A Srác A Parkból

Tizedik fejezet

Egész estig ott voltam mellette és csak figyeltük a deszkásokat.
– Ma is alszol nálam? – kérdezte.
– Írok apának. – mosolyogtam és a telefonomat elő véve megkérdeztem. – Oké, elenged. – mondtam miután megkaptam a választ.
– Szuper. – fogta át a derekam a szemembe nézve.
– Megcsókolhatlak? – kérdeztem félve mire felemelte a fejem és az ajkaimra tapadt. Lassú volt és érzéki. Tökéletes kapcsolat előtti csók.

Miután elválltunk az ölébe ültetett miközben azt néztük, hogy ugor át egy akadályt Dom.
– Wow. Ilyet te is tudsz? – néztem Natere.
– Még nem de tanulgatom. – mosolygott és a derekamat átfogva közelebb húzott magához. Felszisszentem ahogy hozzáért a hasamhoz.
– Oh, bocsi. Elfelejtettem. – mondta és inkább a combomra rakta a kezét. – Megnézhetem? –
– Persze. – mondtam kipirulva. Ledöntött a fűre és felhajtotta a pólóm.
– Oh. – nézett rá és óvatosan végig húzta az ujját a zúzódáson. – Az a kurva. –
– Hé, jól vagyok. Kicsit fáj de érted megérte. –
– Hihetetlen vagy. – mondta és elmosolyodott. Visszahúzva a pólómat állt fel.
– Srácok, mi haza mennénk. –
– De vigyázz rá! – kacsintott egy perverz vigyorral Jonas.
– Fogd be! – legyintett Nate és elindult velem a kocsijához. Beültünk és elindultunk hozzá. Váltottunk pár mosolyt és a kezeink egymásba voltak kulcsolva. Mentünk egy darabig aztán befordult az a bizonyos óvi parkolójába. Leállította a motort és felém fordult.
– A húgomat még el kell hoznom. Megvársz? –
– Mintha bárhova mehetnék. – nevettem. Megsimította az arcom és egy lágy puszit nyomott a nyakamra és kiszállt. Végig néztem ahogy bemegy aztán a cipőmet lerúgva magamról húztam fel a térdeim a mellkasom elé. Hirtelen fény tört fel a mellettem lévő ülésből. Nate itt hagyta a telefonját. A kijelzőn megjelent egy gyönyörű lány profilképe és egy imádlak üzenet. Oké, nyugalom Chloe, biztos nem komoly.
Pont akkor jött ki Nate a húgával a kezében.
Mindketten beültek én meg erősen a karjába ütöttem.
– Ez kicsit erős volt. – mosolygott de én ölni tudtam volna.
– Ki a csaj? – kérdeztem dühösen.
– Milyen csaj? –
– Ne nézz hülyének. Akivel írogattál sokkal szebb nálam. –
Megpróbáltam kiszállni de rám zárta az ajtót.
– Engedj ki! –
– A nővérem, Tessa. – mondta és feloldva a telefonját megmutatta a beszélgetést.
Tessa: Ez az végre láthatom azt a kislányt.
Nate: Ne nevezd már így! Gólya a sulinkban.
Tessa: Ugye megszerezted amit kértem??
Nate: Persze.
Tessa: Imádlak
– Norvégiából jön haza ma. Ott jár egyetemre, és meséltem neki rólad. Telefonon is beszéltünk, és a hangján hallatszott az izgatottság. –
Bűntudatosan néztem magam elé.
– Bocsánat. – mondtam halkan. Felemelte a fejem és a szemembe nézve elmosolyodott.
– Legalább tudom, hogy annyira szeretsz, hogy a saját nővéremtől is féltesz. – mosolygott és egy rövid csókba hívta az ajkaim.
– Bátyó, menjünk már. –
– Jól van Lily. – vált el az ajkaimtól.

***

Kiszálltam náluk, és a cuccaimat a hátamra kapva mentem be a házba.
– Tedd le cuccaid a szobámba. Bemutatlak mindenkinek. –
– Öhm rendben. – mondtam bizonytalanul. Bementem a szobájába és leraktam a holmimat. Végig néztem a szobáján és sokadjára megfogalmazódott is bennem hogy nagyon szeretem őt.

Miután ezt letárgyaltam magammal visszamentem a nappaliba. A kanapén a kis család ült és amikor Lily észrevett odafutott hozzám. Felkaptam és jól megölelgettem.
– Ma nem voltál. –
– Igen tudom. Bocsi pöttöm. – koppintottam az orrára.
– De akkor hol voltál? Esetleg a bátyóval szeretkeztél? –
– Honnan tud ez a gyerek ilyen fogalmak? – néztem meglepetten Nate-re aki csak mosolyogva kacsintott egyet, mire én teljesen elvörösödtem. –
– Szóval? – kérdezte kíváncsian Lily.
– Csak elvitt oda ahol először találkoztunk. –
– Akkor ott csináltátok? –
– Nem. Szó sincs ilyesmiről. Még nem is vagyunk együtt. –
– Ahhoz képest elég sok dolog történt köztetek. Hány csók is csattant el? Négy? Öt? – jött ki a konyhából Nate nővére, Tessa.
– Tess. Csönd. – szólt rá Nate.
– Azért ez minket is érdekel. – fordultak a srác felé a szülei.
– Még nem történt semmi. – mondta Nate és felém sandított. Lilyvel a kezemben ültem le mellé. A kislány a mellkasomnak dőlt és az ujjaimat kezdte nézegetni.
– Bemutatkoznál? – kérdezte szemre hányva Nate a nővérét.
– Milyen kis harapós lettél. – vigyorgott.