engem választottál [DRARRY FF.]

1. fejezet; Roxfort

1994 JÚLIUS 13.

Draco vérző sebbekkel szelte az utcákat keresztapja házához.

A mardekáros végre harmadik évét is kijárta a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző iskolában.

A nyár kezdetén bevallotta szüleinek szexualitását, amit apja nem nézett jó szemmel, amit nem félt kimutatni.
Dracot június óta rendszeresen megverte vagy megátkozta, ám a mai napon a kettő egyvelegét alkalmazta, és Draco nem bírta tovább.

A kínzás befejeztével a lehető leghamarabb elhagyta a Malfoy Kuriát. Anyja, Narcissa nem tudott segíteni, hisz Lucius megfenyegette, hogy ha megpróbál beavatkozni az nem fog következmény nélkül maradni.

Pedig Narcissa elfogadta a fiát úgy, ahogy volt, és csak boldognak akarta látni.

Ellenben az idősebb Malfoyyal, ki úgy vélte, hogy nincs annál fontosabb, a családnéve tavábbadásánal, és eléggé bosszantotta a gondolat hogy FIA egy FÉRFIT szeretne maga mellé.

De még milyen férfit...Hát Harry Pottert! Draco első éves kora óta megszállotja volt Harrynek. És mostanra már szíve bűntudata volt amiatt amit a fiúval tett nap mint nap.

De hogy lehetne vádolni őt ezért? Hisz csak így érte el hogy felhvja magára a griffendéles figyelmét! A pár perces szócsatáik alatt Harry teljes lényével Dracora koncetrált, nem a többi barátjára, és Draconak ezek a pillanatok jelentettek mindent. Ekkor tudta igazán szemrevenni magának Harry zöld szemeit, alig látható, halvány szeplőit -amit csak nagyon közelről lehet észrevenni (persze akkor is csak azért kerültek közel egymáshoz mert Draco éppen dementorokkal ugratta a másik fiút) -mindenfelé meredező göndör haját, vékony, magas, szálkás testé, amit a Kvidics az évek alatt szépen megformált.

Sokszor gondolkodott azon, hogy miyen lehet a kis túlélővel mély kapcsolatot (akár csak barátságot) ápolni... vele róni a folyósókat a szünetekben, vele ülni a nagy fa alatt és tanulni, és a Nagyteremben reggelizni egy unalmas keddi napon.

Viszont minden reménye elszállt amikor 11 évesen bocsánatot szeretett volna kérni a talárszabászatban való viselkedéséért, mert megtudta, hogy a fiú akivel ott beszélt Harry Potter volt, de mikor odaért a kupéhoz, és meglátta a fekete társát, egy világ dőlt össze benne.

Attól a naptól fogva Harry és Weasley elválaszthatatlanok lettek, így Draco végleg elkönyvelte magában veszteségét.

Természetesen 11 éves korában nem volt szerelmes Harrybe. Az érzései az évek alatt változtak meg, és lassan elfogadta... Harry Potter csak egy álom lesz neki.

Nem tudta folytatni szívgyötrő elmélkedését, mivel odaért keresztapjához. Remegő kezével megnyomta a csengőt, várva hogy kinyíljon a menedéket nyújtó ház ajtaja.

Pár pillanat múlva pedig ott állt, Perselus Piton. Kifejezéstelen arcal bámulva keresztfiát

-Perselus...- hebegte a szőke. Alsó ajkát beharapta, a bordái környékén lévő seb fájdalma lassan eltűrhetetlen lett.

-Gyere beljebb Draco.

Perselus lakása jóval kisebb volt mint a kúria, de ez Dracot sosem zavarta. Szerette a könyvespolcokkal tele lévő apró szobákat, a főzet illatot, ami a sok év alatt bennragadt a falak közt, és már nem lehetett kiszellőztetni, és a nyugalmat, amit az épület árasztott magából.

Összességében Draco már kiskora óta meglehetősen jobban kedvelte itt tölteni idejét mint a saját otthonában.

Nem sokkal később a kanapén, félmeztelenül feküdt.