Ez csak szex!!! /Befejezett/

4.

Egy kis időre visszavonulót fújtam, nem könnyű megemésztenem a visszautasítást, és a tanulást sem hanyagolhatom. túl sokat járt már az eszem JK-én. Persze ez nem azt jelenti, hogy feladtam volna, csak egy kis szünetet tartok. Hogy miért kattantam rá ennyire, valójában magam sem tudom, biztos találnék mást, akivel levezethetem fölös energiáim, de valahogy nem tud meg fogni más senki. Biztos közre játszik, hogy a legjobb pasi a koleszban, hogy nem vágyik komoly kapcsolatra és persze, hogy a legkevésbé sem kíván. Minden normális ember letenne róla, ha így kikosaraznák, de én nem, meg szerzem magam, valahol legbelül úgy érzem, hogy minden vágyam kielégíteni, és nem csak magára gondolna. Lehet, rosszul gondolom, de amíg nem tapasztalom, addig ebbe az illúzióba ringatom magam.

A könyvtárban tanulok ma, egyedül. Szeretek itt tanulni, de ma nem tart velem senki, pedig általában Lisa, Sohoo, Eonseo és én, együtt bújjuk a könyveket. Valahogy van valami különleges akusztikája ennek a teremnek, talán csak az, hogy nem lehet ordítozni, és kénytelen vagy tanulni, nem vonja el semmi a figyelmet. Egészen a mai napig így is volt, sosem érdekelt, hogy rajtam kívül kik járnak még ide, de most megváltozott minden. Szexuális vágyaim megtestesítője jelenik meg a teremben, csupán ennyivel képes eltereli figyelmem. Itt a vége, nincs több tanulás, hiába szeretnék, mindennemű koncentrációm csak is JK-re terelődik. Felmerül bennem, hogy mi a fenét keres itt, eddig nem sűrűn jár ide, vagy csak nem figyeltem eddig. Inkább az utolsó, ha nem érdeklődsz valaki után, akkor nem tűnik fel jelenléte.

Nem leplezem, hogy a tekintetemmel követem minden mozdulatát, miért is tenném? Nyíltan megmondtam, mit szeretnék, felesleges lenne megjátszanom magam.

Fel csillan a szemem, amikor felém veszi az irányt. Nagyképűen azt gondolom magamban, hogy na, mi van, nem vagyok már leszbi boszi! Észbe kapok, jesszusom leszbi boszinak nevezem magam, ez mekkora gáz. Totál az elmémbe vésődtek szavai.

Túl hamar elbíztam magam, ugyanis nem rám kíváncsi, néhány asztallal előrébb csatlakozik az egyik társasághoz. Eddig nem igazán érdekelt kik ülnek ott, de most hunyorogva fürkészem, kik ülhetnek ott. Két srácot megismerek, csupán látásból, biztos JK barátai vagy ilyesmi, annyira nem érdekel, sokkal inkább a lány, aki mellé lehuppant.

Jisoo népszerű lány, a harmadikon lakik a koleszban, és hát valljuk be tényleg szép, alakja karcsú, hosszú szőke haja és kedves a mosolya, gyorsan csapdába csalja a pasikat, Igazából nem tudok rosszat mondani róla, nekem még nem ártott. Egy kicsit elkámpicsorodom, talán azért utasított vissza, mert titkon barátnője van, csak nem veri nagydobra, hogy macsó mivoltán ne essék csorba.

Visszafordulok könyveimhez, de ami nem megy ne erőltessük, elkönyvelem, hogy ez ma már nem fog menni, nem tudok másra koncentrálni, csak JK-én jár az eszem. Tudni akarom, hogy milyen kapcsolatban áll a lánnyal. Tényleg a csaja vagy csak haverok. Végül is nekem mindegy? Csak szexet akarok, de azt nagyon, és gyorsan.

A könyvet magam előtt bezárom, esélytelen hogy bármi is megragadjon az agyamban, mindenféle elméleteket gyártok, hogy milyen kapcsolatban van Jisoovan, majd miután ráébredek, hogy egyedül úgysem tudom megfejteni, ezért inkább arra vetemedek, hogyan kelthetném fel a figyelmét. Egyelőre semmi értelmes nem jut eszembe. Ráadásul elég messze is van, az se biztos, hogy ő észrevett.

Bevetem minden boszitudásom, ha már az vagyok, próbálom megigézni, már annyira bámulom, majd kiesik a szemem. Nem reagál, sikertelen igyekezetem, vagyis nem egészen, annyit mégis sikerül kicsikarnom, hogy átkarolja a lányt. Nem tud eltántorítani, nem izgat, ha a csaja, nem számít, annyi időt elpazaroltam rá, hogy most már muszáj magamra terelnem figyelmét.

Újabb tervet eszelek ki, ha az igézés nem megy, majd a cselekedet hátha. Felállok és felé sétálok, sikerrel járok, amint megmozdultam máris tekintetét rám szegezi, én pedig viszonzom. Nem engedem a szemkontaktusból. Gyanús, hogy eddig rám sem pillantott, most viszont, amint megmozdulok le sem veszi tekintetét rólam, mintha mindvégig tudta volna, hogy bámulom, csak játssza az agyát és azért sem nézett rám.