Ez csak szex!!! /Befejezett/

30.

   Lassan vége a tanévnek, már javában a vizsga időszak zajlik. Még pár nap és nyári szünet.
A campusz parkjában várom a férfit aki az utóbbi időben szebbé tette a napjaim. Nem kell sokáig várnom, már messziről megismerem, még a járása is szexi. Annyira imádom, minden porcikámmal szeretem. Mosolyog, ahogy közelebb ér hozzám,az én szám is fülig ér. Köszön és egy forró csókot nyom ajkamra, majd fenekembe markom. Rápiritol.
- Ne taperolj!
- Imádlak taperolni. És nyakamba csókol.
- Megyünk enni?
- Csak nem éhes vagy?
- Te nem?
- de igen.
Átkarolja nyakam és elindulunk.
- és, hogy sikerült a vizsgád? Kérdezem.
- Jól és a tiéd?
- Az enyém is.
Átölelem derekát és még mindig meglep, hogy mennyire picike. Ezen elmosolyodom.

A kantinba érünk. Körbe nézek és fantaztikus amit látok. Mindenki itt van. Egy asztalnál ülnek mindannyian, melegség tölti el a lelkem. A régi és új barátaim. Mindenki mosolyog, jó kedvűen beszélgetnek. Senkin nem látszik a vizsgák miatti stress.

Csatlakozunk mi is hozzájuk. Annyira felhőtlen ez az egész, pár hónappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni ezt az egészet. Úgy érzem magam mintha egy mesében lennék. A barátaim boldogok, megtalálták párjukat. Ahogy én is a hercegemet, aki most is kezét a combomon tartja, mintha attól tartana lelépek. Pedig biztos, hogy nem fogok, mert a világ legboldogabb emberévé tesz.

Kis idő múlva megcsörren JK telefonja. Aggodalmat vélek felfedezni az arcán. Fel áll az asztaltól és kimegy. Gondolom valami fontos hívása lehet, és ilyen zajban egyébként sem lehet beszélni.

A rejtéjes telefon óta nem láttam JK-t. Írtam neki, hogy minden rendben van e? Válaszolt is, hogy majd holnap talizunk. Úgyhogy  nyugottan hajtom fejem álomra. Még az alvás is sokkal nyugtatóbb mióta  rendeződtek dolgaink.

Telefon csörgésre ébredek. Kinyitom a szemem még sötét van. Ki lehet az ilyenkor. Álmosan ránézek a telefonomra Jimin. Vajon mit akarhat ilyen későn.
- Szia.
- Szia. Bocs, hogy felébresztettelek. Mentegetőzik. De van egy kis gond.
Erre a mondatra gyomrom összerándúl.
-Gyere a Crawl-ba. Jk totál kész és nem hajlandó velem haza jönni, csak téged akar.
- Oké....de mi történt?
- Majd ő elmondja. Ülj taxiba!
- Elsétálok, nincs messze.
- Ilyen későn ne sétálj egyedül. Aranyos, hogy aggódik, de ettől függetlenül gyalog megyek.
Gyorsan magamra kapok valamit és elindulok. Az úton pedig csak találgatok, hogy vajon mi történhetett. A vizsgák miatt. Még sem viseli olyan könnyen ahogy mutatja vagy esetleg a telefon hívás miatt. Vagy,vagy,vagy... fogalmam sincs. Feleskegesen találgatok, majd elmondja.

Belépek az ajtón,szemeimmel keresem Jungkookot, nem kell sokáig, hamar megtalálom az egyik kanapén ül vagy inkább fekszik Jimin mellette. Jimin fel áll mikor meglát és idejön hozzám.
- Kösz, hogy eljöttél. Valahogy hozd haza. Holnap még van egy vizsgája.
- Rendben. Válaszolom.  Arcán látom nagyon aggódig és valami mást is látok rajta, de nem tudom mi az. Megölel, majd távozik.

Oda sétálok életem szerelméhez. Elég maga alatt van, nem láttam még ilyenek. Megállok előtte, szemeit rám emeli. Baby szólítom meg. Nyuszi fogait megvillantja, és kezével maga mellé invitál. Leülök mellé. Az asztalt pásztázom, van itt minden jó, bár minden üres. Mosolygok rà és megkérdezem.
- Minden rendben van? Sóhajt egy nagyot, úgy érzem ebben a sóhajban a világ összes fájdalma benne van.
- Nekem elmondhatod.  Batorítom, hogy megbízhat bennem. Csodálatos fekete szemeit rám emeli, kezét a combomra helyezi, belemarkol, majd a plafon felé emeli szemeit.
-Semmi sincs rendben.
-Jó hallgatóság vagyok önts ki a szíved! Rám mosolyog.
- Valóban? Majd felül, mozdulatai lassuak, és fáradtak. Az utolsó korty szojut tölti poharába, majd lehúzza. Aztán vissza döl. - Bírlak. Mondja teljesen természetesen, minta csak azt mondaná szeretlek, a szívem hevesebben kezd verni. Hangosan kiabálnám, hogy én is szeretem, de nem teszem, csak lazán válaszolok neki.
- Tudom.
Erre megsímogatja combom. Mellé dölök immár közösen bámuljuk a plafont.
- Nem egyszerű ha az embernek olyan apja van, aki megmondja, hogy mit csináljon.
Csendben hallgatom, végre megnyílik.
-  ha megmondja, mit dolgozz, kivel barátkozz, mit tanulj, kit vegyél el.
Ezen egy kicsit fenn akadok: kit vegyél el! meg kell nősülnie! De még olyan fiatal.
Folytatja
- ha semmi sem jó, amit teszel. Ne bulizz annyit, ne csajozz, túl sokat lógsz a haverokkal, többet tanulj, légy keményebb, foglalkozz többet a családdal, járj be többet az irodába. Kinek adhatnám át a cég vezetést, ha nem fiamnak. Ahh, és nem is ezzel van a gond. Ha csinálhatnám mellette, amit szeretek. De úgyérzem ez nem nekem való egy ekkora vállalat írányitása....
Féloldalra ülök és arra gondolok egy kicsit jobb kedvre derítem.
- Segíthetek ha gondolod. Elenged egy fél mosolyt.
-És mégis miben, rajzolsz nekem egy jobb fej apàt.
- Mi?  A cégnél gondoltam, jó vagyok a számokban. Most már felém fordítja fejét. -És mégis mióta?
- hmm közgáz szakon tanulok. Felhúzza egyik szemöldökén, csodálkozik, nem hisz nekem.
- Együtt járunk müv törire, grafikát, és irodalmat hallgatsz. Mikor váltottál közgázra?
Hát, most rajtam a sor, hogy meséljek. Tudom, hogy fura, hogy együtt vagyunk mégsem mondtam meg mit tanulok, de tetszett, hogy azt gondolta egy művész vagyok.
- Az én apám sem egyszeű, szerinte a művészetből nem lehet megélni.Hallom szavait a fülemben : hány festőt ismersz, aki meg él tehetségéből? Én egyet sem. Személyesen én sem.  Előbb legyen egy jó foglalkozásod, aztán egy jó munkád, dolgozz keményen, és ha már olyan jól élsz meg teheted, hogy szenvedélyednek hódolj. Szóval csak a saját szórakozásom kedvéért vettem fel ezeket a tantárgyakat. Kikapcsolnak, és örömmel megyek ezekre az órákra. Ha apám meg tudja, hogy értékes időmet ezekre pazarlom tuti kivégezne.
Elmosolyodom. Jk kezemet keresi meg is találja. Ujjainkat összekulcsolja és egy puszit nyom kézfejemre. Hihetlen hogy most először beszélgetünk ilyen őszintén. Boldogság árassza el a testem.  Végre megnyílt nekem, ez annyira megnyugtató. Most úgy érzem mintha tényleg a pasim lenne, és megbízik bennem. Azt hiszem ideje végre bevallanom,hogy szeretem, imádom, hogy az életem szerelme. Mielőtt bármit is mondhatnék, folytatja vallomását.
- És ott van még a bátyád is.
A bátyám, ez meg hogy jön most ide.
- Vele sem felhőtlen a kapcsolatom. Újabb sóhaj hadja el a száját.
- Ismered a bátyám? - pilláit rám emeli.
-  Elég jól ismerem.
Nem értem, ez acomon tükröződik, szememmel kérdőre vonom, ő pedig kézségesen belekezd a mesélésbe.
- valamikor haverok voltunk. Együtt edzettünk.
- Az meg hogy lehet, sohasem halottam rólad?
- Ez még a gimiben volt.
- Oda jartál gimibe ahova a bátyám.
- Igen.
- De én is oda jártam, soha nem láttalak.
- de én igen.
- hogy? mosolygok és megütöm a vállát, és beugrik honnan tudta a nevem.
- szóval tudtad jól, hogy kivagyok? Mégis szemét voltál velem?
-Mondtam, hogy nem jó a viszonyunk a bátyáddal.
- De miért?
- Mert elkapott az öltözőben edzés után mikor azt ecseteltem mit tudnék csinálni, kis húgával. És........nekem esett. Szóval annyira feldühített, hogy aztán megdugtam a barátnőjét és megint összeverekedtünk.
Nem hiszem el, hogy ezek megtörténtek, hol voltam én akkor? És miért nem emlékszem rá a suliból. Harmad évesnek kellett lennie amikor én elsős voltam. Hogy hogy nem láttam egyszer sem. Mivel én nem tudom a választ, ezért inkább rákérdezek.
- De miért nem láttalak soha?
- mert 3-ban félévkor elköltöztünk.
- ó így már világos.
- talán, ha bátyáddal jó viszonyba lennék, akkor legalább annyival könnyebb lenne a dolgom.
- a bátyámmal ne fogkalkozz, jobban szeret engem, minthogy haragudjon rád.
- ahhh miért ilyen nehéz az élet.
- ez most költői kérdés volt? Ráncolom homlokom és mosolygok közben.
- mennyünk haza. Ajánlom fel. Bólogat, hogy oké. Nyakamba rakja kezét, kicsit rámtámoszkodik és elindulunk.

A szobámba viszem. Az ágyra döl. Megdörzsölöm a vállam. Megkönnyebülök, rohadt nehéz volt. Segítek neki leöltözni, majd magam is átöltözök. Mellébújok. Meg egy utolsó pillantást vetek rá, már alszik is, csodálom kisfiús arcát, mint egy kis angyal úgy alszik. Homlokára adok egy puszit, és mivel alszik, úgy sem hallja hangosan kimondom, hogy. - SZERETLEK!
Majd szorosan hozzá bújok és elaszom én is.