és kiszaladt a szobából. Abba a pillanatban döbbentem rá hogy az üvegcsét az asztalon hagytam. Mire kiszaladtam öcsém kezében volt az üveg. 

-Ez meg micsoda?-kérdezte szigorúan, de a könnyek, amik arcán folytak le patakokban elárulták félelmét, és bánatát. Benihez közelebb léptem, de ebben a pillanatban eltartotta magától a varázslöttöt. 

-Ha még egy lépéssel közelebb jössz, akkor ledobom.-mondta, és amennyire tudta kihúzta magát. Egy lépést hátra léptem, és lehajtottam a fejem.

-Ezzel tudlak titeket megvédeni.-mondtam, mire felhúzta a szemöldökét.

-Miért csináltad?-kérdezte egy kicsit lágyult hangal. 

-Te egy léleklovas voltál. De mivel leszedtem a rúnáidat, már nem birtoklod a varázserőt, amivel egy ilyen lovas rendelkezik.-mondtam. Beni jelezte hogy folytassam.

-Van egy világ. Teljesen más mint a mienk. A varázsvilágok oda bújnak el az emberi gyűlölet elöl. Mivel az emberek nem fogadják el a varázserőt. Irigyek a hatalomra ami egy ilyen embernek van. A világunkba ezek a világok filmekben, sorozatokban, könyvekben, játékokban jelennek meg. Azért, hogy nekünk is jusson egy kis varázslat. Még ha nem is igazi. Ezek a dolgok tartják a varázsvilágokat életben.-mondtam már én is könnyek között. Beni leengedte a kezét. Bajd odajött hozzám és a szemembe nézett.

-Ugye nem fogsz meghalni ott?-kérdezte. Óvatosan megráztam a fejem, és elmosolyodtam. leültünk az ágyamra, és beszélgettünk még egy kicsit. 

-Készenállok.-mondta Beni. Felhúztam az egyik szemöldökömet, jelezve hogy nem értem mire gondol.

-El kell venned az emlékeimet, vagy az az Elizabeth mérges lesz rád.-mondta. Bólintottam, és mindketten kimentünk a konyhába. Beni maga készítette el az italt, és le is húzta rögtön. Amikor az italnak előjött a hatása, elkaptam a karomba, és bevittem a szobájába, és betakartam. Ugyanígy tettem a szüleimmel is, és végre valahára visszamentem Jorvikba. Elizabeth az istállóban volt. Mivel vihar volt, velünk töltötte az éjszakát. A lányoknak is elmeséltem a storit, utána bedőltem az ágyamba, és hagytam hogy elnyomjon az álom.