A Srác A Parkból

Nyolcadik fejezet

[szeptember 3.]
A telefonom csörgésére keltem édes álmomból fel .
– Basszus ki hív most. – hallottam Nathant. Visszagondoltam a tegnapra és éreztem ahogy egy furcsa melegség átjárja a testem. Felvettem a telefont és egy ideges Alexet hallottam meg benne.
– Ember, hol vagy? Miért nem jöttél haza? Itt vagyok a házadban mert apád mondta, hogy menjek veled, de nem vagy itt. –
– Miről beszélsz? –
– Hol vagy? Érted megyek. –
– Alex maradj nyugton a seggeden. Lisánál vagyok. –
– Egy fránsz kiscsaj. – hallottam Lisát is. Nathan kivette a kezemből a telefont.
– Nathan, add vissza! – szóltam rá mire csak magához ölelt.
– Nyugi van aggódó bátyót játszó srác akit Alexnek hívnak. Chloe velem van. Haza viszem majd, nem kell aggódnod. –
– Ki vagy? Add vissza a telefont Chloenak! –
Nathan lecsapta a telefont és átkarolva becsukta a szemét. Az arcom teljesen felforrósodott.
– Mire volt ez jó? –
– Nem örülsz? –
– Nem nagyon. –
– Még van egy fél órád duzzogni aztán haza viszlek. – mondta és a hajamba dugta a fejét.
– Nat, elvisz... – benyitott egy negyvenes nő. Ki akartam szabadulni Nathan karjából de csak szorított magához. – Esetleg megzavartam valamit? –
– A nyugodt alvásomat zavartad meg anya. –
– Oh akkor bocsi. – ment ki az anyja. Most már elengedett így fel tudtam ülni. Csak most vettem észre, hogy félmeztelen. Oh te jó istenem. Az arcom, a rózsa színével is vetekedhetett volna.
– Na mi van babygirl. Csak nem tetszik a látvány? –
– Ásd el magad az tökéletességeddel együtt. – motyogtam magam elé, de meghallotta.
– Szóval szerinted tökéletes vagyok? –
– Tökéletesen idegesítő. –
– Ilyen bókot sem mondtak még nekem. – vigyorgott és ő is felült. Akaratlanul is a testére tévedt a tekintetem. A számat kezdtem harapdálni zavaromban, mire közelebb tolta az arcát az enyémhez.
– Megint akarod? – kérdezte a számra pillantva.
– De nem lehet. –
– Mikor volt ez neked akadály? –
– Nem ismersz. –
– Oh dehogynem. – simította meg az arcom. Elhúztam a fejem és a kezemet az övére raktam. Közelebb vont magához és a nyakamat kezdte puszilgatni. Egy picit beleharapott majd elengedett.

***

– Bocsánat, hogy zavartam. – mondtam a szülőknek.
– Chloe, máris mész? – kérdezte Lily.
– Délután találkozunk. – simogattam meg a fejét.
– Akkor menj. – mondta mosolyogva. Pont ekkor jött ki a szobájából Nathan, a pólóját felvéve. Édes jó istenem, az a has. Paradicsommá vált a fejem a látványtól.
– Nate, te hova mész? – kérdezte az anyja.
– Haza viszem. – mondta és a vállamra tette a kezét.
– Reggeli. Valami? – kérdezte az apja.
– Majd útközben beugrok valahova. – vont vállat és elköszönt a szüleitől engem kézen fogva. Hogy van ilyen puha keze?

Beültünk a kocsijába és elindult. Eszembe jutott a tegnap és azon agyaltam. A csók, a sorozat nézés, a nyakam kényeztetése. Aztán az a kérdés. Elszomorított, az hogy miközben Sarah mit sem sejtve szerelmes Nathan-be, addig Ő engem kényeztet. Hirtelen megéreztem a combomon a kezét. Felnéztem az arcára ami nem is rám nézett.
– Minden oké? – kérdezte.
– Nem mondhatnám. –
– Mi az? –
– A tegnapi kérdéseden gondolkodom. –
– Melyiken? –
– Hogy mit csináljak. –
– Ja hogy az. – túrt idegesen a hajába aztán visszarakta a kezét a combomra. – Figyelj, csinálhatjuk azt, hogy senkinek sem beszélünk arról, hogy te a közelemben vagy. –
– Miért akarsz segíteni? –
– Nem értem a kérdést. –
– Csak egy csaj vagyok a sok közül mégis foglalkozol velem. –
– Tekintve, hogy a húgom jobban szeret téged egy nap ismeretség után mint engem 4 év után valahogy meg kell barátkoznom veled. Amúgy meg, szerintem talán egy kicsit te más vagy. –
– Mármint? –
– A legtöbben nem kezdenek hibáztatni, ha szerelmesek belém a saját ágyamban. –
– Komolyan ez az érved? –
– Ez is. Őszinte leszek még nem láttam senkit sem bicskát rántani és Christ fenyegetni. –
– Azt hittem emiatt őrültnek tartasz. Végül is a haverod. –
– Lehet, hogy spanok vagyunk de egy fiatalabbnál próbálkozni és aztán erőszakot alkalmazni mert vissza lett utasítva nagyon nem oké. –
– Erről is tudsz? –
– És arról is hogy Allan szomszédja vagy. –
Tényleg, nem is kérdezte meg a címet és jó irányba megy.
– A kis bandátokban mindent megosztotok egymással? –
– Ja nagyjából. – szerintem észrevette ahogy nézek. – De erről nem fogok beszélni senkivel. Max a húgommal. –