A béke csapata 1. év

Remény

*két héttel késöbb

Az éjjel nagyon rosszul aludtam. A lányok este áthívtak Jorvikba, mivel a kis faistállójuk az éjjel összeomlott. Abba a nagy viharban, ami az éjjel Jorvikban volt, nem is csodálom hogy a kis istálló feladta a szolgálatot. A lányok a fent lévő szénatárolón aludtak. A széna meleg volt, és kellemesen puha, úgyhogy nem volt sok külömbség egy szénakupac, és egy normális ágy között. A boxokban meg el is fértek a lovak, úgyhogy duplán jó volt. Közben a másik csapattal is megbarátkoztunk,úgyhogy nem volt ok aggodalomra. Közben kiderült hogy nem is olyan fafejek. Zoé tegnap feladta a vezérséget, mivel ekkora csapatot már nem bírt vezetni. Fogalmam se volt miért pont rám esett a választás, mivel teljes mértékben alkalmatlan voltam vezérnek. De ezt a rossz döntést meghagytam most a druidáknak. Szóval.....Elizabeth konkrétan meg fog most ölni. Ezt gondoltam amint Winterdragonnal vágtattam a Hollow erdőn át. Az első napon amin vezér vagyok, már egy első késést is letudhatok. Ebből is látszik mennyire alkalmatlan vagyok. Vissza a jelenbe. Elizabeth meg fog ölni. Ezt a gondolatot nem tudtam eléggé kihangsúlyozni magamban.  Winterdragon megpróbált megnyugtatni, de sikertelenül. A kifutónál már mindeni ott volt. Engem néztek.

-Ajánlom hogy jó kifogásod legyen Myra.-mondta szigórúan Elizabeth. 

-Bocsánat.-mondtam lehajtott fejjel.

-Most az egyszer szerencséd van, mivel nem lesz edzés.-mondta, majd a kifutóban lévő vadlóra mutatott. Odanézetm a többiekre, akik közben vígan nevetgéltek, és beszélgettek. Néha rámnéztek, ezzel jelezve hogy én vagyok a téma. Sohajtottam egyet és odaültem melléjük.

-Azt hittük meghaltál.-mondta Alex. Felsóhajtotta, Alex újabb gáz viccére.  Majd a fekete vadlóra néztem. Csodaszép volt. Hasonlított a lipicai lovakra, de nagyobb, és erőteljesebb volt. Nem tudtam eldönteni milyen fajta is. 

-Csodálatos nóniusz ugye?-kérdezte Lisa. 

-Ez a fajtája?-kérdeztem, mire a lányok csak bólintottak. A feket nóniuszt néztem. Közülötte két druida tevékenykedett. Ez egyik Avalon volt. A másikat nem ismertem fel. Sok druida volt, akiket még a lányok sem ismertek, úgyhogy nem éreztem hibásnak magamat. Egy kötelet erősítettek a hátára. A fekete ló sebekkel volt borítva. De fenséges magasztos kinézetén ez nem rontott. A nóniusz mindent megtett hogy a druidák ne tudják ráerősíteni a kötelet. De végül sikerrel jártak. A csődör hátracsapta füleit, jelezve nemtetszését. Maga a ló egy cölöphöz volt kötve. A kötél a nyakába lazán állt. De ha azt a csődör meghúzta nem engedte elmenni.  

-Druida edzés helyett mit fogunk csinálni?-kérdeztem. Alex rámnézett. 

-Ha Lisa nem töri be rögtön,akkor mi is megpróbálhatjuk betörni ezt a csődört.-mondta Alex. 

-Szerintetek én is megpróbálhatom?-kérdeztem, mire Lisa rámnézett, és vállatvont. Mivel még ,,kezdő" voltam, nem csinálhattam olyan dolgokat mint a képzettebb léleklovasok. Utáltam amúgy hogyha Elizabeth kezdőnek hív, mivel már nagyon sokat fejlődtem lovaglás terén, meg erő használatban is. De valamiért csak engem hívott kerdőnek, és Katy-t nem. Nem tudom milyen alapon nevezett így, de mostmár kezdett zavaró lenni. Elizabeth nem mindig vette ezt figyelembe hogy én már nem vagyok annyira kezdő, de nem igazán zavarta.  Lisa összafogta vörös haját, és feltett egy cowboy kalapott a fejére. Majd odament a csődörhöz. A kötelet, és a sörényét megfogva feltornászta magát a hátára. A két druida elhátrált, de elötte levették a ló nyakából a kötelet. Elizabeth felhúzta az aurát a kifutó fölé. A csődör egy pillanatra Lisára nézett, majd mégjobban hátracsapta a fülét. Majd elkezdődött a rodeó. A nóniusz konkrétan mindent elkövetett hogy ledobja Lisát a hátáról. Bakkolt, ágaskodott, pörgött. Pont mint gyerekkorom kedvenc meséjében a szilajban. Lisa hősiesen kiülte a ló minden mozdulatát. De egy idő múlva mégis ledobta Lisát a csődör. Lisa leporolta magát, és kijött a kifutóból. Leült mellénk és megkönnyebbülve sóhajtott.