engem választottál [DRARRY FF.]

15 fejezet; Epilógus

1995 FEBRUÁR 25.

-Harry!- hallatszódott Hermione hangja a fiú mögül. 

Harry felkapta fejét, és hátranézett a felé közeledő Ronra és Hermionéra.

-Mindenhol kerestünk téged haver! Hol voltál? 

Ron leült mellé a földre és kiváncsian vizslatta Harryt, aki csak a tó másik oldalán lebukó napot figyelte. 

Érezte ahogy arca elvörösödik és kínjában csak kezébe temette, miközben próbálta visszafolytani vigyorát.

-Nem biztos hogy hallani akarjátok- motyogta.

-Harry, hogyha Dracoról van szó, reméljük tisztában vagy azzal hogy az egész iskola tud rólatok...- mondta Hermione, és Harry hátára tette kezét miközben ő is leült a másik oldalára.

-Draco? Nektek mióta Draco?

-Ne beszélj többesszámban haver, csak Hermione kezdte el Dra... annak szólítani azt a görényt- fintorgott Ron, és nekidőlt Harrynek. 

-Szóval... rendben vagytok vele? Nem vagytok...

-Nem, Harry, nem. Ne felejtsd el, hogy mi vagyunk a legjobb barátaid- mosolygott Hermione.- Látjuk hogy mikor vagy boldog. 

Harry nevetett és átkarolta lányt, miközben mindkettőjüket Ronra döntötte. 

-Bár majdnem beletelt egy teljes estébe hogy rávegyem Ront hogy ne átkozza le Draco egyik végtagját az öt közül...

-Hermione!- kiáltotta Harry. 

Ron nagyot sóhajtott, aztán hátradőlt a fűben, nyújtózott egyet, aminek következtében az ingje kitűrődött nadrágja alól, és egy pár centit feljebb húzódott. Harry nem tudta nem észrevenni Hermione ekintetét ami igen nyílvánvalóan lekindikált a csupasz bőr fele, de Harry úgy döntött ezt majd máskor megbeszélik.

-Amúgy is hol voltál tegnap este, haver? Nem jöttél vissza a hálókörzetbe. Kérlek ne mondd hogy már most...

-Ron!- kiáltotta mégegyszer Harry, és mostmár Hermione is hátradőlt a fűben koncogórohama közben.

-Jó, na. Csak biztosra akartam menni.

Hermione hirtelen felült.

-Tényleg Harry, most jut eszembe, vissza kell mennünk a klubbhelységbe. 

-Mi? Miért?

-Második helyezést értél el a kupán, és George-ék ragaszkodtak hozzá, hogy ünnepeljük meg. Igazából tegnap akarták, de végül nem bukkantál fel, szóval áttették mára. Hidd el, próbáltam nekik mondani, hogy nem szereted amikor bulikat szerveznek neked, de nem érdekelte őket- válaszolt Ron. 

Harry sóhajtott, és feltápászkodott a földről. Combjai sajogtak az izomláztól, de nagy nehezen elindult a kastély felé, két barátjával a nyomában.

***

Mikor felértek a Griffendél toronyba, az első dolog ami Harrynek feltűnt, egy szőke fej volt. 

Majd az, hogy azt a szőkét, két magas vörösfej Harry felé tolja, és mielőtt Harry igazán felocsúdhatott volna a rengeteg hirtelen jött ingertől, mint például a villogó fények, a mágikusan felhangosított zene, és Draco.

Draco ott állt előtte, a Griffendél klubbhelységében, egy üveg vajsörrel a kezében, amiből egy nagyon kicsi a szája szélén volt, és oh, Harry mennyire leakarta csókolni  onnan, és megízlelni...

Majd Draco hirtelen közelebb lett hozzá tolva. Elhangzott egy "Weasley, ha nem veszed le rólam a kezed!", majd az összegyűlt tömegből egyetlen egy szó hallatszódott.

-Csókot, csókot, csókot!

Harry elvigyorodott és bezárta a köztük lévő távolságot, Draco csípőjén a kezével, és a fülébe suttogta.

-Nem tudtam hogy már is megházasodunk, vagy csak én maradtam le valamiről?

Draco nevetett, és kezét Harry borzos hajába temette, és ajkát Harryéhez préselte.

A tömeg tapsolt, ujjongott, dobolt, fütyült, miközben egyesek galleonok nyújtottak másoknak, vagy koccintottak egyet italukkal.

Harry örömmel fogatta a szőke szájából áradó meleg, enyhe alkohol ízű lehelletet, és nyelve keresőútra indult, hogy megtalálja azt a csepp vajsört, amit érkezése óta kiszemelt magának magának. 

Draco átölelte Harry hátát, és soha nem akarta hogy véget érjen ez a pillanat. Itt akart maradni örökre. Harry ölelésében, és biztonságában.

Harry hátrahúzódott, és homlokát Drácóénak döntötte.

-Szeretlek. 

-Én is. Én is szeretlek Harry. Jobban mint akárkit.

Harry újból megcsókolta, és Draco nem is emlékezett rá, hogy mikor, és hogyan kerültek fel Harry szobájába. 

FINAL FIN

word count: 548