engem választottál [DRARRY FF.]

11. fejezet; Au!

1994. OKTÓBER 17.

A szeptember egy szempillantás alatt eltelt, nem sok velejárót hozva, ellenben az októberrel. A hónap első napján megérkeztek a Beauxbatons és a Durmstrang iskola tanulói, a Roxforti diákokat elképzelhetetlen lázba hozva.

Szószerint lázba hozva.

Beleértve Harry barátait is, ami a fiú szerint messze nevetséges volt.

Ron már a vendégek érkezésének első napja óta egy Beauxbatons-os, félig véla lányért, -keresztnevén Fleurért- volt oda. Természetesen a lány semmit nem érzett Ron iránt; szegény csak egy tál francia levest szeretett volna kérni a Griffendélesektől, ám Ronnak ez épp elég volt ahhoz, hogy beleszeressen.

A dologban már csak az volt az érdekes, hogy bár a lány Harry szerint is nagyon szép volt (férfiből volt a fenébe is, persze hogy elkápráztatja őt egy véla), ő inkább Hermionéval értett egyet, és a Durmstrangos Viktor Krumot vonzóbbnak tartotta.

(Természetesen Hermione soha nem vallotta be hogy mennyire oda volt Krumért, de elég feltűnően zavarta a fiút állandóan körülvevő vihogó lányokból álló tömeg. Feltűnően ahhoz, hogy Harry észrevegye.)

De Harry szemében volt egy ember, aki Fleurnál és Viktornál is szebb és vonzóbb volt.

Draco Malfoy.

Draco Malfoy, a fiú, akit Harry tizenegy éves kora óta utált, egészen addig, amíg nem kellett közösen tölteniük a nyarat. És az hogy mostmár így gondolt rá, biztosan nem volt egészséges.

A két fiú kapcsolata szeptember óta nem változott. Általában hetente többször is találkoztak. Szerdánként Piton Professzor lakrészében, ahol Draco segített Harrynek Bájitaltanból felzárkózni, mivel a tantárgy hírhedten nem volt az erőssége, és vasárnaponként a Csillagvizsgáló toronyban, ahol általában közösen írták meg a következő hétre szóló házi feladataikat.

Így volt ez most is.

Az egyre hidegebb októberi szél sűvítve vágott át a Tornyon, miközben a két fiú az egyik sarokban kuporgott.

Harry kezében a Jóslástan házi feladatával, mellette Draco, a lábán kinyitva Rúnaismeret tankönyvével, fejét Harry vállán pihentetve, halkan szuszogva ült.

Harry mosolyogva konstatálta hogy a fiú elaludt. Nem zavartatva magát átnyúlt, és levette a könyvet Draco combjáról, összecsukta, majd visszafordult pergamenje felé.

Már elege volt a rengeteg számításból, és úgy érezte hogy agyára olyan sűrű köd ereszkedett, mintha a fejében füstölögne Trelawney professzor illatosított kandallótüze. Idegesen összegyűrte a félig teleírt papírt, majd elhajította a Torony másik végébe, és nekiállt hasraütés szerűen megírni a háziját.

A Mars és a Jupiter szerencsétlen konstellációja miatt- körmölte- Jövő hétfőn szinte biztosan köhögési rohamjaim lesznek, és lehet hogy megégetem magam.

A Vénusz a tizenkettedik házban lesz, ezért kedden valaki hátba fog támadni, akit a barátomnak hittem.

Szerdán elveszítek egy fogadást...