Ez csak szex!!! /Befejezett/

23.

A suliból kijövet észreveszem JK-t.Egy padon ül barátjával Jiminnel. Azon gondolkodom, hogy randira kellene hívnom. Annyira könnyed volt tegnap. Jobban megszeretném ismerni. Vajon mit szólna hozzá? Nem rágom magam sokáig egy mély levegőt veszek és feléjük veszem utam, csak reménykedem, hogy ma jó napja van.
- Sziasztok!
Köszönnek. JK-re nézek, majd belekezdek mondókámba.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk enni valamit? Mondjuk hamburgert. Nagyon izgulok, hogy mit vàlaszol, a pulzusom is emelkedik az izgalomtól az ujjaim tördelem, de gyorsan észre veszem magam és abba hagyom.
- Rendben. Tudok egy jó kis helyet.
Annyira könnyed még egy mosolyt is elereszt, totál ledöbbenek, de nagyon boldog vagyok. Csak állok némán, majd végre feláll és az mondja.
- Mehetünk?
- ö persze.
Jimin a padon ülve marad, vadul vigyorog és mutogat vmit, de nem értem, majd egy oké jelet ujjával, ezt már veszem és visszamosolygok rá.

Gyalog megyünk. Sétálunk, de egy szót sem szólunk egymáshoz. Annyira izgulok, nem gondoltam volna, hogy egyszer itt fog sétálni mellettem. Kellemesen jó érzés járja át a testem, szìvem szerint folyamatosan mosolyognék, de nem teszem. Végül oda érünk az étteremhez.
- Ó... szóval szereted a MC- s kaját? Kicsit megkepődöm, hogy ide hozitt, de tökéketesen meg vagyok elégedve vele.
- Miért te nem?
- De én is szeretem.
Bemegyünk és rendelünk, közlöm vele mindenki fizeti a sajátját, nem ellenkezik. Azután leülünk az egyik asztalhoz. Elkezd enni, én meg csak bámulom és nem hiszek a szememnek , most komolyan itt van velem. Annyira más. Arca most inkább kisfiús és kedvesség árad belőle, egyáltalán nem látszik rajta, hogy egy arrogáns pöcs lenne. Szemei csillognak és semmi félelem nem tükröződik belőle. Azt hiszem már zavarja, hogy bámulom, meg is jegyzi.
- Csak bámulsz vagy enni is fogsz!
Zavarodottan nyúlok hamburgeremhez, és kezdem tunkolni magamba. És próbálom összeszedni a gondolataim és csevegést kezdeményezni.
- Mesélj magadról? Kérem.
- Mit szeretnél tudni?
- Mindegy, igazából semmit nem tudok rólad. És ez valóban így van.
Gondolkodik mivel kezdje.
- Jogot tanulok. Végre kiböki.
- Mondjuk ezt pont tudom. Félre húzza ajkát, majd harap egyet hamburgerébe.
- Van egy bátyám.
- Az jó, nekem is. Mondom boldagan egy mosoly jelenik meg ajkán. A szívem pedig megdobban. Bátorságot ad, és megpróbálom minden izgalmanat legyőzni és természetesen viselkedni.
- És mit csinál a bátyád?
Hátra döl székében, közben sültkrumplit majszol.
- Amerikában él. Fényképész meg fest. Nagyon szeret festeni és igazán tehetséges. Látom arcán, hogy büszke a bátyára, ahogy beszél róla arca felderül.
- de már elég rég találkoztunk. Arca komorrá válik, én meg gyorsan terelek más témára.
- Tudod már mit fogsz csinálni, ha lediplomáztál?
- Igen. A családi válakozást átveszem, apám már nagyon várja.
Ezt már nem mondta valami boldogan.
- Szeretnél mást csinálni? Kérdezősködöm tovább, de nem válaszol rá, megköszörüli torkát.
- Most mesélj te magadról.
- ümm... hol is kezdjem. Imádok festeni, és szeretem művészetet, az építészetet, a zenét.... annyira édes,ahogy hallgat. Legszívesebben felfalnám. De vége az idillnek, a pénztártól vadul kalimpál Lisa és... nem hiszem el, ez a nő mindent meg kap, Hobival az oldalán felénk tart. Hobi lepacsizik JK-vel. Lisa pedig ledobja magát mellém. Egy energia bomba, nagyon fel van dobva folyamatosan mosolyog és csak beszél beszél... annyira közvetlen, csak ámulok. Mindenféle kérdésekkel bombázza JK- t, ő pedig nagyon kedves és türelmes. Válaszol minden kérdésére, nem bánom, így én is többet tudok meg róla. Hirtelen éles váltás nemes egyszerűséggel megkérdezi.
- Ti most randiztok?
-Mi..ö..nem.. csak makogunk mindketten, egymásra nézünk, látom rajta őt is kellemetlenül érintette a dolog. Lisa pedig boldogan nevet mellettem,ahogy Hobi is. Remek. Szép volt Lisa.
- Megyünk együtt haza? Újabb zavarba ejtő kérdés.
- Persze. Mondom, de ha hazaértünk tutira kinyírlak.

Elindultunk és furcsamód azt gondoltam, hogy JK úgyanúgy zavarban van mint én, de nem. Már nem csenben ballagunk mint idefele, hanem nagyon is beszélgetünk. Kérdezget a szüleimről, a középiskolás éveimről, majd ő mesél a gyerekkoráról. Ez a pasi nem az a pasi akit eddig ismertem. Tutira skizofrén, állapítom meg.
Megérkezünk a koli elé, Liza és Hobi felmennek, természetes elköszönnek. Ott állok Jungkookkal szemben és fogalmam sincs mit mondjak neki. Egy randi után most a csók következne vagy valami hasonló. A szivem már vadul kalapál, a tenyerem is izzad. És úgy gondolom, hogy észre is veszi ezt az igalmat vagy zavartságot, mert mosolyog. Majd közelebb lép, ujjait hajamba mélyeszti és egy finom, lány csókot nyom ajkamra. Ez pont elég ahhoz, hogy pillangók repkedjenek a hasamba. Szìvesen magamhoz húznám, és súgnám fülébe, hogy kívánom, de nem teszem, és ő sem akar többet, hamar elenged, majd kezével mutatja az utat, hogy menjek be. Elköszönünk. Rohanok fel a lépcsőn, teljesen feltöltött energiával, berontok a szobámba és szokásomhoz híven ledobom magam az ágyra. Eonseo az íróasztalánál pihen. Figyelmét rám szegezi.
-Mi történt?
-Szeretem. Jelentem ki boldogan.
-Szuper! Örvendezik - és mikor mondod el neki?
-Azt még nem tudom
Azután elmesélek neki mindent, ami történt. Utána csak bámuljuk vigyorogva a plafont. Milyen szép is a szerelem.