Ez csak szex!!! /Befejezett/

17.

Újból csodálom a tükör előtt, művészi ajak lenyomatát a nyakamon. Fantasztikus, még az előző sem múlt el teljesen, ráadásul ugyanazon az oldalon. Ez nála valami betegség, hogy ilyen durván megjelöli áldozatát? De legalább most nem mélyesztette belém a fogát. Elég meleg már az idő, nekem meg sálban kell rohangálnom.

Betekerem a nyakam egy vékony selyem sállal. Leellenőrzöm, szépen takar, aztán eszembe jut JK: Szégyelsz? Gyorsan kiszedem. Most mi az isten csináljak? Kérderő von megint, ha találkozom vele. De miért is érdekel?Mit foglakozok vele, nem a pasim, hogy megmondja, mit csináljak. Vissztekerem a nyakamba.

Elindulok a suliba. Egy kicsit azért aggódom, nem vagyok benne biztos, ha újra összefutok vele, nem fog ugyanúgy reagálni. A gyomrom is görcsberándul, ha visszaemlékszem, milyen arcot vágott. Hátborzongtató.

***

Végeztem mára az óráimmal.
Nem tudom, hogy szerencsére vagy sem, de JK- vel nem találkoztam. Olyan szépen süt ma a nap, lelülok egy kicsit a kolesz előtti parkban egy padra, élvezem egy kicsit a jó időt. Annyira vártam már a tavaszt végre itt van. Hátra döntöm a fejem, hogy arcomat még jobban érhesse nap. Ellazulok, jó érzés végre egy kicsit egyedül lenni, kizárok minden gondolatot az agyamból.

Egy kicsit melegem is lesz, ezért kiveszem a sálat a nyakamból. Megkönnyebbülök, mert valójában utálom a sálat, meg a garbót, olyan érzést kelltenek, mintha meg akarnának fojtani, fullasztó, most végre fellélegezhetek. Ez is JK hibája, miatta kell takarni a nyakam. Miatta fuldoklom egésznap. Minek kellett így kiszívnia a nyakam? Mire volt jó? Ez beteges. Meg fogom bosszúlni. Basszus, már megint itt tartok, öt percnél tovább nem tudok nem rá gondolni, teljesen befészkelte magát az agyamba. Nem elég, hogy a testem kikészíti, de a fejem is. Folyton izgalomban vagyok, elég ha felelevenítem azokat az izgalmas perceket, nem is kell hozzám érnie. Annyira szenvedélyes. Tegnap este is, amit művelt. Elképesztő. Az emlékek hatására a lábam köze lüktetni kezd, összeszorítom a combom, hogy enyhítsem a remegést. A szíverésem is a szokásosnál hevesebben ver. Hihetetlen, amit tesz velem. Hihetetlen, hogy ennyire kívánom. Érezni akarom magamon az érintése, újra át akarom élni, milyen mikor bennem van, milyen mikor az ajka kényeztet, hallani akarom az állatszerű morgását, mikor elélvez.

Ábrándozásom véget ér, mikor Sohoo ledobja magát mellém a padra.
- Csá baby! – Köszöntöm vidáman.
- Szia. - Köszön, miközben ledobja magát a padra, és fejét hátra veti.
- Fárasztó volt a mai nap. - Jekentem ki.
- Hmm.
Ránézek, teste ernyedten nyúlik el a padon. Több van a háttérben, mint egy fárasztó nap.
- Minden rendben?
- Semmi sincs renben. ‐ Hangja kimerült,
- Mesélj!
- Voltál már szerelmes?
Csak nem szerelmes a drága? Talán azt is tudom kibe, és remélem végre megnyílik.
- Igen. - Válaszolok, és várom, hogy folytassa.
- Akkor mond meg nekem, miért ilyen bonyolult?
-Őszintén válaszoljak?
-Kérlek.
-Fogalmam sincs.
Erre mindketten elnevetjük magunkat. -Azt hiszem talán mi magunk bonyolítjuk túl.
- Azt mondod?
- Nem vállaljuk fel rögtön. – Célzok arra, hogy végre vallja be nemi identitását.
- Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha őszinték lennénk, egyszerűen csak bevallanánk, hogy szertjük a másikat... és nem folyton akadályokat görgetnénk magunk elé.
- Tudod, hogy meleg vagyok igaz?
- ühüm.
Persze, hogy tudom te lökött.
- Hülyén viselkedtem? - fél szemmel felém sandít.
- Még most is hülyén viselkedsz.
Erre újabb mosolyt csalok az arcára.
- Szóval azt mondod, csak simán valljam meg szerelmem?
- Se hun örülni fog.
Erre felkapja fejét.
- Ennyire átlatszó vagyok?
- Igen, és rohadt rég várom már, hogy szint vallj.
Mosolyog, majd újra hátra veti a fejét. Csendben tovább élvezzük a nap meleg sugarait.
Egy kisidő múlva megszólal,
- Nem vagy éhes?
- De igen.
- Akkor pattanj, együnk valamit.
Feláll kezét tartja felém, hogy felsegítsen, elfogadom, felránt, majd szorosan magához húz. Öleléséből érzem mennyire megkönnyebült. Nyakamba teszi az egyik kezét és így megyünk az ebédlőbe.

Mosolyogva az oldalamon Sohooval lépek be az ebédlőbe, ahol JK szúrós tekintetével találom szembe magam. Hogy ez mindig itt van, mikor én is? Nem lehet felhőtlenül megkajálni, már megint a gyomrom görcsben. A sálat visszatettem a nyakamba, ezért is tökre ki vagyok. Megpróbálok nem ránézni, és boldogan cseverészek tovább Sohooval. De esküszöm érzem tekintét bőrömön még a hideg is kiráz, meg is kérdezi Sohoo
- Fázol? -megrázom a fejem,
- Nem, csak kirázott a hideg.
- Ott egy szabad asztal, jó lesz? - Mutat balra az ablaknál.
- Persze.
Megpakolja tálcáját és leül. Én még válogatok, hogy mit is egyek, amit nem fogok ki hányni, mert még a gyomrom is felfordult. Salátát és csirkemellt választok, ez talán lemegy a torkomon. Miután megpakoltam a tálcám megfordulok, és egy JK- vel találom szembe magam. Megrándul testem, annyira megijedek, hogy a tálcát is majdnem elejtem, szerencsére segít megtartani, így nem borul le. Szemébe nézek, annyira sötétek íriszei, és olyan fenyegető pillantást vet rám, hogy esküszöm félek tőle. Még az ütő is megáll bennem. Nyelek egy nagyot és halkan alig hallhatóan, nyögöm ki végre nevét.
- JK!
Nem üdvözöl, csak mérgesen méreget. Tudom mi a baja, fogalmam sincs most mit fog tenni, de legyünk már túl rajta. Könyörgöm magamban. Egy gyors mozdulattal kitépi a sálat a nyakamból, megemeli az állam, hogy jobban szemügyre vegye művét, majd fülembe súgja parancsoló hangon.
- Gyere fel hozzám!
Még nagyobbat nyelek mint utóbb, a szemem kimeresztem, egy hang nem jön ki a számon. Még egy mosolyt sem erőltet magára, úgy hagy faképnél sálammal a kezében. A lábam gyökeret vert. Nem értem miért van rám ilyen hatással? Egy darabig még úgy állok ott, ahogy hagyott, majd végre magamhoz térek és Sohoohoz indulok. Leülök vele szemben, és megpróbálom letuszmákolni a torkomon az ételt. Amilyen éhes voltam, most olyan nehezemre esik az evés. Észre veszi Sohoo is.
- Mégsem vagy éhes?
- De igen! Vagyis nem, elment az étvágyam.
Vallom be őszintén. Tekintetéből jól látszik, hogy száz kérdést tenne fel, de megkímél, hálas vagyok neki, de nem akarok titkolózni, viszont a bennem duló viharról sem szeretnék beszélni. Azért még is csak megkérdezem.
- Szerinted jó pasi?
Elmosolyodik.
- Jungkookra gondolsz? Halkan válaszolok
- Ki másra.
Úgy tesz mintha gondolkodna, mintha most döntené el, hogy igen vagy nem. Majd huncut mosolyal meg adja a választ.
- Hmm, igazán dögös.
- Igen az. - sóhajtok.
Most már kiváncsi vagyok, ha már megvallotta melegségét, akkor biztosan többet tud arról a világról, mint én.
- Szerinted JK bisex?
Felnevet.
- Most arra vagy kíváncsi, hogy lefekszik-e férfiakkal?
Összeráncolom a homlokom. Persze, hogy arra.
- Igen, arra vagyok kíváncsi.
- Igen, azt gondolom, hogy az, de nem tudok semmi konkrétumot mondani.
- Vagyis nem tudsz róla, hogy kefélt-e pasikkal?
Nagyon megmosolyogtatja ez a téma, hát vele tartok én is, így már az én szám is a fülemig ér.
- Nem tudok róla.
- Talán a barátaival szexel?
Ezt inkább suttogom, nehogy meghallja valaki. Közelebb hajol hozzám az asztal felett. 
- Nem hiszem. De az biztos, hogy minden meleg pasi aláfeküdne. - suttogja ő is.
- Ahogyan minden nő.
Visszadőlünk helyünkre, ezen kis eszmefuttatásunkon jót nevetünk, majd komolyra fordítva a szót, megkérdezem mi a helyzet Se hunnal. Sohoo beszámol mindenről, figyelmesen hallgatom. Átbeszéljük és közben még az étvágyam is megjön. Boldog vagyok, hogy ilyen felhőtlenül beszèlgetünk. Remélem ő is jobban fogja érezni magát, hogy fellvállalta önmagát.

JK

A kantinban kajálunk Jiminnel. Érdeklődöm, mi a helyzet Eonseoval, mostanában, túl sokat lóg nálunk. Lassan nem tudom kikerülni.
- Hogy álltok Eonseoval?
- Hallod, nem tudom.
- Hát az gáz, mert lassan ott lakik már nálunk.
- Úgy gondolod sokat vagyok vele?
- Még sosem voltál egyhúzamban ennyi ideig senkivel.
- Csak...jól érzem magam vele.
- Szerelmes vagy bele?
Erre a kérdésre kicsit feszült lesz.
- Nem vagyok, ne kérdezdgesd folyton! Te szerelmes vagy? - Vág vissza.
- Nem.
- Akkor?
Felvonom a szemöldököm, mit akkor?
- Ez csak szex. Mondom unottan.
- Aha! Ez csak szex? Kiváncsi vagyok mit szólnál, ha egy másik pasi ölelgetné. Bök egyet oldalra a fejével és közben vigyorog. Oda nézek. Elborítja agyam a düh. Ledobom a villàt a kezemből. Ezért megbüntetem, fut át agyamon. Fenyegetően stírolom, hogy érezze már a tekintetemből, nem örülök annak amit most látok. Oda megyek hozzá, megijed, majdnem elejti a tálcát. Kitépem nyakából a salát, ne titkolja senki elöl kitől szerezte. Ezután utasítom, hogy jöjjön át hozzám, majd távozom.
Amíg várom, mindenféle dolog eszembe jut, hogyan is büntethetném meg, de arra az elhatározásra jutottam, még nem jött el az ideje.