A Srác A Parkból

Harmadik fejezet

A másik kezemmel próbáltam leszedni magamról, de véletlenül a félig összenyomott Hell-es dobozzal megkarcoltam az arcát miből egy vékony csíkban kezdett folyni a vér.

Ahelyett, hogy felpofozott volna, vagy a földre dobott volna kivette a kezemből a dobozt és neki szorított a falnak.
– Ez tetszik. – mondta egy gúnyos mosollyal.
Beletérdelt a hasamba és megfogva az arcom erőszakosan letámadta az ajkaim. Többször is beleharapott, ami nem kicsit fájt és kicsivel később érezni kezdtem a vér fémes ízét a számban.

Próbáltam valahogy lerázni magamról, de valljuk be. A srác legjobban végzős lehetett és erősebb nálam. Hirtelen a hasamból eltűnt a lába és a számból is kiszakadt. Egy pillanatra elveztem az erőmet és két kar tartott meg.
– Nem rég itt és máris meg akarnak erőszakolni? Problémásabb vagy mint azt először hittem. – hallottam Dan hangját. Megkapaszkodtam a fiú vállában és egy perc után már lábra tudtam állni.
– Jobb lenne ha haza mennél. – mondta és a kezemet megragadva elindult a kijárat felé.
– Állj meg te ribanc! – hallottam.

Kitépve a kezemet Dan markából felé akartam fordulni de Alex idő közben feltűnt és nem hagyta.
– Csak nem véded a csajod? –
– Nem a csajom, de a barátom, szóval ne merj egy ujjal se hozzáérni. –
– Hagyd, Alex! Az, hogy ide merte tolni a képet csak annyit jelent, hogy balhét akar. – mondtam határozottan és a zsebemben kezdtem kotorászni. A kezembe akadt a bicskám és elindultam felé.
– Áh szóval most már teszel? –
Kárörvendően kuncogni kezdett egy szempillantás alatt a nyakához emeltem a bicskám.
Meglepetten nézett rám, és mintha egy kis félelem is megjelent volna a szemében.
– Ha még egyszer kezet emelsz rám nem csak a közeledben lesz ez a szépség. – mondtam a nálam egy fejjel magasabb srácnak.

Elléptem tőle és szórakozottan forgatni kezdtem az ujjaim közt a bicskám. Bár nem láttam biztos voltam benne, hogy az összes meghívott engem figyelt. Pet, Alex és Sarah jött utánam.
– Ez mi volt? – nézett rám meglepetten de büszkén Sarah.
– Hát van egy olyan tulajdonságom, hogy az ilyen helyzetekben meglepően magabiztosan és talál egy kicsit pszichopatán viselkedem. Bocsi ha megijesztettem vele valakit. – nevettem kínosan.
– Ha engem kérdezel, szerintem az nemje történt. Bár egy kicsit visszafoghattad volna magad. –

Alex csak végig mért és egy kicsi düh is megjelent az arcán.
– Haza kísérlek. – által ki, és a vállamnál fogva tolt előre. A házunkhoz érve szinte belökött az ajtón. Apa nem volt otthon így csak egy embernek kellett magyarázkodnom, aki Alex volt.
– Elmondanád, hogy ez mi volt? –
Bűntudatosan néztem rá. Amióta megérkeztem ide Alex olyan mintha a bátyám lenne. Vigyázz rám, mellettem van meghallgat és olykor le is szedi a fejem ha valami hülyeséget csinálok. Na akkor is ez történt.
– Remélem tudod, hogy akár fel is jelenthetnének. Kést rántasz aztán meg fenyegetőzöl? –
– Sajnálom. Tényleg, de ez is hozzám tartozik. Ilyen esetekben elvesztem az eszem és csak a szzadista énemre hallgatok. Bocsánat. –
– Akkor egy hülye vagy. – mondta és magához ölelt. Felemelt a fenekemnél fogva és felvitt a szobámba.
– Legalább fürödj meg! – simogatta a hajam és kiment.

***

Az ágyamon ülve ittam a teát amit Alex csinált.
– Nem rázott meg amit Chris tett? – aggódik.
– Egy kicsit fájt ahogy a számba harapott, de amúgy nem. –
– Igen. Látszik is. –
Szomorkásan néztem rá. Leraktam a bögrét az ágyam melletti polcra és ledőltem a párnámra. Alex rám terítette a takarót és bebújva mellém védelmezően átkarolt.
– Ugye itt maradsz? –
– Úgy érzem muszáj lesz. – mosolygott.
– Örülök, hogy most te vagy a bátyám. –
– Szívesen megismerném Scottot. –
– Jövő héten itt marad egy hétre. Akkor megismerked. Csak azt remélem nem égett le. –
Elmosolyodott. Pillanatok alatt elaludtam a karja alatt.