Ez csak szex!!! /Befejezett/

32.

Csodás napra ébredtem, a szívem tele boldogsággal, reménnyel. A szemem előtt rózsaszín köd. Újra és újra felidézem a tegnapi napot. Nem tudom a mosolyt levakarni a számról. Legszívesebben a világot a keblemre ölelném, de mivel csak Eunseo van itt mellettem, ezért őt ölelem meg.
-Úgy látom jó kedved van?
- Igen. Válaszolom.
-Milyen volt a randi? érdeklődik.
-Fantasztikus
-Szerelmet vallott? Elgondolkodom
-Azt nem.
-Akkor mitől vagy ennyire boldog?
-Csak annyira......
-Na jó ne csigázz már!!! Mesélj el mindent!
Akkor én belekezdtem a mesémben, elmondtam mindent részletesen nem hagytam ki semmit. a szám pedig végig a fülemig ért,ő pedig csak figyelt,csendben végig hallgatta sztorimat,majd a végén csak annyit mondott.
-Sohasem láttalak még ilyen boldognak.
Egy nagy levegőt vettem
-Mert még soha nem is voltam, nem éreztem még ilyet senki iránt.
Eonseo megölelt és lágyan a fülembe súgta, hogy...
-Szeretlek.
Azután a fenekemre csapott,
most már készülődj, ma van az utolsó vizsgánk, nem akarok elkésni.

Mivel a szívem tele van boldogsággal esélyem sincs izgulni. Tele vagyok önbizalommal, és bár tartottam ettől a vizsgától, most egy csepp izgalom sincs bennem. Úgy érzem ettől jobban nem is sikerülhetett volna. Még több boldogság hormon szabadult fel bennem.
Még Eonseo hátra van, gondoltam addig ki megyek szívok egy kis friss levegőt, hiszen a nap is csodásan süt,bár ha esne az sem zavarna. Semmi nem ronthatja el ezt a napot. Mint egy kisgyerek gyorsan ugráltam lefelé a lépcsőn,egyszer majdnem el is estem,magamra pirítottam,magassarkúban nem illik ugrálni ,és ráadásul balesetveszélyes. Úgyhogy tovább sétáltam lefelé a lépcsőn.
Félúton járhattam mikor megpillantottam JK-t a lépcső alján. A szívem heves dobogásba kezdett,biztos hozzám jött,annyira megörültem neki,szívem szerint rohantam volna hozzá és a nyakába ugrottam volna, de nem tettem.

Még jó hogy nem tettem,mert egyszer csak egy másik lány ugrott helyettem a nyakába. A gyomrom görcsbe rándult, a mellkasomban szorítást éreztem,de megráztam a fejem,biztos csak egy ismerőse,rokona vagy ilyesmi. De azután az ölelkezés heves csók csatába váltott át. Akkor már tudatosult bennem, hogy az ember nem csókolózik csak úgy bárkivel. Könnyek gyűltek a szememben. A szívem épp megszakadni készült,a levegőt pedig nehezen vettem.

Végre oda értek hozzájuk,a boldogság amit éreztem egy szempillantás alatt köddé vált. Kérdően JK-re nézek, aki egy percre sem engedte el a számomra ismeretlen lány kezét. Ő csak mosolyog,mintha semmi nem történt volna. A lány pedig megkérdezi. : Ki ez édesem?
Édesem, mi folyik itt, mi történik a világ a feje tetejére állt egy éjszaka alatt!
JK csak megrántja a vállát.
-Senki.
Egy világ omlik össze bennem.
-Senki? kérdezem remegő hangon. Közelebb vonja magához a lányt és gúnyosan oda veti nekem.
-Mégis mit gondoltál?
-Mégismit gondoltam!
Csak ismétlem szavait,pedig ordítanék, síkítanék a fájdalomtól, amit most érzek,de egy hang sem jön ki a számon,csak állok előtte értetlenül,valaki magyarázza már el, mitől lett ilyen szívtelen.

Végre valami magyarázatot kapok.
-Te most komolyan azt gondoltad,hogy mi....annyira flegma,és rideg. Lekezelően beszél velem,mintha egy senki lennék. Gúnyosan felnevet...
-Annyira naiv vagy.
Igen azt hiszem igazat kell adnom neki,bármennyire is fáj.
-Valóban naiv voltam.
Lehajtom a fejem és próbálok valami pókerarc félét felvenni és valami epéset visszaszólni,de nem jut eszembe semmi. Képtelen vagyok egy értelmes mondatot kinyögni,de nem is kell sokat gondolkodnom,majd ő megoldja helyettem.
-Meddig akarsz még itt állni,ilyen nyomorultan!?
Fújtatok egyet, és kínomban mosolygok. Szemrebbenés nélkül megaláz, valóban nem jelentek neki semmit,egy igazi rohadék. Nem tehetek mást elmegyek.

Nem tudom tovább tartani magam,úgy érzem a szívem kiszakadt a helyérről,a szemem megtelik könnyel, nem tudom és nem is akarom visszatartani,mint a záporeső hullik könnyem. Nem törlöm le hagyom, hogy folyjon le az arcomon. Csak ostorozom magam, mégis mit gondoltam,azt hogy Szeret. Becsapva és átverve érzem magam. Kegyetlen nagyon kegyetlen.
Megállok egy percre,összeszedem magam.Megtörlöm a szemem nem akarom, hogy lásson bárki is. Kemény vagyok kibírok mindent. Veszek egy mély levegőt,majd kifújom, azután az jut eszembe,hogy talán csak álmodtam,ez nem is a valóság csak álom. Visszamegyek a szobámba,lefekszem az ágyra és várom, hogy felébredjek.

Kinyitom a szemem, sötét van. Este van. Eszembe jut minden, a szívemre teszem a kezem,ahh csak álmodtam. Megkönnyebülök, majd ránézek Eonseora ő is alszik. Óvatosan felállok és kimegyek a fürdőbe. Felkapcsolom a villanyt,és végignézek magamon,ugyanaz a ruha van rajtam mint álmomban, a szemeim bedagadva. A felismerés összepréseli szívemet.
Kezem az arcomba temetem,hogy lehetek ekkora idióta. Annyira dühös vagyok,ezt nem teheti velem. Mit képzel magáról. Csak hergelem magam,és amikor úgy érzem végre eléggé felhúztam magam, elindulok és megkeresem JK-t.

Nem kell sokáig keresgélnem a koli előtt találom baráti társaságban. A pulzusom az egekbe, annyira dühös vagyok rá, hogy okozhatott ekkora fájdalmat. Testem remeg az idegességtől és a félelemtől. Bármennyire is utálom annyira szeretem és nem akarom elveszíteni. Válaszokat akarok. Így hát oda megyek hozzá. A srácok köszönnek mintha semmi sem történt volna,majd megveregeti Hoby JK vállát és elmennek. JK felém fordul,és lehajintok neki egy büdös nagy pofont,amiben benne van minden fájdalmam. Elborítja a méreg az arcát. Felszívja magát és tesz egy lépést felém, ilyenkor szeme félelmetes lesz,teszek én is egy lépést hátra.
Durván megragadja csuklóm, dühtől rekedt hangon megkérdezi.
-Nem voltam elég világos?
Megpróbálom szorításából kihúzni karom,de nem engedi, szeretnék vele veszekedni,ordítani, de annyira szeretem hogy csak az érdekel,hogy miért csinálja, és hogy bánja meg tettét majd kérjen bocsánatot. Halkan remegő hangon kérdem tőle.
-Miért csinálod ezt?
-Biztos szeretnéd tudni?
Annyira arrogáns felfuvalkodott,hova lett a tegnapi JK?
Magához ránt, a csuklóm már fáj kibaszott erősen szorítja, fel is sziszennek.
Fogai közül préseli ki a szavakat
-Mert egy kibaszott ribanc vagy.
Szavai a szívembe hatolnak,de ez nekem nem válasz. Megpróbálok megint kiszabadulni szorításából,de csak azt érem el, hogy még közelebb ránt és még erősebben szorít.
-Engedj el! Ez már fáj! Utasítom.
Végig húzza ujját az arcomon,majd összeszorítja arc pofámat.
-Szereted, ha fáj.
Annyira gúnyosan beszél,egy rohadék. Elengedi arcom és ellök magától, majd elered a nyelve.
-Gyülöm a ribancokat, csak azért szórakoztam veled,mert megtehettem veled bármit. És még csak fel sem hántorgathatod,te akartál mindenáron dugni. Megvetlek. Egy kibaszott ribanc vagy.
Szavai késként hatolnak belém, a szívemet darabokra törte. Ahogy mondta nyomorult vagyok, úgy is érzem magam, még csak nem is ellenkezem igaza van,én akartam ezt,megérdemlem. A könnycsatornáim megtelnek,próbálom visszafogni magam a számba harapok, az egész testem remeg a fájdalomtól, amit csak magamnak köszönhetek. Ezer dolgot szeretnék még mondani neki,de a szám nem mozog,amit már annyira erősen harapok,hogy vérzik,érzem a vér sós-fémes ízét számban.

Egyszerűen fogja magát hátat fordít és elmegy. Bámulom távolodó alakját egy darabig,de aztán már nem bírom tartani magam, a földre csuklom, a könnyeim záporesőkken folynak le arcomon, kezem arcomba temetem és hangosan felsírok. Annyira fáj,meg akarok halni. Hogyan fogom ezt túlélni? Megütögetem a szívem. Miért kell ezt átéltnem már megint?

Még az időjárás is velem van, amilyen ütemben hullik a könnyem úgy szakad az eső, amilyen hangosan sírok úgy dörög az ég elnyomva hangom, lemosva könnyeim. Képtelen vagyok abbahagyni a sírást. Addig sírok amig el nem fáradok. Lefekszem a földre.

Az eső csendesedik. bámulom az eget. Mi történt velem,hogy jutottam idáig. Csak egy kis szexről volt szó,most meg inkább meghallnék,minthogy nélküle éljem az életem. Nem szűnik a fájdalom a mellkasomban és a könnyeim is újra elkezdenek folyni,azt hittem már elfogytak.
Hajamba túrok,és felállok végre.

Jeon Jungkook aljas vagy.

-