Ez csak szex!!! /Befejezett/

21.

V

Már órák óta görnyedek a nyamvadt könyvek felett, a nyakam és a vállaim is mozgásért kiáltanak. Kezem a tarkómra teszem és masszírozni kezdem. A gyomrom hangosan jelzi, hogy üzemanyagra van szüksége. Éhen halok. Eonseohoz fordulok, aki az ágyon tanul vagy legalábbis úgy tesz, de van egy sanda gyanúm, hogy fejben messze jár. Mostanában, nincs toppon.

– Nem megyünk enni? – Kérdezem, mire felemeli a fejét.
– Éhes vagy?
– Te nem?
– Nem annyira, de mehetünk.
– Akkor menjünk, mert mindjárt éhen halok.

Azalatt a pár percnyi séta alatt még a kantinba értünk, Eunseo egy szót sem szólt. Maga alatt van. Kizárt, hogy a tanulás miatt. Megpakolom tálcám mindenféle finom falatokkal. Míg én majd veszek éhen, még a nyálam is kicsurdult és legalább három főre elegendő ételt halmozok fel, addig a barátbőm csak egy adag salátát választott. Azt gondoltam, hogy ugyan azt teszi, mint én. Ismerem, legalább annyira szeret enni, mint én, néha tök gáz amilyen tempóban tunkoljuk az ételt, sokszor egyáltalán nem gusztusos, de pont ezért szeretem, vagyis ezért is, mert nem játssza meg magát. A rengeteg finomabbnál finomabb ételeket nem azért találták ki, hogy szórakozzunk vele, csak nézzük, és mi nem is fogjuk vissza magunkat. Nagyon nem tetszik ez nekem és szokásomhoz híven, nem is tartom magamban.

– Nem vagy éhes vagy újabban nyuszinak képzeled magad?
– Nem igazán, lehet túl sokat ettem ebédre. – Kicsit zavartan válaszol, ahelyett, hogy kiröhögne.

Nem hiszem egy szavát sem. Ám, most nem zaklatom tovább. Keresünk egy üres asztalt és leülünk. Hét óra körül járhat, nagyából ilyenkor vacsiznak a legtöbben, ezért most elég sokan vannak és elég nagy a hangzavar is. Neki látok az evésnek, úgy falok mint, aki egy hete nem evett, de ahogy Eonseore nézek, ő nem követi a példám csak turkál a salátájában.

– Valami baj van? – Most nem nyugszom meg, amíg ki nem szedem belőle.
Rám emeli búskomor tekintetét.
– Nem, miért lenne?
– Most szívatsz? – Harsanok fel.
– Miért szívatnálak?

Ugyan már, ezer éve ismerem, most meg mit játssza magát, tudom nagyon jól, hogy van valami baja, de miért nem beszél róla? Soha nem titkoltunk el egymás elől semmit, tényleg semmit, olyan dolgokat is elmesélünk, amiket lehet nem is kellene, most meg titkolózik előttem! Felbosszant, de igyekszem nyugton maradni és nem letámadni, mert igenis sértett vagyok.

– Történt valami, amit szeretnél megosztani velem?

– Nem dehogy! – Magára erőltet egy kis mosolyt, ezért még jobban haragszom. Olyan, mintha most ismerkedtünk volna meg és szemérmeskedik előttem.
– Csak fáradt vagyok, kimerült.

Most, komolyan azt hiszi, hogy ezt beveszem? Nem akarja elmondani mi van vele, inkább másra tereli a szót.
– Ott van JK. – Biccent oldalra.
Oda nézek, valóban ott van, háttal áll nekünk a kávé gép előtt. Hunyorogva stírolom, de mielőtt totál belemerülnék JK csinos hátsójába visszafordulok Eonseo–hoz, aki természetesen tovább turkál salátájába
– Biztos sokat fog tanulni este, azért iszik kávét. – terel továbbra is. Egy szelet húst átteszek tányérjába. Nem érdekel perpillanat JK, fontosabb nekem ő, és az egészsége, na meg a boldogsága.

– Edd meg! – Piritok rá.

Nem fűlik a foga az evéshez, csak a villával piszkálja a húst. Nincs ínyére, hát segítek, vágok egy darabot belőle, majd szájához emelem.
– Nyisd ki a szád, gyerünk! – akár csak egy kisgyerekkel úgy beszélek hozzá. Még gügyögök is, amivel sikerül kicsikarnom belőle egy apró mosolyt, és végül a húst is elfogyasztja
– Menni fog egyedül is? – Kérdezem pimaszul fent vont szemöldökkel. Nem nevet, de a mosolya már őszinte, bólogat és lassan, de enni kezd.