Ez csak szex!!! /Befejezett/

2.

A Szöuli Nemzeti Művészeti Egyetemre járok, ahol a második szemesztert taposom. Társadalomtudomány szakon közgazdász babérokra török. Szeretem, semmi problémám a számokkal, de nem azt tanulom, amit valójában szeretnék. Az apám mindig azt mondja, dolgozz keményen, azután, ha van elég pénzed, hódolhatsz hobbidnak. Így kénytelen vagyok olyan szakmát szerezni, amiből megélek és tudom finanszírozni a hobbim. Ha tehetném, grafikusnak tanulnék, talán lehetnék restaurátor, dolgozhatnék egy híres múzeumban. Imádom a művészetet, mindenevő vagyok, szeretek festeni, zenélni és rajzolni, táncolni, egyszerűen ezek a dolgok tesznek boldoggá.

Ezért is vettem fel pluszba egy pár tantárgyat, hogy hódolhassak szenvedélyemnek. Persze, ha apám megtudná, biztos nem örülne neki, de amit nem tud, az nem fáj.

Egy vegyes családba születtem. Apám koreai, anyám angol. Van egy bátyám, akit imádok, ő a mindenem. A sors fintora, hogy egyáltalán nem hasonlítunk, ezért senki nem hiszi el, hogy testvérek vagyunk. Még ő apámra hasonlít és azon kívül, hogy magas és szemei hatalmasak, semmi más nem utal európai származásra. Ízig-vérig koreai. Ellenben velem, akin egyáltalán nem látni, hogy koreai, totál anyám vérét örököltem. A bőröm fehér, a szemem zöld, egy kicsit húzott, hogy valamiben mégis hasonlítsak apámra, bár a személyiségem tőle örököltem, anyám sokat a fejemhez vágta, ugyanolyan makacs vagy, mint az apád.

Művészettörténelem előadásra igyekszem Eonseoval, a C épületbe. Szeretem, ezt a tantárgyat, már tavaly is felvettem, érdekes és a tanár is jó fej, ugyanolyan átéléssel beszél, ahogyan én hallgatom.

Amint sétálunk az előadó teremhez, szembe jön velem szexuális vágyaim megtestesítője, két barátja társaságában. Szerencsére én sem vagyok egyedül, jobb oldalamon hűséges fegyvertartóm, aki éppen összetörni kívánja bordáimat, visszabökök, hogy én is látom. Itt a lehetőség, hogy közöljem vele szándékom, egy kicsit izgulok, az ember nem minden nap kéri fel a koli macsóját, hogy elégítse ki vágyait, és egyáltalán nem gondoltam át, hogy mi a francot mondjak neki.

Próbálok úgy megállni, hogy ne tudjon kikerülni, biztosítom, hogy észrevegyen, tudatni akarok vele valamit. Minden energiám, abba fektetem, hogy semleges arcot vágjak, ne hogy észrevegye, valójában mennyire be vagyok parázva, a tenyerem őrült módon izzadni kezd, és rohadt melegem lett, mindjárt meggyulladok.

A szépfiú megáll előttem, tetőtől-talpig végigmérem, túlságosan jól néz ki, egy pillanatra meginogok, biztos vagyok benne, hogy őt akarom? Na-ná, az egyik legdögösebb pasi, akit valaha is láttam. Félhosszú feketehaja homlokát eltakarja, ami sötét íriszeit, csak még vadabbá teszik, Nehezen lélegzem, ahogy elveszek tekintetében, túlzottan nagy hatással van rám, hogy bátorkodik tekintetem viszonozni, úgy mered íriszeimbe, mint aki épp megidéz és sikeresen meg is babonáz. Nincs benne semmi, ami arra utalna, hogy nem ő maga egy istenség, férfias arcvonásai csak még hihetőbbé teszik ezt az elméletet. Elég magas és izmokat rejt a fekete anyag, amik feszülnek karjain, de ezek mind eltörpülnek azok az izmok mellett, amik combjait erősítik, egy külön mesét megérdemelnének. Szűk farmerja tökéletes feszül combjain, ami némi engedélyt ad, hogy tovább álmodozhassam, izmoktól duzzadó combjain. Kedvemre való, nem is értem eddig miért nem akartam aláfeküdni? Még a szívem is megdobban, úgy stírolom, mint egy kiéhezett szuka.

Kérdőjeleket szemeiben mered rám. Kíváncsi vagyok, mi járhat most a fejében? Biztos valami olyasmi, hogy ki vagyok, és mit akarhatok, és meddig kívánom még bambán bámulni, van ezerszer fontosabb dolga, minthogy engem nézzen kényszerből.

- JK! – Szólítom nevén, miután elég bátorságot öntöttem magamba.
- Viola! – szintén a nevemen szólít, amire nem kicsit meglepődöm. Tudja nevem! A döbbenet az arcomra is kiül, de belőle nem váltok ki semmi reakciót, továbbra is hűvösen bámul.

Felszívom magam és határozottan, ami épp eszembe jut, benyögöm.
- Mi lenne, ha kiélveznénk egymás testi adottságait? - Baszd ki ez elég, durván hangzik egy lány szájából, most biztos azt gondolja, egy olcsó lotyó vagyok, de miért is foglalkozok vele? Az a cél, hogy az ágyába cipeljen, teljesen mindegy, hogy mit gondol rólam, csak elégítse ki testi vágyaim.

Izgatottan fürkészem arcát, hátha le tudok olvasni róla valamit, de semmit, még csak meg sem lepődig, egyáltalán nincs rá semmilyen hatással szavaim, biztos nem először hallja.

- Leszbi boszorkákkal nem dugok! - Gúnyos mosolyra húzza a ajkait, miközben egész közel hajol hozzám, érzem mentolos leheletét a bőrömön.

Válaszomra nem várva, faképnél hagy.

Ledöbbenve állok, bámulok magam elé, erre nem számítottam. Mekkora egy pöcs! Még hogy leszbi, meg boszi, ezt mégis hogyan gondolta! Ez annyira megalázó. Sokféle variáció lejátszódott elmében, de erre nem számítottam. Nem fordulok utána, de hallom, ahogy haverjaival lepacsizik. Remek. Csalódottan nézek barátnőmre.

- Azt mondtad, sima ügy lesz? – vonom kérdőre Eonseot.

Azt gondolná az ember, hogy legjobb barátnője mindig mellette áll, de az enyém... végig mér tekintetével, majd közönyösen közli.
- Tényleg leszbi boszinak nézel ki.
- Ez most komoly? - Kérdezek vissza felháborodva.

Elmosolyodik és én is, egy jót nevetünk ezen a szitun.
- Ez lesz az új beceneved. - mondja vidáman, majd belém karol és bevonulunk az előadó terembe.

A második sorba ülünk, a lépcső mellé. Mondhatni mindig itt ülök, talán azért, hogy közel legyek, de még se túl közel. Ha vége az órának rögtön felállhassak és kivonuljak, ha úgy tetszik.
- Most, mit csináljak? – tanácstalanul biggyesztem le ajkaim. - Tényleg leszbi boszinak nézek ki, egyetértek JK-vel. – sóhajtok. - Pedig már kezdtem bele élni magam.
- Megoldjuk. - válaszolja lazán. - Egy biztos a boszi külsőd eltüntetjük, a leszbiséggel fogalmam sincs, mit kezdjünk, de annyi esze lehetne, ha vele akarsz izgalmas perceket tölteni, akkor nem vagy leszbi.

Gondolatmenete tökéletes, de sose lehet tudni, mi zajlik egy férfi fejében.

Susmogás szakítja félbe beszélgetésünket, automatikusan hátra fordulok, és kit látnak szemeim? Ez meg mit keres itt? JK is észrevesz, és gúnyosan rám mosolyog, hogy viszonozzam kedvességét, előveszem legcsúnyább nézésem, ha már boszi vagyok, érezze, hogy átkokat szórok rá, még a számat is halványan mozgatok, mintha valamit varázslatot motyognék. Megváltozik arckifejezése látva igézésem, elkomorul, majd tekintetét elfordítja és leül barátja mellé.

Úgy néz ki punci vadászok kedvenc tantárgya lett a művtöri. Itt van mindenki, aki számit sorban, egymás mellett: JK, Jimin, Hobi, Tae, néhány sorral feljebb, nekem balkézre foglalnak helyet. Barátnőmre pillantok, aki tőlem várja a választ, hogy mit keresnek itt, de csak vállat vonok, mégis honnan tudnám. Hirtelen abba marad a susmorgás, csend borul az előadó teremre, hála istennek megjelenik a professzor, és elkezdődik az óra.

JK

Amikor megláttam a folyosó Violát, kicsit megdöbbenten. Úgy áll ott, mintha engem várna. Érdekelt vajon, mit akarhat, de egy kicsit aggódtam is.

Éreztem bőrömön mélyreható tekintetét, ahogy végig mért, tetszett, hogy szinte felfalt a szemével, de mosolyogni nem mertem, nem akartam tudatni vele, hogy tetszik, ahogy bámul.

Miután feltérképezett tetőtől-talpig, kinyögte a nevemet.
Én szintén a nevén szólítottam, amitől látványos döbbenet ült arcára. Szívesen mosolyogtam volna reakcióján, azt gondolta, hogy elbújhat a sötétben és nem tudja senki a nevét, pedig, ha tudta volna, hogy mi mindent tudok még róla. Ami azután következett, attól viszont sokkot kaptam, hirtelen még a lélegzetem is elállt. Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy azt kéri, vigyem az ágyamba. Megpróbáltam valami frappánsat válaszolni, hogy lerázzam, mert bár szívesen végig kóstoltam volna hófehér bőrét, még sem tehettem. Nem hiányzik az életemből bonyodalom, ha pár évvel korábban kért volna, addig dugtam volna, még el nem ájul, most viszont semmi kedvem a bátyjával összetűzésbe keveredni.

Igéző zöld szemeibe mélyedve, eszembe jutott valami, ha már ennyire elfedi szépségét a fekete tussal, hát elmondtam neki, hogy nevezik a háta mögött, a drámaiság kedvéért, egészen arcához hajoltam. Nyílván nem erre a válaszra számított, de mindent megért arc kifejezése.

Egyetlen baj van csak, hogy illata az orromba kúszott, és azóta sem tudok tőle szabadulni.