engem választottál [DRARRY FF.]

14. fejezet; Utolsó löket

1995. FEBRUÁR 24

Harry lejjebb úszott a tó mélyében.

Valahol itt kellett lennie annak az elvett dolognak.

Nagy nehezen, a nem túl kedves sellőkön, és a vadabbnál vadabb növények elhagyása után megpillantotta négy ember alakját, ahogy a földhez lecövekelve lebegtek.

Ők a legféltettebb kincseik a bajnokoknak.

Az egyik Hermione volt az, a másik Cho Chang, a harmadik egy kislány, akinek nem tudta a nevét, és a negyedik... Malfoy.

Cedric, és Krum egyszerre érkeztek meg mellé.

Krum megragadta Hermionet, Cedric pedig Chot, és elviharoztak velük a felszínre.

Harry odaúszott Malfoyhoz, és eloldozta lábát a kötelektől.

Fleur nem volt a láthatáron.

Harry odaúszott a kislányhoz, és őt is eloldozta. Abban a pillanatban több száz sellő rajzotta őt körbe, és kezdte lehúzni a mélybe magával.

Harry adott egy utolsó löketett Malfoyéknak, hogy felérjenek a víz felé, majd előhalászta pálcáját, és egy taszító bűbájjal ellökte magától a sellőket, és a lehető leggyorsabban elkezdett felfele úszni.

A szárazföldre érve feje lüktetni kezdett, majd érezte ahogy a kopoltyúi szépen lassan visszahúzódnak, majd ahogy Hermione szorosan átöleli, és vállára dob egy törölközőt.

Harry nem tudott egyenes gondolkodni.

Körbenézett Malfoy után a kutatva.

A szőke a földön ült, a kislány félig a mellkasára dőlve, miközben mindketten levegőért kapkodtak.

Pillanatok múlva Fleur jelent meg mellettük, és a kislányt egyik kezében megfogva, másik karjával átölelve Malfoyt hálálkodott.

-Segítettél neki! Nem tudott volna kiúszni nélküled a partra!

Malfoy arca elvörösödött, tekintetét a földre szegezte miközben motyogott egy 'semmiség'-et.

Fleur homlokon csókolta, majd talpra állította a kislányt, és odébbállt vele.

Harry kibontakozott Hermione, és (az azóta hozzájuk csatlakozott) Ron öleléséből, majd remegő lábakkal elindult Malfoy fele, és lerogyott mellé.

Malfoy ráemelte tekintetét és csak ennyit mondott:

-Működött a varangydudva...

Harry összezavarodottan nézett rá.

-Az te voltál?

Malfoy megint elvörösödött, és újból a földre szegezte tekintetét.

Aztán bólintott.

Harry szíve a torkában dobogott.

Malfoy volt az. Ő mondta Dobbynak, hogy adjon varangydudvát Harrynek.

Ő fejtette meg a dalt.

-Hogy?- kérdezte Harry.

Malfoy tekintete, és összetalálkozott Harryével.

-Megvannak a módszereim- válaszolta egy halvány mosoly kíséretében.

Harry nem bírta tovább.

Közelebb húzódott, majd megragadta Malfoy vízzel áztatott ingjének nyakát, és közel húzta magához.

Majd megcsókolta.

Alaposan.

Úgy csókolta meg Malfoyt, ami többet ért minden szavánál és gondolatánál.

Téged választalak, Draco, az enyém vagy.
Nem érdekel mások véleménye.
Veled akarok lenni örökre.
Veled leszek örökre.
Nem engedem hogy bántsanak.
Örökké megfoglak védeni.
Téged választalak, Draco, nem másokat.

Mikor elfogyott a levegőjük, ajkaik elváltak egymástól, és Harry Draco homlokának tánasztotta homlokát.

Kamerák kattogtak, vakuk villogtak, emberek összesúgtak.

Harryt nem érdekelte.

-Te voltál a sárkányoknál is? A kesztyűs ember?

Draco halványan nevetett.

-Igen- válaszolta, és ajkai újból Harryén voltak.- Mindenki minket néz- suttogta.

-Hadd nézzenek. Vagy akár el is mehetünk valahova. Bárhova.

-Bárhova?

-Bárhova.

Kézen fogva szaladtak fel a kastélyba.

A tömegben állva Perselus Piton csak egy féloldalas grimasszal állt.

Mostmár fele annyit sem fognak érni azok a bájitaltan korrepetálások...

VÉGE

word count: 431