A Srác A Parkból

Tizenegyedik fejezet

– Ez most valami vicc? – hallottam Jessicát mögülünk.
– Mármint mi? – nézett rá halál nyugodtan Nate.
– Ez... –
– Igen, szeretem Chloet. Mi ezen a furcsa? Jaaa tudom. Hogy téged soha mocsos életben nem tudnálak szeretni. Ez van. Bocs. – vont vállat és akkor megláttam Alexéket. Megvetve néztek rám és Sarah elindult felém.
– Hogy volt bőr a képeden. – ordította.
– Na jó ez így nem menet. – hallottam Natet és megragadta a karom, hogy kirángasson a suliból de nem hagytam neki.

Kitekertem a karom a kezéből és hagytam ahogy Sarah ütése a földre terítsen.
– Tudtad, mégis... –
– Sarah, – fogta meg a felettem tornyosuló lány vállát Nate. – egy; ne őt büntesd, mert nem tudta hogy már régebb óta tetszem neked mint neki, kettő; ha még egyszer bántani mered azt a lányt akit egész eddigi életemben igazán, szerelemből szeretek nem állok jót magamért. –
Sarah dühösen nézett rám.
– Kell egy kis idő. – suttogta hogy csak én halljam.
– Utálj nyugodtan! Sőt még örülnék is neki. –
– Nem utállak csak féltékeny vagyok. És bocs a pofonért –
– Megérdemeltem, szóval nem kell bocsánatot kérned. –
Visszament a többiekhez, rajtam meg drága jó barátnőm kezdett csimpaszkodni.
– Lisa, szállj le rólam. Nem vagy olyan pehely könnyű. –
– Randiztam Dianával. – vigyorgott.
– Tudom. Tegnap összefutottunk. Hogy sikerült? –
– Nagyon jól. –
– Akkor alakulnak a dolgok? –
– Hát igen mondhatni. Bár még csak egyszer találkoztunk. – vakarta meg zavartan a tarkóját. – De látom ti már kicsit előre haladtatok. – vigyorgott és az osztálytársaival beszélgető fiúra mutatott.
Amióta Nate nincs benne Chris bandájában sokkal mosolygósabb, azt hiszem.

Akkora szerencsénk van, hogy nem zaklatják se őt se engem azzal, hogy szeret.
– Na megyünk órára? – bökött oldalba a barátnőm mire csak bólintottam.
– Mivel kezdünk? –
– Tesi, Mr. Millerrel. –
– A pedofil faszival? –
– Honnan tudsz róla? –
– Sarah beszélt egy kicsit a tanári közösségről. –
– Ja értem. –
A terembe érve kaptam néhány megvető pillantást a lányoktól, de azért volt aki gratulált. Nem sokkal később már az udvaron állt az osztály a tanárra várva.
– Jó reggelt osztály! – köszönt. A pasi körülbelül harminc éves. Nem tudom. Én ha pedofilra gondolok akkor egy hatvan feletti sörhasas ősz pasas jutna eszembe. De ez itt aki előttem áll egyáltalán nem tűnik annak. Lehet, hogy csak feltevés az egész?
– Mivel ez még csak a harmadik nap nem kell nagyon dolgoznotok. Csupán a nevekre lennék kíváncsi. –
Végig nézett az osztályon és rajtam elidőzött a tekintete miközben én próbáltam mosolygással elnyomni az agyamba furakodó rossz gondolatokat. Csakhogy miután rámosolyogtam ő is visszamosolygott, ami addig nem is lett volna baj amíg nem egy perverz mosollyal ajándékoz meg. Basszus.

Mindenki bemutatkozott, ezután pedig azt csinálhattuk amit akarunk. Én a lányokkal dobáltam a kosárra a labdát miközben beszélgettünk. Egészen megbékéltek a reggelit illetően.
– Öhm... Chloe, nem tudom, hogy figyelted-e de a tanár téged stíröl egy ideje. – mondta Zoe halkan.
– Amúgy kajak. Most hogy így mondod nekem is feltűnt hogy minket bámul. – helyeselt Sophia akiről amúgy kiderült hogy volt egy éjszakás kalandja és nem is egy, de nagyon jó fej. Bírom őt.
– Te már csak tudod. – kuncogott Olivia.
– Kikérem magamnak nagyon jó kalandjaim voltak. – mondta büszkén a lány.
– Ha nem tetszene senki én is elrabolnám a csajt. – súgta nekem Lisa mire elröhögtem magam.
– Mit sutyorogtok? – mért minket végig Sophia.
– Semmi, semmi hagyjuk. –
– Te hallod amúgy most akkor együtt vagy azzal az istennel? – kérdezte Mia.
– Hát gyakorlatilag még nem vagyunk együtt. Azt mondta, hogy randizni visz majd és csak utána döntsem el, hogy vele szeretnék-e lenni. –
– Nagyon megváltozott. – gondolkodott el Zoe.
– Hogy érted? –
– A bátyám a volt osztályába járt és azt mondta nekem mikor kiderült, hogy idejövök, hogy a közelébe ne menjek, mert minden csajt csak azért szed fel, hogy kielégítse magát. Ráadásul valami olyasmit is mondott, hogy amíg együtt volt valakivel egy másik csajjal meg állandóan lefeküdt. –
– Gondolom eddig ez Jessica volt. –
– Jaja. –
– Valahogy kinézném belőle. – mondtam és sóhajtottam egyet. – De fátylat rá. Megváltozott nem? Ha meg én is csak szexre kellek neki, húzni fogom az időt. Az ilyen palik nem tudnak várni. –
– Neked volt már barátod? –
– Soha. Csak sok videót néztem. –
– Noel, figyelj már! – hallottuk a focizó fiúk felől.
– Szegénykém. Nagyon szar fociban mégis beállt. –
– Nem jössz kosarazni? – szólt oda neki Zoe.
– De. – csillant fel a szeme, mi meg egy emberként mosolyodunk el.
Az óra végéig égettük a pofánk mert habár Noel elég kicsi valami elképesztően kosarazik.
– Jól van osztály. Holnap már azért valamit tervezek nektek. Mehettek. – intett mi meg futva mentünk be a suliba. Legalábbis a többiek mert nekem valaki megfogta a karom marasztalva.
– Bocsi, nem nagyon tudtam megjegyezni a neveket. Tudsz adni egy kis leírást mindenkiről? –
– Bocsánat de mennem kell. – mondtam nyugodtan. Erre megszorította a karom ami még mindig a kezében volt.
– Hé, Chloe gyere már. Nathan akar tőled valamit. – mondta és mellette megjelent az említett.
– Megyek. – mondtam kirántva a karom a kezéből. Nate-hez futottam aki rögtön megcsókolt.
– Ne csináld! Suliban vagyunk. –
– Az lehet, de vannak akikkel tudatni kell hogy foglalt vagy. –
– Mi vagyok én? Mozi ülőhely? –
– Nem az ülőhely az én vagyok. Te vagy aki rajtam ülsz. – vigyorgott.
Lisával egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
– Na gyere menjünk öltözni. –
– Oké. –
– Délután látlak. – kérdezte Nate.
– Haza viszel? –
– Ma nem mész a húgomhoz? –
– Akkor oda. –
Elmosolyodott mi meg mentünk a termünkbe. Lisa beszámolt a lányoknak arról a zseniális viccről amit Nate mondott és vagy tíz percig azon röhögtek. Szünetben végig az osztályommal lógtam ami nagyon feldobott a reggel történtek után. Bár volt egy aprócska gond. Az Ötös – kivéve Dianát mert ő néha odajött Lisához – és Alex egész nap került. Őszinte leszek nem tudom mi bajuk volt. Igen, a suli legnagyobb fuckboyja szerelmes belém ahogy én is belé, de ez nekik miért fáj? Nem úgy tűntek mint akik aggódnak. Sokkal inkább megvetnek.
– Hé, Chloe, mi jár a fejedben amitől ennyire elkalandoztál? – kérdezte Mia perverz vigyorral.
– Semmi érdekes hagyjuk. – mondtam legyintve.
– Chloe, suli után jössz velem az óviba? – kérdezte Noel csillogó szemekkel.
– Bocsi, de már Nate lefoglalt. –
– Akkor vele mész? – kérdezte szomorkás hangon.
– Hey, simán lefújhatom ha akarod. –
– Nem kell. Végül is a barátnője leszel egy kis idő után. –
– Szerintem ez nem ezen múlik de oké. –
Közben kiértünk a parkolóba és a srácoktól elköszönve mentem oda Nate-hez.
– Hello, babygirl. –
– Az agyamra mész. –
– De emiatt szeretsz nem? –
Megforgattam a szemem és beültem. Elindította a kocsit és amíg az utat nézte a kezét a combomra rakta.
– Szombaton elviszlek az első randinkra, oké? –
– Ugye, nem valami puccos étterembe akarsz vinni. –
– Mi bajod velük? –
– Nem szeretek kiöltözni. –
– Akkor megnyugodtam, mert egyáltalán nem gondoltam ilyesmire. –
– Alig ismersz és már ezt is tudod. – mosolyogtam, mire ő kacsintott egyet. Elpirultam és inkább az ablakon kibámultam.
– Haza nem tudlak vinni, bocsi. –
– Hogy-hogy? –
– A szüleimnek nekem meg a nővéremnek meg kell jelenünk valami összejövetelen. Lilyhez bébiszittert hívtunk, szóval nem kell érte aggódnod.
– Okés. – mosolyogtam.
Az óvihoz érve kiszálltam az autóból, de mielőtt ég elindulhattam volna az épületbe Nate egy szenvedélyes csókot adott.
– Ezt miért kapom? –
– Csak úgy. – mondta és a keze a fenekemhez tévedt, amibe egy kicsit belemarkolt. Vörös arccal mentem be az épületbe, és a kicsikhez. A terembe belépve a legtöbb gyerek odafutott hozzám.
– Chloe. – mosolygott az egyik kislány. – Tegnap nem voltál. –
– Bocsi. Dolgom akadt, de most itt vagyok. –
– Chloe. – hívott Mrs. Walker.
– Igen? –
– A fiam ma jön besegíteni a kicsiknél és máshol. Tegnap volt egy kis probléma és elég kevés a segítségünk van. –
– Rendben. –
– Chloe, gyere játszani. – rángatta a kezem az egyik kicsi.
– Megyek, megyek. –

***

– Anya, a középcsoportosoknál kéne egy kis segítség. – jött be egy korom fekete hajú fiú. A szájában piercing és egy vékonyabb a szemöldökében is volt meg természetellenesen kék szeme.
– Chloe. Chloe? Chloe! –
– Igen? –
– Menj segíteni Leenek. –
– Oh, bocsánat. Elbambultam. – álltam fel. Az ajtóban álló fiú fapofával jött utánam a folyosón.
– Tudod, hova kell menni? – kérdezte elég bunkó stílusban.
– Hehe, nem. –
– Annyira tipikus. – csóválta a fejét a szemét forgatva.
– Már megbocsáts de mi ez a lekezelő stílus? –
– Fogd be! –
– Nem vagy abban a helyzetben, hogy parancsolgats nekem. –
– Nem szólok még egyszer. –
Oké azok a szemek most olyanok mint a jégcsap amivel leakarna szúrni.

Betojtam egy kicsit.
– Tch. – húztam el a szám. Hirtelen felemelkedtem a padlóról és megjegyzem nem ugrottam fel. A felsőmet megragadva szorított oda a falhoz.
– Jelenleg idősebb vagyok nálad, és ha az anyám nincs itt akkor én vagyok a főnök. –
– Még mint nem te beképzelt fasz. – szűrtem ki a fogaim közül.
– Gyerekes. – mondta és leengedett a falról.
– Gyerekes? Én? Nem is ismersz és már most elkönyvelted magadban, hogy nem tudok annyit amennyit te. –
– Aki annak a suli szépe pasinak a kocsijából száll ki aztán csókolózik vele, nekem ne mondjon semmit. Ugye, tudod hogy az ilyen pasik csak a bugyidba akarnak bejutni? – a tenyerem az arcával találkozott.
– Ne merd sértegetni! – mondtam gyilkos tekintettel. Nem mondott semmit csak benyitott az egyik terembe. Követtem, és megértettem miért kell még egy ilyen agresszív srácnak is segítség.

Minden összeborogatva, a gyerekek ordítanak mint akit kínoznak, a fiúk a barbie babák fejét lengetik amik miatt néhány lány sír. Egy szóval... Káosz.
Lee unott fejjel nézett rám. Gondolom azt várja, hogy kitaláljak valamit.
– Van itt megafon? –
– Minek az neked? Én is használtam de senki sem figyelt. –
– Segítsek vagy ne? –
Megfogatta a szemét és a kezembe nyomta az eszközt.

Oké, szóval meg van a Frozen 2-ből az Into the unknow? Na abban van egy olyan rész amit nagyon erőteljesen énekel a szinkron színész. És ezt még a megafonnal megspékelve. Bomba biztos kombó.

Szóval beleénekeltem a tárgyba és szinte mindenki abba hagyta a tevékenységét és rám nézett.
– Na végre lehet veletek szót érteni. – mondtam egy halvány mosollyal. – Mindent tegyetek vissza a helyére és ha még egyszer meghallom, hogy rosszalkodtok beszélnem kell Mrs. Evans-szal. –