Ez csak szex!!! /Befejezett/

16.

V

Újabb este, amit egyedül töltök. Eonseo Jiminnel tölti az éjszakát, mióta kibékültek vagy fogalmam sincs mit csináltak, azóta majdnem minden este ott alszik. Nincs kedvem egyedül lenni társaságra vágyom. Rögtön JK jut eszembe, de nem zaklatom, nem tudom most hányadán állunk és egyáltalán nincs ahhoz kedvem, hogy kitaláljam. Egy csajos este is megfelel, egyébként is régen bandáztunk már. Szóval Lisa szobája felé veszem az irányt. Bekopogok. Lisa nyit ajtót, cuki, ahogy örül nekem, megöleljük egymást. Beljebb megyek. A szobájuk, kicsit más mint a miénk. Két egyszemélyes ágy, egy-egy íróasztal, éjjeli szekrény egy gardrób féle, tölti meg a szobát igazán barátságos hangulattal, és ami még rá tesz, azok a színek és a K-pop sztárok poszterei mindehol a falon. Egy dolgot igazán íregylek, méghozzá az erkélyt. Nekünk nincs, itt viszont van. Elég sok időt töltöttem már itt az erkélyen. Amint a teraszon mélázok, Lisa szobatársa Maria lép be az erkély ajtón, melegen üdvözöl. Maria mexikói, fantasztikus csaj, és igazán dögős. Indulhatna valami szépségversenyen. Gyönyörű az arca, hosszú fekete haja és fekete igéző szemei valóban kápraztató. Elég nagy mellei, és kerek feneke van. Minden férfi álma. Ledobom magam Lisa ágyára. Lisa teával kínál, Maria pedig kérdezősködni kezd. Mindent tudni akar JK-ről, és miután mindent elmondtam, közölte, hogy JK nem az akinek mutatja magát.
Ez meg mit jelent?
Szerinte a kemény macsósága csak álarc, és valójában puha, mint egy szivacs. Na ezen jót nevetünk. Maria szerint, JK még nem volt szerelmes, de nagyon vágyik a törődésre.
Ezeket az infókat meg honnan szedi? Bár nem mondta, hogy lefeküdt vele, de gyanítom, különben honnan ismerné ennyire? Egyáltalán létezik még valaki, akit ez seggfej nem dugott meg?

Felkelek az ágyból, kimegyek az erkélyre egy kis frisslevegőt szívni. A terasz korlátjára támaszkodom és figyelem a tájat, sehol egy lélek sem. Ez egy igazán csendes éjszaka. Tekintetem az égre helyezem, gyönyörű csillagos az égbolt, és telihold van. Bármerre is nézek, bármit is csinálok folyton csak ő jár az eszembe, a csillagokról is ő jut eszembe, a sötétről is, a fekete igéző tekintete megjelenik lelkiszemeim előtt. Sóhajtok egy nagyot és hangosan ki mondom a nevét -JK.

Lekintek a bejáratra, ami ki van világítva és tisztán kiveszem JK alakját, amint belép az épületbe. A szívemre teszem a kezem. Tényleg boszorkány vagyok. Megidéztem. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán hozzám jön, de aztán eszembe jut Jisoo, na meg az összes lány. Egy kicsit elszomorodom. Elköszönök a csajoktól és visszaindulok szobámba, de mielőtt kinyitnám az ajtót kopognak. Ha már úgy is itt vagyok, kinyitom.

Ezt nem hiszem el!

Meglepődöm, hogy itt van, de ezzel nem vagyok egyedül, ő sem számított rá, hogy én nyitok ajtót. A zavartság tisztán érezhető rajta, picit hátrahőköl, amikor meglát, de túlteszi hamar magát a kezdeti sokkon, valahogy neki sokkal egyszerűbb összeszedi magát, mint nekem.
- Viola!
Igazából fogalmam sincs mit érzek. Dühöt? Csalódottságot? Féltékenységet vagy undort? Talán mindet egyszerre. Tudja nagyon jól, hogy Lisa a barátnőm, mégis idejön, miközben van annyi más lány, akivel szórakozhat. Megvetően stírolom, de persze a szívem összeszorul. Tudom jól, nem engem akar látni, mivel ez nem az én szobám, nyílván akkor az én ajtóm előtt toporogna. Pár másodperc zavartság után csak megkérdezem, a tőlem telhető legflegmább hangnemben.
- Lisához vagy Mariahoz jöttél?
A zavartság továbbra sem múlik arcáról, ujjával megdörzsöli a homlokát. Egy szempillantás alatt válik magabiztos macsóvá.
- Hozzád jöttem.
Gúnyos mosoly szökik ajkamra.
- Tényleg? Bizonyára eltévesztetted az ajtót, igaz?
- Nem. Voltam nálad, de nem nyitott senki ajtót. - túl jól hazudik, a szeme se rebben. Most komolyan azt hiszi, hogy ezt beveszem?
- Oh, valószínű azért, mert Eonseo Jiminnél, én meg itt vagyok...
- Gondoltam teszek egy próbát, hátha itt vagy.
Nem hiszem egy szavát sem, de nincs jogom veszekedni vele vagy kérdőre vonni.
- Mekkora szerencse, hogy itt vagyok.
A hatás kedvéért még a tenyerem is összecsapom, hogy illusztráljam, nem hiszek neki. Ennyi irónia elegendő ahhoz, hogy felhúzzam. Az álla megfeszül, a szemei pedig veszélyesen elsötétülnek. Azt a fél lépésnyi távolságot is megszünteti köztünk, miközben mutatóujját fenyegetőleg felemeli. Összeszorítja ajkait, majd visszalép kiindulási pontjára.
- Nem kellett volna idejönnöm.
Ja én is így gondolom. Mi francnak jöttél ide?
- Legközelebb, ne tévezd el a szobaszámot! - szarkazmusom nem hagy cserben.
- Te vagy a legidegesítőbb nő, akivel valaha találkoztam.
- Te pedig a legbunkóbb pasi.
- Fogalmam sincs miért vitázom veled?
- Hát én sem.
- Ki nem bírlak állni.
- Az érzés kölcsönös.
Ezzel lezárjuk beszélgetésünk, ő a lépcső felé indul, én pedig a szobám felé.