A béke csapata 1. év

Ősi erők

*Két hét múltva

Suli után átmentem Jorvikba. Már kezdtem megtalálni magamat ebben a világban is.  Az istállóba 25 ló tertózkodott jelenleg. A legtöbbjük kirekesztett, olyan ló volt, akik nem kaptak esélyt normális életre. Ezeket a lovakat a vágóhíd vette volna meg. de a szívem anno megszakadt amint rájuk néztem,és tudtam hogy nem ilyen sorsot érdemelnek, főleg úgy hogy megannyi lehetőség volt bennük is. Ezt a lehetőséget nem kapták meg, mivel az embereknek nem volt türelmük ápolni, gondozni, helyrehozni őket. Pedig sokat haladtam mindannyiukkal.  A legtöbbjük akár világbajnok díjugró,díjló,versenyló lehetett volna. Sokat jártam ki velük. Szerencsére ,,aránylag" biztos volt a lovagló tudásom. Na jó. Még mindig borzasztóan lovagoltam. De szerencsére minden nap sokat tanultam mind a lovakról,mind erről a világról. szerencsére Elizabethtől kaptam pár jó könyvet,úgyhogy azokat tudtam olvasni. Jorvik amúgy nagyon izgalmas története sokszor meglepett. A druidák szerint mind igaz volt. Vonakodva hittem nekik amikor Aideen legendájáról beszéltek. Aideen volt ennek a szigetnek az istennője. Állítólag ő teremtette meg ezt a szigetet amin álltunk. A mi történelmünkkel ellentétben ők sok varázslatról,és misztikumról beszéltek,ami fokozta ennek a szigetnek a varázslatát. Engem mindig megleptek a druida kifutói külömböző izgalmas tevékenységek. De a druida kifutóban nem igazán tanultunk elméleti részt,úgyhogy arra Elizabeth egy könyvet adott. Amolyan alap történelem.  Most a régi léleklovas kolóniákról olvastam, az istállóban. Nekik más féle erejük volt. Ősi erőknek hívták ezeket. Ezek az erők teljesen más képességekkel rendelkeztek mint a mostaniak. A villámkör, holdkör,napkör,és csillagkör erőktől nagyon külömböztek. Az őserők a tűz, víz, föld, levegő névre hallgattak. Teljesem más képességeket lehetett megnyitni velük. Mármint,nem külömböztek ,,annnyira", de attól még az őserők,és a mostani erők teljesen más végleteket nyújtottak a viselőiknek. Több mint 2000 éve láttak utoljára olyan léleklovast aki még ezen erők egyikét birtokolta. Maga Aideen is uralta ezen erőket,de érdekes módon a mostaniak birtokában is ő volt. 

,, A régi léleklovasoknak Aideen ősi erejét adta, az utókornak pedig mostan használt erejét. Magának, egy erőt ugyan megtartott,amit csak az ő, és utódai birtokolhattak."-olvastam a könyvnek sorait. 

Picit utána néztem hol lehetnek a teszt kövek amikkel meg lehet bizonyosodni hogy az adott léleklovas hordozza-e a kívánt erőt. Meglepetésemre a tesztkövek még léteztek. Természetesen ez Jorvik leghidegebb helyén volt, a Dínóvölgyben. Veledale-ben sokszor jártam,és mégis, sosem voltam a völgyben. Jorvik részeit ritkán fedeztem fel egyedül. Álltalában Elizabeth-tel, vagy a léleklovasokkal. A könyvben volt egy térkép is, ami a kövek pontos helyét mutatta. Ezt a lapot kitéptem,és eltettem magamnak. Az edzés fél óra múlva kezdődött. Addig leápoltam Winterdragont,és fel is szereltem. 10 perc sem kellett hogy Veledale-be eljussak. Úgyhogy szokásosan elindultam a szokott tempómba. Közben a könyvet olvastam,és Winterdragonnal beszálgettünk egy kicsit. Mindig fogattunk Winterdragonnal hogy a lányokkal találkozunk-e út közben, vagy csak a kifutónál látjuk őket. Ez esetben és szavaztam arra hogy a kifutónál találkozunk. Odaértünk a kifutóhoz, ahol most nem láttuk a lányokat. Ezt eléggé furcsáltam, mivel mindig elöbb szoktak jönni mint mi. Elizabeth, és Rhiannon se volt sehol, és ez eléggé aggasztott. 

-Akkor ki nyert?-kérdezte Winterdragon néhány nyeremény répa reményében. Vállatvontam. 

-Fogalmam sincs.-mondtam. Picit körülnéztünk a kifutó körül. Majd egy cetlit találtam a fali újságon.

,,Ha odaértetek a kifutóhoz léleklovasok, akkor gyertek dínovölgybe! Myrát várjátok meg!".-Írta a felirat. A kifutónál fél óra múlva sem volt senki.

-Itthagytak. Remélem tudod hova mentek.-mondtam Winterdragonnak. Winterdragon bólintott. A hatalmas jégkapuval régóta szemezkedtem, de átlépni sosem léptem át. Vérfagyasztó hideg fogadott minket a kapun túl. Szerencsére hoztam magammal egy vastagpulcsit. Így enyhült picit a hideg. A rozoga lift, amit már vagy száz éve nem használt senki,nem tűnt valami bíztatónak, úgyhogy a lift melletti keskeny úton mentünk le. Az egész helyet jég, és hó borította. Elizabeth sokat mesélt erről a helyről is. Itt azért nem olvad el a hó, mert ezt a pandoriai energia tartja életben. Hideg energia lakozik a víz alatt, ami nem hagyja hogy a völgy minden tavasszal elolvadjon. A hatalmas víztömag, ami itt van egész Jorvikot eláraszthatja. Ami a sziget vesztét is okozhatja. De ez nem most fog bekövetkezni,hanem majd ha elkövetkezik a végső harc Pandoria, és Jorvik között. És ez is csak akkor ha Jorvik fog alul maradni. De ez kitudja mikor fog bekövetkezni, és szerintem nem is mostanában, úgyhogy eltereltem a témát a fejemből. A dínóvölgybe egyre bejebb haladtunk. Egy hatalmas Dinoszaurusz csontvázat láttunk meg. Talán mosasaurus lehetett valamikor. A Mosasaurus egy krétakori őshüllő volt. A félelmetesen nagy ragadozót sokáig a tenger királyának is nevezték. Körülbelül 63 millió évvel ezelöt élt. Ezzel rejtélyes múlt maradhat számunkra, amit csak a csontokba zárt több millió évnyi titok, és ösztön fejthet meg. A dinoszaurusz csontváz hatalmas volt. Ezek az állatok a paleontológusok szerint elérhette akár a 700 méteres hosszt is. Ez egy kisebb példány volt, mégis ámulatbaejtően hatalmas volt akár egy lóhoz képest is. Winterdragon eltörpült a csontváz mellett amint elsétáltunk az mellett. A bordák között felfedeztük a druidákat,és a léleklovasokat. Elizabeth valószínűleg veszekedett velük.