Ismeretlen ismerős

Prologe

A hideg szél az arcomba hasít. Szemeim könnyek áztatják. Lábaimat az adrenalin egyre jobban viszi előre. Fáradt vagyok, rettenetesen, mégsem állok meg. Nem állhatok meg. Az utca sötétbe burkolózik, egy lélek sincs itt. Megértem őket, legszívesebben én is egy takaróba bugyolálva teát szürcsölgetnék, miközben a kedvenc filmem elcsépelt poénjait hallgatnám. De sajnos a sors nem kedvez nekem. Sose kedvez. Szívem egyre hevesebben ver, érzem az ereimben a lüktető vért. A telefonom megszólal. Üzenetem érkezett. Lassítva - de még mindig futva - oldom fel a készüléket. Bár ne tettem volna.

„Élvezem a helyzetet, bár tudom, hogy te kevésbé. Ugye tudod, hogy velem szemben tehetetlen vagy drágám?"

Az eddigi tempómnál vagy ötször gyorsabban igyekezem a lakásom felé. A legnagyobb probléma az az, hogy igaza van. Ellene tehetetlen vagyok. A rideg és ijesztő utcán futva, a gondolataim a körül keringenek, hogy miért pont én. Miért én vagyok számára a megfelelő célpont. Annyi ember van még Orlando utcáin. Miért nem ők?!

Gondolataimból feleszmélve láttam meg az ismerős házat. A házat ahol élek. Az ajtóhoz siettem, ahol egy kis kulccsal való babrálás után zihálva téptem fel az ajtót. Térdemre támaszkodva próbáltam megakadályozni, hogy kiköpjem a tüdőmet. Leírhatatlan biztonságérzet fogott el abban a pillanatban, de sajnos nem tartott sokáig. Pár perc után, kiegyenesedve döbbentem rá arra, hogy itt van. Konkrétan itt áll előttem. Bejutott a házamba, fogalmam sincs hogyan. Őrjítő parfümének az illata azonnal beférkőzött az orromba. Szokás szerint egy csábos, már-már idegesítő félmosoly ült ki szájára. Végigmért szemével, majd ajkait szólásra nyitotta.
-Vicces, hogy milyen egyszerűen túl lehet járni az emberek eszén. - szólalt meg rekedtes hangján.
-Ez az egész szituáció egyedül neked vicces. - vágtam vissza.
-Meglehet. - döntötte oldalra a fejét, szemeivel közben folyamatos szemkontaktust tartva.
-Tudod Ash, okos lány vagy te. Viszont én jól tudok hazudni. Vicces, hogy azt hiszed kiismertél, miközben semmit nem tudsz rólam. Ezt hívják ismeretlen ismerősnek babám...

Elvégre te is tartozol Istennek egy halállal.
                          - Shakespeare