A Srác A Parkból

Epilógus

Miért nem lettem tájékoztatva arról a kis apróságról, hogy az egyik pillanatban még a gimi első évnyitóján állok aztán a másikban meg fehér, esküvői ruhámat nézegetem a tükör előtt?

Na de ennyire ne szaladjunk a jelenbe hiszen az elmúlt 5 év nem szűnik meg csak úgy. Szóval sok minden történt de akkor megpróbálom röviden összefoglalni. Nate-tel három durvább veszekedésünk volt az évek során aminek szakítás lett a vége, de mindig rájöttünk kevesebb mint egy hét alatt, hogy nincs olyan hogy ő és én. Csak mi vagyunk.

Gondolom arra is kíváncsi a nép, hogy mi történt a családom másik gerle párjával. Pontosan. Scott és Alex összeházasodtak és örökbe fogadtak egy kislányt.
Az Ötös felbomlott az érettségijük után, de még mindig tartják a kapcsolatot egymással.
Diana és az drága barátnőm, Lisa sajnos már szétmentek, de barátok maradtak hála az égnek.
Lee és Dom, hát igen. Ők még mindig csak járnak.
Még meg van Sophia és Mac párosa? Na ők világot járnak jelenleg, valami kimondhatatlan nevű szigeten.

És ha már Mac-ről és Dom-ról van szó akkor hadd mondjam el, hogy Nate deszkás csapata él és virul. Bár mostanában már annyit nem deszkáznak, de rendszeresen összejárnak megbeszélni a dolgokat. Például mint kiderült nekik mondta el Nate hogyan akarja megkérni a kezem.

Az osztályomból a legtöbben tartjuk egymással a kapcsolatot és nagyjából kéthetente összefutunk valahol 10-15-en, de elő fordult már az is, hogy 20-an voltunk.

Fontos megemlíteni még azt a volt férget is vagyis Christ. Ki emelném a ,,volt" szót ugyanis, bár nehéz elhinni, de az orvosira jár és olyan mintha kicserélték volna. Nem vagyunk puszipajtások de tény és való, hogy már nem utáljuk egymást.

És most itt állok 21 évesen, várva arra, hogy végre a férjemnek tudhassam életem szerelmét azaz Nate-et.
– Nagyon tetszik. – ujjongott Lisa a ruhámat nézve. – És még egyszer köszönöm, hogy koszorús lány lehetek. –
– Én köszönöm. – mosolyogtam rá.
– Na kicsim. Készen állsz? – jött be apa a sátrunkba.
– Aha. – mondtam zavartan az eljegyzési gyűrűmet csavargatva.
– Ugye milyen szép, Mr. Adams? – dicsért meg Lisa.
– Az nem kifejezés. De ugye tudod, hogy még mindig áll az, hogy lefejezem ha bántani mer? –
– Apa. Nate a legjobb ember akit valaha is kívánhattam magam mellé. –
– Nagyon örülök nektek. –
– Áh bocsesz. Ez a ruha annyira nem az én stílusom, de örülök, hogy koszorús lány lehetek. – jött be mosolyogva a sátorba Lydia.
– Én köszönöm, hogy elfogadtad. –
– Ugyan már. Annak a fél kegyelműnek az esküvőjét sohasem hagytam volna ki. – nevetett.
– Csajszikák és Mr. Adams. Mindjárt kezdünk. – szólt a sátorba Tessa a kezében Bogyóval.

Vettem egy mély levegőt a virágcsokromat a kezembe véve és belekaroltam apába. A lányok, megfogták a palástom és elindultunk ki a sátorból miközben a zene elindult. Lily becsatlakozott hozzánk és előttem rózsaszirmokat szórt. Hatalmas görcs volt a gyomromban ahogy észrevettem a nagy tömeget akiket mi hívtunk meg. Talán túl hosszú lett a vendég lista.

Mindenki mosolygott rám és amikor megláttam az oltárnál Nate-et az volt mindennek a teteje. Az öltöny mindig is jól állt neki, de aznap bátran állíthattam, hogy egy dögös pasi várt arra, több mint 5 éve, hogy a felesége legyek.

Apa az oltárnál elengedett és a lányok mögém álltak. Ránéztem Nate-re aki az ajkába harapva nézett meg tetőtől-talpig és a szemembe nézve egy pimasz mosolyra húzta az ajkait. Még ilyenkor sem tud komoly lenni. Odaadtam a csokromat Lilynek aki egy hatalmas mosollyal az arcán vette el. Nate megfogta a kezeim és a zene elhallgatott.

– Kedves egybegyűltek. – szólalt fel a pap. – Ma azért vagyunk itt, hogy tanúija legyünk Chloe Adams és Nathan Hill házasságkötésének. – mondta fenn hangon aztán hozzánk fordult és halkabban szólalt meg. – A fogadalmakat. –
Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.
– Nate, emlékszel amikor először találkoztunk a parkban? –
Bólintott.
– Akkor én meg voltam bizonyosodva róla, hogy semmi sem lesz közöttünk, hisz csak két idegen voltunk, és meggondolatlanok. –
Kuncogott egy keveset aztán hagyta, hogy folytassam.
– És most itt állok veled arra várva, hogy életem maradék részét az oldaladon éljem le... – itt felhagytam a könnyeim visszafogásával és a kezembe temetve az arcom szipogtam egy kicsit.
– Chloe, ne sírj. – törölte le a könnyeimet Nate.
– De annyira boldog vagyok. – zokogtam.
– A szertartás után annyit sírhatsz amennyit akarsz, de egy kicsit még tarts ki. – suttogta mire egy picit bólintottam.
– Szóval várok arra, hogy veled éljem le a napjaimat és bár most tudom, hogy nem lesz könnyű hiszen már most is rendszeresen az agyamra mész mégis megfogadom, hogy veled leszek egészségben, betegségben, boldogságban, bánatban, gazdagságban, szegénységben és még a halál sem változtathat azon, hogy téged szeresselek. – mondtam mosolyogva.
– Huh, most engem is megríkattál te lány. – kuncogott, de én láttam rajta, hogy ő is a könnyeivel küzd. – Chloe, te vagy az első és az utolsó lány akit tisztaszívemből és őszintén szeretek. Szóval ha az agyadra is megyek nap mint nap, és ez biztos nem fog változni, akkor is szeretni foglak akár a halálból visszatérve is. Ennek fényében fogadom, hogy bármi történjen akár jó akár rossz, és még ha több olyan veszekedésünk is lesz mint ami anno szétszakított minket akkor is melletted maradok akármi várjon ezután ránk. –
– Chloe Adams, akarod-e férjedül az itt álló férfit? – szólalt fel megint a pap.
– Igen. –
– És Nathan Hill akarod-e feleségedül az itt álló nőt? –
– Igen. –
– Akkor a gyűrűket kérném. – mondta a pap és Alexék kislánya egy párnán nyújtotta nekünk át a két gyűrűt. Felhúztuk egymás ujjára a két ezüst karikát.
– Akkor ettől a naptól fogva házastársaknak nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatod a feleséged. –
– Na végre. – nevetett Nate és az ajkaimra tapadt. Hallottam ahogy a nézők őrjöngeni kezdenek, de én csak azzal, voltam elfoglalva, hogy végre az enyém az az ember akit nagyon, nagyon régóta szeretek.

Amikor elváltunk Nate-nek is eleredtek a könnyei ami nekem is a végszó volt. Zokogva öleltük meg egymást.
– Na emberek. Odaengedni. Hadd lőjek egy képet az újdonsült házasokról. – tolakodott a tömegben Scott. Felé fordultunk és le is kapott minket. Lily odarohant hozzánk és a teljesen kisírt szemeit meresztette ránk.
– Pedig, megfogadtam, hogy nem fogok sírni. – mondta és a karjaimba bújt.
– Lily ezzel nem vagy egyedül. – mondta Lydia aki Lisával együtt bőgött.
– Chloe, dobd el a csokrot. – mondta izgatottan Lily letörölve a könnyeit.
– Oké. –
Megfogtam a csokromat, megvártam amíg néhányan a hátam mögé gyűlnek és hátra dobtam. Hallottam ahogy utána kapkodnak aztán megfordulva láttam, hogy Dom kezében kötött ki a virág. Döbbenten nézett rám, a virágra aztán Lee-re.
– Már ideje lenne, kis homokosok. – nevetett Nate magához húzva.
– Végül is. – vigyorgott elégedetten Lee és megcsókolta a mellette ülő fiút.
Nate újra megcsókolt és magához ölelt.

Néha elgondolkodtam azon, hogyha nem nézem meg akkor a parkban, akkor vajon hogy alakult volna az egész életem. Akkor nem mondta volna Dan, hogy menjek oda hozzá és akkor most nem lennék mérhetetlenül boldog.

Mert mellette vagyok a legboldogabb és semmiért sem hagynám el őt. Mert az egyetlen és igazi szerelmem, a másik felem Nathan Hill, volt mindig is és az is marad.