A béke csapata 1. év

Pandoria

Végig Pandórián járt az fejem,amint Moorland felé lovagoltam. Majd megállítottam Winterdragont,aki rögtön rámnézett. Visszafelé fordítottam őt.

-Hová megyünk?-kérdezte Winterdragon.

-Csak gyorsan kérdezek valamit Elizabeth-től. Tudod Winterdragon, nem hagy nyugodni a gondolat hogy van egy párhuzamos világa Jorviknak. Szeretnék picit többet megtudni róla. ígérem nem lesz nagy kitérő.-mondtam. Majd Winterdragon egyetértően bólintott,  megindultunk vágtában Veledale felé. A druida kifutónál csak Rhiannon volt. Régen Elizabeth-tel ők is ugyanolyan léleklovasok voltak mint most mi.  Talán jobbak is. Csak mivel felébredt az új testvériség, mára már csak druidák ők is. Viszont sokat szoktak nekünk segíteni tapasztalatok alapján. Rhiannon azt mondta hogy 3 perce ment el. Meg most ő sem ér rá úgy, mivel dolga van.  Majd megfogott egy dobozt,és elment sietősen a másik irányba. Mi Winterdragonnnal a lejtő felé mentünk,ami Elizabeth házához vezetett közvetlenül. Félúton találkoztunk is vele. 

-Szia Elizabeth. Zavarhatlak egy percre?-kérdeztem. Elizabeth elmosolyodott,majd megállt.

-Akár kettőre is.-mondta kedvesen. 

-Mit kell tudni Pandoriáról?-kérdeztem. Elizabeth arca egy pillanatra elkomorodott. De ezt nagyon jól elrejtette. Majd megfogta Winterdragon kantárját,és a kifutóhoz vezetett.

-Mutatok valamit.-mondta,majd beterelt a kifutóba. Egy gombot nyomott meg. Majd egy ketrec emelkedett fel.  A ketrecben nagyon sötét volt. Volt valami is benne. Gonoszságot éreztem a ketrecből. Nem is akármilyen gonoszságot. Ilyen gonosz dolgot még soha életemben nem éreztem. Elizabeth egyszer azt mondta hogy a léleklovasok érzékenyek a gonoszságra. Egy szóval előnyünkre válhat egy csatánál ha például elöbb érezzük,a közelgő gonoszságot,és jobban fel tudunk készülni ilyen esedékes csatákra. De ez az erő. Ez a zsarnokság még ezt is felümúlta. 

-Ez a lény Pandoriából származik.-mondta Elizabeth. Hallottam már Pandoriáról. Garnok,árnyékbigyók,repülő izék. De ezeket a mai napig csak tündérmesének gondoltam. Majd valami kijött a ketrecből. Szürkés fekete volt. Kicsi piros szemei bevilágították a teret. Csápjai is voltak. Szám szerint hat darab. Bármikor ránéztem végigfutott a hideg a hátamon. Nem akartam a közelében lenni ennek a valaminek. A gonoszság szinte tapintható volt ami körülvett engem. Majd szörny rámnézett. És elkezdett a kifutóban mozogni. Néha közelebb jött,de ilyenkor mindig átmentünk Winterdragonnal a kifutó másik végébe. Elizabeth végig mesélt a lényről. Valami ,,Árnyékkereső" volt a neve. Én inkább maradok a szörnynél. Sokáig kerülgettem a lényt. Majd megjelentek a léleklovasok. Leszálltak a lovaikról. Amikor rámnéztek,mind fájdalmas fejet vágtak, majd odaszaladtak Elizabethez. Elizabeth fülébe súgtak valamit,amire Elizabeth ugyanazzal a fájdalmas fejjel nézett rám, mint a lányok. Majd egy piros gombot nyomott meg, amit megnyomott akkor is amikor előhozta a ketrecet. A gomb nem működött. Elizabeth egyre kétségbeesettebb arcot vágott,amire én is kicsit megijedtem. Az árnykeresőre néztem , amiről egy szerkezet esett le. Idő közben Rhiannon is megjelent,aki segített Elizabeth-nek a gombbal. De a katasztrófa már bekövetkezett. Az árnykereső gonoszan meresztgette a szemeit felém. A druidák szerint rövidlátó volt, de most ezt egyáltalán nem láttam rajta. Majd közeledni kezdett felénk. Winterdragonnak ugyan jeleztem hogy tűnjünk innen,de ő nem reagált semmire. Majd gúnyos nevetés törte meg a csöndet. Egyből felismerten a nevetést. Darko volt az. Darko egy sötét lovas volt. Folyamatosan csinálták a balhét Jorvikban. Egyelőre ritkán kerültem velük szembe,mivel nem voltam még elég képzett, de kisebb csatákban már elkísértem a lányokat is. Ez nem úgy tűnt mintha egy kisebb csata kezdődött volna. Ilyen helyzetben nem voltam még,úgyhogy Elizabethre néztem, mintha tőle vártam volna hogy mit is kéne csinálnom. De ő csak Darkot figyelte ijedten. Én is visszanéztem rá.