Ez csak szex!!! /Befejezett/

27.

    Fantasztikus tavaszi idő van. Gondoltam kiélvezem ezt napos délutánt. Kivittem egy plédet és leterítettem a campusz udvarán. Imádom a tavaszt, még nincs annyira hőség, a madarak csicseregnek és egyébként is romantikus hangulatban vagyok. Két kezemen támaszkodva arcom a napfelé emelem és élvezem, ahogy a nap sugarai simogatják a bőröm. Nem sokáig élvezhetem, mert valami elállja a napsugarak útvonalát árnyékot vetve rám. Lassak kinyitom a szemem, JK tekintetével találom szembe magam. Nem valami vidám, elég komoly képet vág, vagyis inkább szomorúságot látok szemeiben. Nem kérdezősködöm  türelmesen kivárom, hogy mit akar. Nem szól, ami egy kicsit fura. Lehuppan mellém, fejét az ölembe hajtja. És már együtt élvezzük a nap sugarainak kényesztetését és a lágy szellő simogatását. Nem szólok, nem fagattom, csendben vagyunk. Szeretném, ha beszélne elmondaná mi baja van.

Nem tudom meddig lehettünk így,de a karom már elzsibbat, ezért megmozdulok, erre reagál JK is, felülök kezemet dörzsölöm, ő megfogja a jobb kezem szájához emele és lágy puszit nyom kézfejemre, majd egy halk köszönöm hadja el a száját, feláll és elmegy. Nézem ahogy távolodik, járásán is látszik, valami nem oké. Talán majd később elmodja.  Még egy kicsit fekszem, majd felállok összeszedem a cuccom és vissza megyek a szobámba.

   Már a lépcső fordulóban hallom, hogy valaki vitatkozik, ismerős a hang. Az  emeletre érek és látom JK az. Éppen telefonál, nem valami kedvesen. Sőt elég dühösnek tünik. Megtorpanok nem tudom, hogy elsunnyogjak mellette hátha észre sem vesz, vagy vissza forduljak, nem akarom hogy azt higgye hallgatózom. Mérgesen és a kelleténél hangosabban beszél a telefonjába.
- Nem, már mondtam, hogy nem.
majd vissza vesz a hangjából,
-de miért nem hallgatsz meg?!  Mért nem számít neked,amit én szeretnék.

Rossz érzés telepedik rám. Mit keres itt, ha nemrég váltunk el, valószínű nem hozzám jött, akkor kihez? Jisoohoz hasít belém a felismerés. A lépcső alján állok és épp fordulnék vissza, mikor hallom.
- Rendben apa.
Vissza nézek. És megáll az ütő bennem, itt áll előttem. Mégis hogy került ide, szemeim kimerednek, ahogy bámulom, mit mondhatnék. Elkezdek hadonászni a kezemmel és összevissza makogni.
- Én- ő- csak...csak most jöttem. Mutatok lefele a lépcsőn. Nagyon komolyan néz rám, látszik egy szavam sem hiszi. Nem is értem miért magyarázkodom, hiszen én itt lakom, aki magyarázattal szolgál az ő.
- Hallgatóztál.
- Ki én? Mutatok magamra. Lenéz a lécsőn a hátam mögé,
- Nem látok mást!
- Nem, de hogy. Nyelek egy nagyot.
Gyanusan fürkészi arcom.
- Mit halottál? Egyre közelebb jön. A szívem már a torkomban dobog, de nem azért mert félek, egyszerűen ilyen hatással van rám.
- Nem... halottam semmmit. Nyögöm ki. Még közelebb hajol, a szája már majdnem a számhoz ér, érzem forró leheletét bőrömön, és bár sötét van szemébe nézek. Nem látok benne haragot,  megütöm válát, ezzel együtt eltolom magamtól.
- Inkább én kérdezhetném, hogy mit keresel itt? Talán hozzám jöttél? Hangom kicsit flegma. Ellépek tőle, de ő a csuklómnál fogva visszaránt és a fallnak lök. Kicsit sem óvatos, inkább durva. Az utóbbi időben nem viselkedett így, valami történt, hogy megint ilyen agresszív.
Egy au elhagyja a számat. Két kezét fejem mellé rakja úgy támasztja a falat.
- Most meg mi bajod van?- kérdezem.  - - Inkább az a kérdés, neked mi bajod van?
Válaszol és megvillantja önelégült mosolyát. Mit is mondhatnék neki, hogy őrülten féltékeny vagyok és hogy halottam, hogy az apjával vitatkozik?  Nem teszem.
- Jól vagy? Teszem fel a kérdést.
- Miért ne lennék jól? Féltékeny vagy? Kérdezi.
Ennyire átlátszó lennék.
- Kellene?
Nem válaszol, csak mosolyog. Elegem van ebből a beszélgetésből. Próbálok keze alatt átbújni, és lelépni, de nem hagy visszaránt
- Tudod mi jár a sunyi embereknek? Kipréselek az ajkaimközül egy
- Nem vagyok sunyi.
- Hallgatóztál!
- Nem hallgatóztam.
Hajába túr, és megváltozik arc kifejezése hihetlen,hogy pár másodpercen belül milyen változáson megy keresztül, hangulat ingadozásait nehéz követni. Sóhajt egy nagyot majd újra arcomba hajol, tuti személyiség zavaros. Majd mély rekedtes és egyben félelmetes hangját előveszi.
- Tudod mi jár a hallgatózásért?
A lábaim megremegnek, a gyomrom görcsbe rándul, nyelek egy nagyot, tuti halja ő is. A fülembe súgja
- Büntetés.
Majd elsétál és ott hagy a büntetés szó erejével a levegőben.