A Srác A Parkból

Ötödik fejezet

– Ja tudok... róla. –
A folyosó végén ott állt Ő. Mit keres ez itt? Azt hittem már rég kijárta a középet.
– Chloe. Chloe? Chloe! –
– Mi van? – fordultam hátra. Alex. Hups. – Mi az? –
– Ahogy látom te nagyon vonzod a bajt. – nevetett, mire csak megforgattam a szemem.
– Emberek nincs mit nézni tűnés órára. – mondta unott mégis szigorú hangon Dan. Öt perc múlva minden átlagossá vált.
– Chris, te is mehetsz a dolgodra. – szólt oda megvetve Pet. Alex megfogta a vállam és közelebb húzott magához.
– Védd csak a kis barátnődet. Úgyis nálam fog kikötni. – vont vállat Chris és megnyalta a szája szélét. Bláh. Végre elment. Láttam ahogy mögötte állt Nathan. A tekintette kicsit megijesztett.
– Jól vagy Chloe? –
– Persze. Nincs gáz. – mondtam még mindig Őt nézve. Aztán olyan történt amire összeszorult a szívem.

Chris leállt vele beszélgetni, röhögtek néhány sort aztán lepacsiztak és ellenkező irányba indultak el.
– Te idősebbekkel haverkodsz és nekem nem is mondtad? – akadt ki Lisa.
– Bocs most ehhez nincs kedvem. – mondtam érzelemmentes hangon. Lehámoztam magamról Alex kezeit és elindultam ki az udvarra. Le kellett nyugodnom, mert bár nem egy nagy dolog mégis olyan volt mintha Nathan elárult volna. Nyilván nem tudhatta mi történt Chris és köztem, és nem is kell, hogy tudjon róla. Főleg amiatt, hogy megfenyegettem azt a drága gyereket.

Kint sétálgattam egyedül mikor egy osztálytársam mellém szegődött.
– Szia. – köszönt.
– Szia. –
– Noel vagyok. Úgy néz ki osztálytársak leszünk. –
– Öhm igen. –
– Csak annyit akartam, hogy majd gyere be mert a diák munkákat ki kell választanunk ja meg azt, hogy egy bizonyos Nathan az üdvözletét küldi. –
– Oké. Kérek még tíz percet. –
Intett egyet és elindult az épület felé. Nathan te egy igazi nőcsábász vagy. De imádlak.

***

– Melyiket fogod választani? – kérdezte kíváncsian Lisa.
– Az óvoda egész szimpinek tűnik. Lehet oda megyek. –
– Tudsz bánni a gyerekekkel? –
– Egyszer mindent el kell kezdeni. – nevettem fel kínosan, mire Lisa is nevetésben tört ki.
– És veled mi van? –
– A menhelyet nézegettem. Eddig az a legszimpatikusabb. –
– De ugye nem csak takarítani fogsz az állatok után? –
– Áh itt biztos nem. –
– Mindenki tudja hova akar menni? – kérdezte Mr. Taylor mire egy hangos, szinte egyszerre jövő igen volt a válasz. – Szuper. Ha minden igaz akkor már ezen a héten bele is kezdhettek. –
Többet ujjongani kezdtek. Gondolom valami jó helyre mennek. Nem azért mondom ezt mert bajom van a gyerekekkel csak valahogy én sohasem értettem hozzájuk. Akkor miért választottam az óvódát? Mert szeretem őket. Lehet hogy semmi tapasztalatom velük mégis azért el kell kezdeni valahol.

Visszaültünk a helyünkre Lisával és egész órán beszélgettünk. Ami nagyon meglepett az az volt, hogy első nap szinte egy vad idegen embernek coming out–tolt, ugyanis biszex.
– Ezt miért mondtad el nekem? –
– Mert új közösség és nem akarok olyan barátokat akik nem fogadnak el úgy, ahogy vagyok. –
Elmosolyodtam, és megöleltem őt.
– Sohasem ítélnék meg senkit sem azért mert nem egyezik meg a társadalmi ,,normával". –
– Köszi. – vigyorgott és megigazította a szemüvegét. – És veled mi van fiúk terén. –
– Ezt már mondtam. –
– Jó de hogy találkoztatok, vagy mi az ami úgy megfogott benne? –
– Hát a találkozásunk elég furcsa volt. –
– Mármint? –
– A haverjaimmal felelsz vagy merszet játszottunk és az volt a feladatom, hogy menjek oda hozzá és kérdezzem meg a nevét. –
– Aztán? –
– Rám nézett és már akkor megmozdultak bennem a dolgok. Olyan gyönyörű zöld szeme és mogyoró barna haja van. És eszméletlenül helyes. Szerintem beillene a kpop adolok közé. –
– Idol. –
– Akkor az. Szóval igen. Ja és még kaptam tőle egy szájra puszit. Meg egy ,,még találkozunk" megszólalást. –
Lisa mellettem haldokolt. Mármint szó szerint.
– Első találkozáskor már egy ilyennel indít. Te jó isten milyen pasit fogtál ki? –
– De ez még hagyján. Ma láttam a folyosón. –