Ez csak szex!!! /Befejezett/

7.

   

Napok telnek, de bármit is próbálok, vagyis bármennyire nyomulok, nem érek el vele semmit. Igazából tökfárasztó udvarolni, kezdem megértem a pasikat. jó dolog, húzni az ellenkező nemet, egy ideig, de azután meg kell adnod magad, különben másik préda után néz. Talán az én esetemben is ez lenne a helyes megoldás, csak feleslegesen fárasztom magam. Lassan a heves udvarlásom a tanulás rovására megy, és azt nem akarom, nem azért jelentkeztem az ország egyik legjobb egyetemére, hogy aztán egy pasi miatt a jegyeim sínylődjék meg. Igaz, hogy nem minden álmom az, hogy közgazdász legyek, de soha nem mernék az apámnak nemet mondani és valahol legbelül, tudom, hogy igaza van. Nem minden művész tud megélni a tehetségéből.

Hulla fáradtan nyitok be szobámba és ülök le az ágyra. Eonseo mellettem fekszik és vadul nyomkodja a telefonját. Az igazság az, hogy mostanában túl sokat lóg a mobilján, egyre kevesebbet beszélünk, akkor is csak felszínesen. A telefonja lett a barátja, talán miattam, elhanyagoltam, mert az agyam csak JK körül forog. Biztosan unja már, hogy folyton róla beszélek, de a barátnőknek nem az a dolguk, hogy meghallgassák a nyavalygásod? Nyílván az is, de egy idő után fárasztó lehet.

Lefekszem mellé, és némán bámulni kezdem, nem reagál, szerintem észre sem vette, hogy itt vagyok. A szája fülig ér, és a vékony kisujjacskáival olyan gyorsan gépel, hogy nem tudom követni. Valakivel beszélget, kíváncsi vagyok, ki lehet az, ha ennyire mosolygásra készteti. Félek, hogy egy degenerált pasas megint. Az elején adja a szépet, Eonseon pedig halálosan szerelmes lesz, aztán rövididőn belül kiderül, hogy egy seggfej, persze nem tart sokáig bánkódása, gyorsan enyhíti fájdalmát egy újabb bunkóval.

− Mostanában nem nagyon beszélünk? –zavarom meg, nagy munkásságában.

Lerakja telefonját és felém fordul, de ahelyett hogy a szemembe nézne, lesüti szemeit. Zavartan bámulom, miért csinál ilyet. Mit tettem, amiért nem mer a szemembe nézni?

−Én csak... nem akartam, hogy... hogy. –Végre rám emeli pilláit, de egy értelmes mondatot nem tud kinyögni.

− Pasi ügy? – kérdezem lágyan mosolyogva, mire az ő ajka is görbülni kezd.
- Ááá, nem fogod elhinni mi történt! Kíváncsian pislogok rá

− Jimin rám írt. Még most is alig hiszem el, azt gondoltam, hogy csak szexet akar.
− Szóval? Halljam! – biztatom, hogy nyíljon meg előttem.

− Annyira édes, folyamatosan írogat,teljesen elveszi az eszem, nem tudok koncentrálni, a szívem, olyan hevesen kalapál, hogy menten felrobban. – aléltan mesél érzéseiről, aminek felettébb örülök, nem is értem, eddig hogyan tudta eltitkolni?

- Akkor, ezért ragadt a telefon a kezedhez. – játékosan megrovom.
- Igen, olyanokat ír, ááá meghalok, ez most más, esküszöm. – egy kis pír jelenik meg arcán, miközben a telefont mellkasához szorítja.

− Hálás vagyok neked, ha te nem akarsz JK-vel dugni én sosem kerülök Jimin közelébe. Én borzasztóan sajnálom, hogy JK-vel nem jönnek össze a dolgok. – arca elkomorul, aminek én cseppet sem örülök, ez az én problémám, ő ne érezze szarul magát, mert az én dolgaim nem jönnek össze a világ legarrogánsabb palijával.

− Engem nem zavar, ha te boldog vagy, a barátom vagy és örülök nektek, igazából elszomorít, hogy nem mondtad el.

− Csak nem akartalak ezzel fárasztani, tudom, hogy mennyire kivagy, és próbálok neked segíteni, de JK egy seggfej. – szabadkozik.

− A barátom vagy, attól, hogy az én dolgaim nem mennek jól, attól még örülök, hogy neked nagyon is. Eddig sohasem volt probléma, hogy egyikünk szerelmi élete nem felhőtlen. Azt hittem én bántottalak meg, pedig valójában te. Olyan, mintha nem ismernél, nekem fontos a te boldogságod. – nagyon is mérgesen beszélek, tudatni akarom vele, semmilyen pasi nem fontosabb a kapcsolatunknál.

− És egyébként is, eddig kézzel-lábbal segítettél most meg azt mondod egy seggfej, mintha eddig nem tudtam volna. ezek nem a te szavaid. – a szemöldököm a homlokom közepéig húzom, és válaszra várva meredek rá.

Tétovázik a válaszadással.

− Ezt Jimin mondta? − konkrétan rákérdezek.
- A barátja, és hát, azt mondta, hogy felesleges törnöd magad. Ne alázd meg jobban magad. − száját félre húzza
− És, te mit gondolsz? – én inkább az ő véleményére vagyok kíváncsi, nyílván Jimin a barátja pártján van és minden erővel azon van, hogy rábeszélje Eonseot, hogy engem térítsen észhez, de felesleges, azt hiszem reménytelen eset vagyok.

− Nekem van egy ötletem. − Huncut mosoly kerül arcára.

− Remélem, jobb mint az eddigiek. – durcásan félre rántom ajkam.

− Két utcára van egy pub, oda szoktak járni bulizni. Mi lenne, ha elmennénk, és innánk egy kicsit, talán JK is ellazul, ha iszik, és egyszerűen ledugnád a nyelved a torkán.

Felnevetek, ahogy ő is.

− Szóval, dugjam le a nyelvem a torkán. – kacéran felvonom szemöldököm.
− Ja, mit veszíthetsz, max újra elutasít, aztán meg leisszuk magunkat és bulizunk egy jót.

Nem gondolkodom sokáig, egyébként is rég buliztunk, csak a tanulás és JK, végre kieresztem a gőzt vagy így, vagy úgy.

− Oké, benne vagyok. − vágom rá gondolkodás nélkül.
− Pacsit rá! − Felemeli a kezét, én meg belecsapok.

Hátunkra fekszünk és bámuljuk a plafont, nem sokáig tart a csend, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok, egyszerűen megőrjít, hogy nem beszélt Jiminről.

− Szóval, mi a helyzet Jiminnel?.
- Imádom! − feleli, miután egy nagyot sóhajtott.
− Mesélj, tudni akarok mindent és a szaftos részeket se hagyd ki! – parancsolok rá.

Belekezd meséjébe, és csak mesél, és mesél, én meg azon gondolkodom, hol a fenébe voltam eddig, hogy ennyi mindenről lemaradtam. Miután úgy éreztem megkaptam minden információt, felé fordulok.

− Ugye tudod, hogy szeretlek? Azt akarom, hogy boldog légy, akkor is, ha én nem vagyok az. – ha ennyi év után képes elfelejteni, hogy a legjobb barátnőm, akor muszáj vagyok emlékeztetni.

− Tudom. – becsukja szemeit, majd sóhajt, azután rám néz. - Én is szeretlek.

JK

Már nagyon unom Viola örökös ostromát, képtelenség lerázni, és már nem is akarom. Legalább annyira vágyom rá, mint ő rám. Folyton kis szoknyákba jár, amitől teljesen kivagyok. Legalább két hete nem keféltem senkivel. Mi történik velem? Muszáj vagyok könnyíteni magamon, ráadásul az sem segít, hogy Jimin folyton döngeti Eonseot, a szomszéd szobában és egyáltalán nem fogják vissza magukat.

Kora este van, a kanapén fekszem és a plafont bámulom, nincs kedvem semmihez, egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni, az agyamban képtelen kizökkeni Viola bűvöletéből.

Nem sokáig tart nyugodt egyedül létem, az ajtó nyitódik Jimin lép be rajta, majd ledobja magát mellém.

− Mit szólnál hozzá, ha innánk valamit? − kérdezi
− Benne vagyok, töltsd ki.
− Menjünk el inkább valahova. − Javasolja.
− Menjünk a Crawl-ba. - ajánlom.
− Ezt akartam javasolni én is. Hátha felszedsz valami dögös pinát. – pimasz mosolyra vonja ajkait.
Erről rögtön Viola jut eszembe, fura, hogy ennyit gondolok rá, minden apróságról eszembe jut.
− Ja, rám férne. − unottan felelem.
− Hívjuk a többieket is.
− De, ugye Eonseot nem akarod hívni?
- Nem, de ezt most miért mondod?
- Mert mostanában túl sokat lógsz vele. Bele zúgtál? − Erre a kérdésre felkacag.
- De hogy! Úgy ismersz? Miért, te bele zúgtál? − Kontráz.
− Kibe? Eonseoba? − Arca komolyra vált.

- Túl sokat agyalsz mostanában. Viola miatt van?
Sóhajtok egy nagyot.
− Egyre több a konfliktus apámmal.
Hallgat egy darabig, majd lábamra csap.

−Gyerünk, kellj fel, szegyük össze a többieket.