engem választottál [DRARRY FF.]

2. fejezet; Vihar

1994 JÚLIUS 15.

Draco visszatérve körletébe rengeteg takarító manóval, és egy Perselussal találta magát szembe

- Szervusz.- köszöntötte keresztapja- Sajnos ma este nem fogsz tudni itt aludni, mert nagytakarítás van. El kell menned a griffendél toronyba.- sóhajtott együttérzően.

Draco levegője torkán akadt. Ez azt jelenti hogy Harryvel fog aludni?

Már majdnem boldogan válaszolt, mikor eszébe jutott hogy bizonyára nem lenne a legajánlatosabb kimutatni örömét, Piton és Harry utálatából kiindulva.
Keresztapja természetesen tudta hogy meleg, mint ahogy minden hozzátartozója. Azt viszont az égvilágon senki sem, hogy kiért. Harry Potter az ő kis titka volt, és nem is nagyon tervezte elmondani senkinek. Piton szerette Dracot, Harryt viszont ki nem állhatta, így a szőke nem is akart belegondolni hogy mi lenne keresztapja reakciója ha megtudná titkát.

- Ugye csak viccelsz? Utálom a pirosat- "fintorodott" el.

-Nem viccelek. Szedd a dolgaid és elkísérlek.

- Ahhh rendben...- Draco szemforgatva belépett szobájába, megragadva táskáját és szépen elrendezte benne a következő reggelig szükséges dolgokat.

***

Piton végül nem kísérte el Dracot a toronyba, mivel az egyik manó összetört egy vázát a mardekár körletében, ezért inkább ottmaradt felügyelni, nehogy valami nagyobb baj történjen, így most a szőke egyedül haladt a fiúk hálótermei felé, a Harry Potter feliratot keresve. A folyósón lévő utolsó előtti szoba ajtaján meg is találta a keresett nevet.

Neville Longbottom, Ronald Weasley, Seamus Finnigen, Dean Thomas, Harry Potter olvasta fel magában. Óvatosan nyitott be a szobába, félve, hogy mi fog történni ha Harry benn lesz, pedig erősen gondolta hogy a fiú még repülni van. A szoba üres volt, egyedül a fekete dolgai voltak egy kicsit szétszórva. Pizsamája a bevetetlen ágyra dobva. Utazó ládáján feltehetően a tegnapi ruhája összegyűrve, éjjeli szekrényén a kviddics évszázadai könyv a közepén kinyitva.

Draco fogta és levetette magát Harry ágya mellett jobbra található ágyra és eltűnődött. A szoba elrendezésben hasonlított a mardekáréhoz, viszont normál méretű ablakokkal, hatalmas belmagasságú térrel, vörös függönyökkel rendelkezett. Draconak még a piros szín ellenére is tetszett. Nyugalmat árasztott magából.

Felállt és a kviddics pályára néző ablakhoz lépett.

Draco látta, ahogy Harry a cikesz után nézelődik, majd miután észrevette a kis arany labdát egetrengető sebbeséggel kezdte üldözőbe venni. Hajába belekapott a szél, karizmai megfeszültek. Draco elvarázsoltan nézte a fiút.

Harrynek árnyalatokkal sötétebb tónusú volt a bőre mint neki, (pláne így nyáron). A szőkének mindig kimondodottan nehéz volt lebarnulni még egy kicsit is, míg Harrynek seperc alatt sikerült. Az évek folyamán egy pár centivel magasabbra nőtt a szőkénél.

Draco nem sol dologra volt irigy. Egyedül azokra, akiknek meg volt az a két dolga, amilyen neki nem.

Harry barátaira, hisz Harry az övéjük volt, és Harryre. A rengeteg barátra, rajongóra, és ismerősre amivel rendelkezett. Hogy még a legtöbb tanárral is közeli kapcsolatot ápolt, amire Draco egyáltalán nem volt képes, de már kezdte azt gondolni hogy ezért nem ő a hibás, hanem az apja, aki már évekkel ezelőtt elrontotta családja nevét a Roxfortban amikor csatlakozott a halálfalókhoz. Így Draco azzal, hogy megkedveltesse magát Dumbledorral, Hagriddal, vagy tavaly Lupinnal, elég hamar felhagyott.