engem választottál [DRARRY FF.]

3. fejezet; Sötétség, és szorítás

1994 JÚLIUS 16.

Draco a pincében ült keresztapja irodájában. Az időjárás tegnap éjjel óta egy cseppet sem javul; kint süvített a szél, és megállás nélkül villámlott. Idegesen belekortyolt a hűtőmágiával ellátott teájába, vihar ide- vagy oda, a kastélyban még így is meleg volt. Elgondolkodva figyelte a professzort. Zavarták az előző este történtek. Zavarta, mert nem tudta hogy Harryből mit váltott ki. Zavarta, mert még rengetegszer átakarta ezt élni a griffendélessel. És zavarta mert nem volt senki, akinek kibeszélje gondolatait, érzéseit. Végül letette bögréjét és megszólalt.

-Mióta tudtad hogy itt lesz?- kérdezte.

Piton felvonta fél szemöldökét.

-Tessék?

Draco mély levegőt vett.

-Potter. Mióta tudtad hogy itt lesz?- nyögte ki végre.

Keresztapja nyíltan válaszolt.

-Tanév vége óta. Dumbledor már májusban úgy döntött hogy jobb őt idehozni Július közepén, mint otthagyni a muglikkal- dőlt hátra székében.

-Miért nem mondtad? És amúgy is, miért kellett elhozni őt a mugli családjától? Nem szeret velük lenni?- kérdezte Draco felháborodottan.

Keresztapja értetlenül nézett rá. Mióta érdekli Potter ennyire Dracot?

-Nem akartam hogy ez a dolog befolyásolja döntésedet. Draco... Biztonságban szeretnélek tudni, és a kúriában nem vagy biztonságban. Úgy érzem hogy az egyetlen hely ahol biztonságban vagy, az mellettem van. És itt most nem csak apádról van szó. Nem csak előle féltelek.

Draco tudta nagyon jól hogy keresztapja mire gondolt, és azt is nagyon jól tudta hogy apja, és Piton is szoros kapcsolatban voltak Tudod Kivel, de keresztapja már nem csatlakozna újból a sereghez. Nem, amikor Draco ennyire sebezhető állapotban volt. Viszont Lucius olyan megfenyegethető, és hataloméhes személyiség, hogy egyből újra Tudod Ki szolgálatába állna, és Dracot is vinné magával amint elég idős... Ezt nem egyszer kijelentette a múltban, és Draco rettegett már a gondolattól is hogy azt a mocsok alakot szolgálja, aki megölte Harry szüleit, és nem egyszer magával, Harryvel is megpróbált végezni.

-A második kérdésedre pedig a válasz -folytatta keresztapja.- Nem, nem szeret velük lenni. Tudod... Potter nagynénie, Petunia Dursley, ki nem állhatta testvérét, Lilyt, Potter anyukáját. Petunia irigy volt Lilyre, hogy különlegesebb volt nála, de egyszerre őrültnek is találta... Mikor kiderült hogy neki, és férjének kell Pottert felnevelnie, a lehető legrosszab életkörülményeket adták meg neki, míg saját gyermeküket elkényeztették. Potternek nem mondtam el semmit szüleiről, a varázsvilágról, elhitették vele hogy egy közönséges mugli, és még a születésnapján sem köszöntötték fel.

Dracoban hirtelen előtört a vágy hogy felkeresse ezeket a muglikat és használja rajtuk a főbenjáró átkok egyikét, amiért ilyen megalázóan viselkedtek az Ő Harryjével.

Elakarta mondani Pitonnak érzéseit, de az éjfekete szemekbe nézve elment bátorsága. Ügyetlenül bizgerálta bögréjének fülét, miközben egyszer-egyszer keresztapjára tekintett, aki ugyanolyan kérdő kifejezéssel vizslatta. Mély levegőt vett.

-Perselus?- kérdezte. Keresztapja ránézett. Érezte hogy Draco valami fontosat szeretne vele megbeszélni.- Ha elmondok valamit... Megígéred hogy nem akadsz ki rám, és nem mondod el apámnak?