VANILLA | TaeGyu

4. - Tisztelni kell

|TAEHYUN|

Soobin biztosított nekünk egy helyet ahol Dosie biztonságban lehet, én pedig még visszamentem a házhoz, hátha találok valamit, de a szétvert lakáson kívül nem fogadott semmi. Az illataikból nem maradt még egy halvány minta sem hogy el tudjak indulni valamilyen irányba és beazonosítsam őket, így ez veszett ügy volt. Egyelőre, mert biztos vagyok benne, hogy lesz még hozzájuk szerencsém.

Mikor reggel bementem, Kai már bent volt és eléggé fáradtnak tűnt azonban éppen Seonghwa-val beszélgetett így még nem mentem oda hozzájuk csak a távolból figyeltem őket. Hwa szemmel láthatóan vonzódik hozzá, de Hyuka mintha észre sem venné.

Ittam egy kávét és reggeliztem míg ők beszélgettek, a kis társalgásukba pedig már bele is éltem magam még ha nem is hallottam belőle egy szót sem, érdekes volt nézni őket.

- Oda van érte. - Szólalt meg hirtelen mellettem Yoongi mire össze is rezzentem. - Vagy kanos, ki tudja.

- Mi a franc? Mikor kerültél ide?

- Akkor amikor a szendvicseket megkaptad. Az egyiket meg is ettem, hogy nem tűnt fel?

- Mi? - Néztem a kis tálcára amiről tényleg hiányzott az egyik szendvicsem, majd csak értetlenül néztem rá. - Hogy..?

- Éhes voltam?

- Nem, mármint... Hogy tudsz így lopakodni, bejutni helyekre, információt gyűjteni?

- Én voltam az első akin kísérleteztek ezzel az egész agymosós dologgal amin te is átestél.

- Mi? De akkor hogy nem lettél olyan, mint mi?

- Mert megöltem őket. Evőpálcával.

Nem tudtam hogy komolyan mondja-e vagy sem bár tekintve hogy milyen komoly arccal mondta lehet nem kéne kételkednem benne. Na de evőpálcika?

Nem válaszoltam semmit, inkább indulni készültem amikor is megláttam hogy maga Beomgyu megy fel éppen hozzájuk és mindketten boldogan fogadják. Én nem tudok rájönni hogy mi olyan más benne, de talán Yoongi tud valamit.

- Mit mondasz, miben másabb Beomgyu mint a többi omega?

- Abban, hogy tisztában van azzal, hogy omega.

- Fogalmam sincs hogy ezzel mire akarsz kilyukadni.

- Akkor sajnos nem tudok segíteni. - Állt fel mellőlem és egy vállvonás kíséretében magamra hagyott.

Nem tudtam hogy mire gondol, nem tudtam olvasni a szavak között elvégre nekem egyértelmű, hogy mindenki tudja hogy micsoda. Sosem érdekelt a különbség alfák, béták, delták és omegák között, így soha nem is gondolkodtam rajtuk soha különösebben. Tudjuk, hogy az omegáknál a legkisebb a komplikáció a szülést tekintően és a heat időszak... Na igen, az nagyban befolyásolja az egész életüket és természetesen az alfákét is.

Nincs ebben semmi érdekes.
Talán csak azért mondta, mert ő maga sem tudja hogy mi is az ami eltér Beomgyu és más omegák között.

Figyeltem Beomgyu-t, úgy gondoltam Yunho-val fog idejönni helyette viszont pár delta kíséretében érkezett akik úgy néztek ki mintha bármelyik pillanatban vérontásba kezdenének. Vajon miért követik Beomgyu-t? Hogy tudja rávenni őket?

Utálom ha nem értek valamit.

Figyeltem őket, kíváncsi voltam miért van itt, így szemmel tartottam és próbáltam leolvasni a szájukról, hogy miről is beszélnek, de ez aligha sikerült. Aztán az egyik pillanatban Beomgyu hirtelen rám nézett majd mosolyogva intett egyet és vissza is tért a maga kis beszélgetéséhez. Én pedig mire észbe kaptam, a fejembe újra belehasított azaz elviselhetetlen fájdalom és egy szempillantás alatt a földre terített. Próbáltam ellenállni és erősebb maradni, de ettől csak olyan volt mintha még kínzóbb lenne, így hamar feladtam.