Ez csak szex!!! /Befejezett/

10.

Kinyitom a szemem és azzal lendülettel vissza is csukom, már megszokhattam volna ha én nem húzom be a sötétítőt Eonseo tuti nem fogja. De most egy kicsít kellemetlenebbnek érzem, ezért inkább a takarót a fejemre húzom. A tegnap este kicsit húzós volt, inkább úgy döntök nem megyekbe egy órámra se, inkább alszom még egy kicsit. Nem tart sokáig szónyókálásom, Eonseo hangjára ébredek.
- Baby ébresztő?
Nem válaszolok csak hömmögve tudom hogy nem.
- ööm. Nem valami kedves, lerántja a takarót rólam. Muszáj kinyitnom a szemem. Barátnőm kedves és mosolygós arcával találom stemben magam, pedig az hittem mérges, a tegnapi buli után.
- Hé jól vagy? kérdezi.
- Persze. Morgom.
- Mondanám, hogy nyugodtan pihenj, de muszáj ma benned.
- Nem akarok. Nyöszörgök,de tudom, hogy igaza van.
Az asztal elé ül és sminkelésnek lát, közben pedig engem kérdezget.
- Rémlik vmi a tegnap estéből.
- Ne is említs! Elástam magam végleg. Tenyerembe temetem az arcom és közben próbálom felidézni a tegnap estét.
- Jól ki ütötted magad. Legközelebb valami gyengébbel kezdjük.
- Az tuti. Felülök az ágyon, nem valami jól érzem magam, émelygek egy kicsit és a gyomrom is rosszalkodik. Eonseo agódó hangon kérdezi
-Tuti jól vagy?
-Jól vagyok. Nyugtatom meg, de azért egy kicsit még ülök az ágy szélén.Egy pohár vizet hoz nekem, majd vissza ül az asztalhoz.Újra csevegés indítvágyoz.
- Jó fej volt tegnap jungkook.
Mi!!! Ezt meg hogy érti.
-Én nem így emlékszem, tuti ugyan azon a rendezvènyen voltunk.Egy seggfej volt mint mindig.de... felemelem a fejem.
- Ledugtam a nyelvem a torkán, ahogy mondtad. Mondom büszkén, de ő rá tromfol.
- Ja, ő meg fogta a hajad miközben hánytál. Bámulom a hátát, ez meg miről beszél? Felém fordúl hatalmas vigyorral a száján.
- Nem emlékszel mi?
Szokásához híven bólogat és belekezdene sztorijába, de én forgatom szemeim, nem akarom tudni, ezt meg is mondom neki.
- Ne-ne mond, nem akarom hallani!
de nem tágít
-de annyira édes volt, láttad volna!. Szája fülig ér, vállait felhúzza.
-Ja gondolom ,mert ő arról híres, a kedvességről.
- Ha ő nincs fogalmam sincs hogy kerűltél volna haza... jó- jó, vegül is megoldottam volna valahogy, de azért sokat segített.
- Ha ő nincs, nem iszom le magam.
Zárom le ezzel beszélgetésünk és bevonulok a fürdőbe.

Beállok a zuhany alá és olyan forró vizet engedek magamra, amilyet csak elbír a testem. Próbálok nem gondolni az estére, pont elég annyi,amennyire emlékszem, de az emlékek nem foglalkoznak velem, egymásután törnek elő, csak úgy cikáznak a fejemben. Mekkora egy idióta vagyok! Állapítom meg. Ostorozom magam, hogy nézzek igy a szemébe legközebb! Megöl a szégyen, és ez még nem lenne elég, bevillan az utólsó kép is, ahogy okadok a wc- be, és valaki fogja a hajam, mikor felemelem a fejem meglátom jkt, aaaaah, nem hiszem el, a következő emlékem, hogy a ruhám húzza felfelé, ez már tényleg sok. Gyorsan végzek a zuhanyzással és rohanok ki Eonseohoz.
Indulásra készen áll, még egy utólsót pillantást vet magára a tükörbe és már a kilincsért is nyúl, utána szólok.
- Most már tudni akarok mindent!
Huncut mosolyt jelenik meg ajkain, szemöldökét felhúzza
- Csak nem eszedbe jutott valami?
Na ná hogy eszembe jutott valami, ne csigázz baby, mondj el mindent mert mindjárt megőrülök.
- Hogy került ide jk?
- Mondtam hogy segített haza hozni. De most síetek, du. Jiminnel talizom, uh majd este megbeszéljük.
- Este? És hogy menjek ki így a szobámból, mi lesz ha találkozom vele?
- Nyugi csak két órád lesz, péntek van, kevés az esélye hogy összefutsz vele. Egy puszit dob felém, és rám zárja az ajtót. Az ajtónak támasztom a hátam,,és a fejem is neki koppantom. Kifújom a levegőt.Amilyen szerencsétlen vagyok tuti összefutunk, és tuti megaláz, lesz egy -két epés megjegyzése, amire nem fogok tudni válaszolni. Mindegy.

Kinyitom szekrényem nem agyalok sokáig, a mai napomhoz leginkább a fekete illik, tökéletesen tükrözi lelki állapotom. Fekete nadrág fekete pulcsi. Szívem szerint egy sapkát is nyomnék fejembe, de az már túlzás lenne. A pulcsimon egyébként is van kapcni. Könyveim kezembe kapom, meg egy üveg vízet, mert megdöglök szomjan. És indulok.

A B épület előtt állok. Csak bámolom az épületet, valóban beakarok lépni. Jk nek is gyakran van itt órája. Bátorságot erőltetek magamra, egy mély levegőt veszek és imádkozok, hogy nehogy találkozzak vele. Kicsit írónikus hogy eddig az volt a célom, hogy felkuttasam, most meg az hogy elkerüljem. Felfelé tartok a lépcsőn a szivem egyre hevesebben ver, csak az jár a fejemben, hogy ne legyen itt, hogy véletlenül se fussak össze. Felérek az elsőre, de valahogy bevonzom a dolgokat, amiket nem szeretnék. Rögtön kiszúrom JK- t a folyosó végén.Az előadó terem ajtaja a folyosó közepén, csak odáig kell eljutnom anélkül, hogy észrevegyen. Süsüm fejemre veszem, fejem lehajtom, talán így nem ismer fel, és eljutok az ajtókig úgyis, hogy a földet bámulom. Szóval elindulok. Kicsit oldalranézek látom közel a cél, megörül, ezt megusztam, majd hirtelen egy mellkasnak ütközöm. Nem kell felnéznem cipőjéről is jól tudom, hogy nem lehet más. Nem emelem fel fejem, nem merek a szemébe nézni, legszívesebben a földalá sülyednék. Magamban könyörgök, hogy ne hogy hozzám szólj, csak simán menj tovább, nem kell jobban megaláznod már így is eléggé szarul érzem magam. Csak simán lépj le. De hiába minden, könyörgésem.
- Jól vagy? - Bársonyos hangja simogatja meg fülem. Mi? Most meg, miért ilyen kedves?
- Nézz rám! Utasít! Na azt biztos nem, nem fogok rád nézni, nem tudok a szemedbe nézni, akkor sem, ha ilyen lágy hangon szólsz hozzám.
-Üüm. Rázom meg fejem. De ő nem tágít, ujját az állam alá teszi és megemeli. Szemem becsukom, nem akarok szemébe nézni. Reménykedem, hogy elmúlik kedvessége és szokásos bunkóságát előveszi aztán meg lelép végre.
- Most miért viselkedsz úgy mint egy gyerek? Hangja selymesen simogatja a lelkem, a szivem hevesen ver, közelebb hajol érzem leheletét az arcomon. Fura érzés veszi birtokba testem, mire egy kicsit megrémülök gyorsan kinyitom szemem, hátrálok egy lépést, oda vetem hogy jól vagyok, és behúzok a terembe.

JK.

A tegnapi fárasztó és fura este után, hihetetlenűl jókedvel ébredtem. Eszembe jut, ahogyan húzom fel a Viola ruháját, megvillan pici fekete bugyija, és feszes hasa, ha Eonseo nincs ott, biztos nem türtőztetem magam. Félájultan erőszakoltam volna meg. Érzem, hogy farkam is kőkemény a zuhanyzóba vonulok és könnyítek magamon. Közben, pedig arra gondolok, hogy mit is teszek majd vele. Megmutatom neki, hogy milyen ha rendesen megkefélik.

Figyelem ahogy sunnyog a terem felé, megmosolygtat, ahogy próbál elrejtőzni előlem. Szégyenli magát. Érdekes, sokkal megalázóbb dolgokat tett, azt mégsem szégyelte. Akkor, ezt most miért? Nem hagyom, hogy ki kerüljön, egyébként is kiváncsi vagyok, hogy van. Lehet ez a kis incidens, arra buzditja, hogy végre leszálljon rólam? Már nem tudom,melyik lenne a jobb. Őrülten kívánom, de nem akarok belebonyolódni.
Elállom útját. Rám sem mer nézni. Először gyengéden szólítom meg, hogy érezze, nem akarom szekállni, csak kiváncsi vagyok, hogy van. De makacs viselkedése rá kényszerít, hogy utasítsam. Ála alá teszem kezem, és felemelem fejét. Gyönyörű szemébe nézek, sehol a huncutság, csupán szégyent látok. Besurran a terembe, én pedig csak nézek utána, széles vigyorral a számon.