VANILLA | TaeGyu

7. - Tizenhat

|BEOMGYU|

Nehezen ébredtem meg és a fejem rettenetesen fájt, nem beszélve a hátamról és a csuklómról aminek most még az is kellemetlenséget okozott, hogy hozzáért a takaró. Nagy fájdalmak közepette, kinyitottam a szemeimet és magam elé emeltem a kezemet, hogy lássam még is mi baja van, arra viszont nem számítottam, hogy kék és lila foltokkal lesz teli, így zavarodottan fordultam a másik oldalamra, hogy lássam mellettem van-e még Jungkook, aki hátánál a takaró foltokban véres volt. Nem voltam biztos abban, hogy mi történt ezért megfogtam és lehúztam a hátáról, hogy lássak valamit, azonban Jungkook megébredt és vállai felett átpillantott rám.

- Mit csinálsz?

- Ezt én csináltam? - Utaltam a hátán lévő sebekre amiket valószínűleg én okoztam azzal hogy szétkarmoltam a hátát. Némelyik mély némelyik pedig épphogy csak egy karcolás, minden esetre az egész hátát ellepték ezek a nyomok, nekem mégsem volt róla semmi emlékem, annak ellenére sem hogy nem voltam olyan ittas.

- Nem emlékszel? - Fordult a hátára, de fel is szisszent egyből a fájdalom miatt, míg én megráztam a fejemet és a csuklóimra néztem. - A karmolás azt te csináltad, de nem zavar, jól esett. A csuklód viszont az én hibám, bocsi, de rám támadtál az éjjel. Még sosem kellett ennyit erőlködnöm hogy lefogjak egy omegát, miből vagy te?

- Oh... Erről mondjuk már Kai is panaszkodott párszor.

- Szóval nem az első eset, hogy meg akarsz ölni valakit?

- Nem... És én soha nem emlékszem rá. Na és a hátam? Az miért fáj ennyire? - Helyeztem magam kényelmesebb pozícióba, míg az alfa felém fordult és kezével megtámasztotta a fejét.

- A támadást leszámítva jó éjszakánk volt. - Kacsintott rám, majd felült és körülnézett a ruháit keresve, én pedig szintén azon voltam, hogy kikeljek az ágyból, de már abba megfájdult a hátam, hogy felültem. - Nekem mennem kell, de ha úgy gondolod, hogy megismételnéd, csak dobj egy üzenetet. Ja és Soobin-nak egy szót se erről!

- Nem fogja megtudni, ne aggódj.

Tőlem legalábbis nem, de Kai még kinyithatja a száját ha tényleg annyira meg van rám sértődve. Amint hyung elment, írtam neki egy üzenetet hogy jöjjön ha akar, de mivel nem válaszolt, csak megnézte amit küldtem, lefotóztam neki a csuklómat, mire öt perc sem telt el, már hallottam, hogy becsapja maga után a bejárati ajtót és gyors léptekkel közelít felém.

- Mielőtt belekezdenél bármibe is, önvédelemből tette! Elvileg rátámadtam az éjszaka... - Állítottam le egyből amikor láttam hogy szóra nyitja a száját, így végül csak sóhajtott egyet és leült az ágy szélére, majd óvatosan megfogta a kezeimet és jobban megnézte őket. - Elmondod, hogy miért voltál úgy kiakadva az este?

- Nem lényeges.

- Kai, a legjobb barátom vagy, szeretném tudni hogyha megbántottalak valamivel, hogy jóvá tudjam tenni. Mi zavart ennyire?

- Mondom, hogy nem számít.

- De igen is számít! Megbántottalak valamivel és fogalmam sincs, hogy mivel, de nem tudom kijavítani vagy bocsánatot kérni ha nem tudom hogy mi volt az! Szóval kérlek mondd el!

- Még mindig szeretlek. És utálom nézni hogy csak úgy odaveted magad valakinek, mert olyan kedved van. Azt hittem legalább ezen már túl vagyunk, nem vagyunk ostoba tinik hogy ez legyen minden szórakozásod.

- Miről beszélsz?

- Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! Taehyun, Yunho, Jungkook, random jött ment alfák...