engem választottál [DRARRY FF.]

5. fejezet; Szeretném boldoggá tenni

1994 AUGUSZTUS 1.

-Szó sem lehet róla- jelentette ki Piton professzor jelentőségteljesen dolgozóasztalára csapva.

-De Tanár úr!- nyafogta Harry.

-Nem. Nem fogok két tizennégy éves lurkóval elmenni a világkupára csak azért, hogy ők jól érezhessék magukat. Eszükbe se jusson. Ne! Draco, nehogy feleselni merj!- sóhajtotta.

-Perselus!- kezdett bele Draco keresztapja utasítása ellenére is.

Piton fáradtan megdörzsölte szemeit.

-Csak semmi Perselus. Mars az irodámból!- intett ez ajtó felé.

Draco felháborodottan megragadta Harry karját, és köszönés nélkül kirobogott vele a helyiségből, majd pár méterre az ajtótól megállt.

-Várj itt. Rábeszélem.

Harry szomorúan elmosolyodott.

-Malfoy, ne. Kedves tőled, és hidd el hogy nagyon örülök az ajándékodnak, de..

Dracot nem érdekelte a magyarázkodás. Egy utolsó pillantást vetve Harryre, megfordult, majd visszaindult keresztapja irodájához. Újból kopogás nélkül benyitott, így az éppen (egy jó erős) teát feltevő férfi döbbenten nézett rá hátra, miközben olyasmi gondolatok repestek fejében, hogy vajon miért válallta, hogy ennek a fiúnak a keresztapja lesz, és hogy mi jó származik neki ebből. Perselus újból nagyot sóhajtott, majd megszólalt.

-Draco.

Draco keresztbe tette karjait, és ha tudott volna szemeivel szikrákat szórni, akkor most nem kétség, megtette volna. Ő is nagyot sóhajtott, majd kérlelő tekintettel közelebb lépett keresztapjához.

-Perselus, kérlek! Annyi kínkeserves év után végre valamivel igazán boldoggá tudnám tenni! Lehet végre megkedvelt! Lehet... Lehet végre úgy tekint rám mint egy barátra!- Draco szinte könyörgött.- Nem én tehetek róla hogy ez a nyomorult vénember nem enged el minket egyedül. Kérlek! Te vagy az egyetlen reményem! Szeretném boldoggá tenni őt! És ehhez te kellesz.

Perselus hosszú ideig hallgatott, sőt, meg sem mozdult, így Draco sem mert semmit csinálni, csak bámulta Perselus fekete talárját, száját egyszer-egyszer kinyitva, mintha valamit újból mondani akart volna, de végül egy szót sem tudott szólni. Egyikőjük sem mozdult, mígnem a Perselus előtt lévő teáskanna hangos sípolása megnem szakította a kínzó némaságot. A férfi kiöntött a kannából egy bögrényi vizet, majd elegánsan kivett egy fekete tea filtert dobozából, és elkezdte kiáztatni, aztán bögréjével a kezében Draco fele fordult, és végre megszólalt.

-Megértem hogy mit szeretnél Draco. Csupán nem akarom a saját időmet Potternek szentelni. Mint tudod, mert már nem egyszer mondtam, nem bírom Pottert. Gondolj bele, nekem mi lenne abban jó, ha Potternek bármilyen szívességet tennék?

Draco képes lett volna kiabálni, de inkább csak vett egy mély levegőt, majd így szólt.

-Talán próbálj meg úgy hozzáállni a dologhoz hogy nekem teszel szívességet. Perselus, csupán másfél napról lenne szó! Kérlek! Egy szót sem kell szólnod, nem is kell nézned a mérkőzést, csak hopponálj el velünk oda- meg vissza!- kérlelte.

Piton újból hosszasan elgondolkodott, majd gúnyosan elmosolyodott. A háta mögötti pultnak dőlve vizslatta Dracot.

-Ha már elmegyek egy világkupa meccsre, akkor meg is akarom nézni, már ne haragudj. Egészen érdekel hogyan játszik Krum- töprengett el.