Ismeretlen ismerős

Chapter six

- Ashley szemszöge

Kábultan nyitogattam a szemeimet. Mintha mázsás súly ült volna rajtuk. Az utolsó emlékem az volt, hogy eldurrant egy fegyver, majd Blake előttem állt. Akkor most mégis mit keresek itt egy kocsiban vele? Mikor végre sikerült teljesen kinyitnom a szemeimet körbenéztem. Boldogan vettem tudomásul, hogy nem vagyok megközözve, kicsit kezdett már zsibbadni a karom a szoros kötéltől. A kezemet felemelve láttam, hogy a csuklómon ott éktelenkednek az előbb említett tárgy által okozott horzsolások. A combomon lévő nyílt sebből a vörös színű folyadék a patakra emlékeztetett, hisz akárcsak a víz, a vérem is olyan hévvel csordogált. Ilyen szintű fájdalmat még nem éreztem. A szám szélébe mélyesztve fogaim,
próbáltam tűrhetőbbé tenni a fájdalmat, majd Blake-re néztem, aki telefonált.

-Átküldtem a koordinátákat. - mondta a telefonba, amiből kihangosítva csengett a válasz.

-Rendben főnök, ha minden igaz az utazási idő 14 óra lesz.

-Köszönöm Jack. - majd bontotta a vonalat, és rám emelte zavarodott tekintetét. Hiába a pár napi ismeretséggel, azonnal felismertem íriszeiben az aggodalmat, és a gondterheltséget.

-Jobban vagy? - kérdezi, hanglejtéséből is a nyugtalanságot tudom csak leszűrni.

-Igen, csak rohadtul fáj a lábam. - mondtam neki. A sebemre nézett, majd elhúzta a száját.

-Elég erősen vérzik...nemsokára lesz egy parkoló, megállunk és kezdek vele valamit. - mondta. Erre csak bólintottam egyet.

Ezek után csönd ült be közénk, de mivel szerettem volna tudni a történteket, így kérdezősködésbe kezdtem.

-Miért vagyok ebben a kocsiban? - kérdeztem.

-Mert megtalált az ellenséges szervezet.

-Ellenséges szervezet?! - szökött a homlokom közepére a szemöldököm.

-Igen.

-Tehát, te egy maffiában dolgozol? - kérdeztem.

-Dolgozom??! Én vagyok a maffia vezetője. - nézett rám dicsekedve, mire muszáj volt halványan elmosolyodnom. Bármennyire is undorodom tőle, azért valamilyen szinten poénos, hogy valaki avval büszkélkedik, hogy egy maffiát vezet.

-És hogy talált meg az ellenség? - adtam hangot a következő gondolatnak, ami a fejemben motoszkált.

-Ez az ami számomra is rejtély... - mondta halkan.

-De hogy kerültem ide? - lehet, hogy már kezdek az idegeire menni, de úgy érzem, jogom van tudni ezeket. Bár az utóbbi napokból kiderült, hogy nem igazán izgatják a jogaim, ez tény, azonban ha már belementem megpróbálok minél többet kideríteni.

-Úgy hogy idehoztalak.

-Miért hoztál ide? - faggattam továbbra is.

-Mert megtalált a másik maffia. - húzta az agyamat. Erre csak idegesen ránéztem, mire ő is rám emelte tekintetét, és ártatlanul kezdett el kémlelni. Hogy tud valaki ennyire emberi lenni úgy, hogy egy pszichopata? Hallottam olyanokról, hogy el tudják sajátítani az érzésekkel járó külső jeleket, azonban azt nem gondoltam volna, hogy ennyire vérprofik ebben.

-Jól van, nyugi. - nevetett - Megtalált az ellenség ezért mindenkinek el kellett hagynia a házat. Ilyenkor az a teendő, hogy felgyújtjuk az épületet, nehogy bármilyen titkos információt megszerezzenek tőlünk. És mivel bent voltál, ezért élve elégtél volna, ami sajnos nem az én puszta kezeim általi halált jelenti, szóval magammal hoztalak.