VANILLA | TaeGyu

9. - Falkavezér

|TAEHYUN|

Senki sem tudta hogy pontosan miért is van szükség erre a nagy vacsorára, de egész sokan összegyűltünk és a kint elhelyezett asztaloknál foglaltunk helyet. Ha körbenéztünk, egyből az tűnt fel, hogy falkavezérek és nekik a legjobb emberük voltak jelen leginkább. Feltűnt egy-két barát és barátnő, valamint Soobin és Beomgyu apja is megjelent. Nekem eleve nem tetszett hogy ennyi falkavezér van jelen, biztos voltam benne, hogy valami nincs rendben, azonban amikor megérkezett egy bizonyos személy Yeonjun és Soobin azonnal felfigyeltek és feszültek figyeltek, hogy ugyan mit keres itt, de mikor Beomgyu köszöntötte őt, csak az értetlenség volt leolvasható az arcáról.

Nem tudtam megmondani hogy ki lehet ez, de biztos voltam abban hogy ismerem és találkoztam vele korábban is. Nem úgy tűnt mint aki itt akar lenni jelenleg és ahogy elnéztem ő sem számított ennyi emberre, talán azt se tudta hogy mások is lesznek. Felénk pillantott és ahogy összeakadt a tekintetünk, szinte megfagyott benne a vér.

Beomgyu mondott neki valamit, de nem tudtam leolvasni a szájáról, viszont úgy tűnt a vendégünk fellélegzett, de még mindig feszült volt ennyi ember láttán.

- Ismered őt? - Kérdezett rá Dosie, miután mellém lépett és egyik kezével finoman a vállamra simított.

- Azt hiszem. A farkasom biztos, de én nem. - Volt bennem egy olyan érzés, hogy a farkasom pontosan tudja, hogy ki ő, én mégsem tudtam rájönni. Nem tűnik veszélyesnek és főleg nem olyannak, aki csak úgy ártana másnak, Soobin és Yeonjun reakciója mégis mást mondanak.

- És mit mond a farkasod? Veszélyes?

- Nem mond semmit... De nem érzem úgy, hogy veszélyes lenne. Ő viszont fél tőlem. Vagy inkább attól aki voltam.

- Felismert?

- Igen. - Ami azt jelenti hogy tényleg ismerjük egymást. - Soobin... Ki ez?

- Woojin. Junsoo egyik embere volt. Börtönben kéne lennie, miért van most itt?

- Ahogy elnézem Beomgyu pontosan tudja. - Indultam volna hozzá, de alig tettem pár lépést, Hyuka már az utamat is állta.

- Nem lesz semmi gond, Woojin nem az ellenségünk. Kihasználták ugyan úgy, mint Wooyoung-ot és Jimin-t. Tudja hogy mit csinál szóval most az egyszer kérlek bízz meg benne.

- Miért hoztátok ki?

- Mert ő az informátorunk. Szükségünk van rá, jobban mint hinnéd. - Hiába próbált róla meggyőzni egyre inkább úgy éreztem hogy valami nincs rendben. Elnéztem mögé és szemeimmel Beomgyu-t kerestem, aki amint azt észrevettem éppen minket figyelt azonban tekintetében és úgy az egész arckifejezésében volt valami amitől még engem is kirázott a hideg.

- El kell mondanod, hogy mi történik vele különben nem tudok segíteni. Miért néz úgy mint aki éppen egy tömeg gyilkosságot akar végrehajtani?

- Nem is néz ki úgy... - Fordult ő is az irányába majd pár másodperc múlva vissza hozzám. - Na jó, mégis de nem fog semmi ilyet tenni! Csak a fájdalmai miatt vághat ilyen képet.

- Az erezet? - Egyből bólintott, így újra Beomgyu-ra tévedt a tekintetem ekkor viszont már ő is a helyére ment és megkért minket is, hogy tegyünk így ezért hát most annyiban hagytam a dolgot és visszamentem Dosie mellé, aki egyből arról kérdezett, hogy mi történt, egyelőre azonban nem mondtam neki semmit.

Kint foglaltunk helyet mindannyian, a pincérek pedig meg is kezdték a tálalást, amit Beomgyu figyelemmel kísért végig, én pedig teljesen kiéleződve figyeltem a jelenlévőket, hogy a legkisebb dologra is azonnal tudjak reagálni, még akkor is ha minden normálisan zajlott. Szép lassan mikor már mindenki megkapta az ételt, nekiálltunk enni, de mivel eléggé szkeptikus voltam a dologgal kapcsolatban inkább előkóstoltam Dosie adagját is, nehogy valami baj történjen.