1.rész

827 38 3
                                    

Selena

A gépem pár perc késéssel landolt drága otthonomban, Sydneyben. Bár imádtam az egész nyarat Susan nagynénimnél tölteni Los Angelesben, azért mégis éreztem már egy kis honvágyat az utolsó Amerikában töltött heteimben. Vágytam már haza, hogy újra láthassam a családomat, és a barátaimat. Már igazán hiányoztak.

Így a repülőgépről leszállva egyből a bőröndömért siettem, majd a várakozó csarnokba sétálva pásztázni kezdtem a tömeget, a családomat keresve. Iszonyat izgatottan vártam, hogy végre megpillantsam őket. Ekkor láttam meg édesanyámat, aki az egyik várakozószék támlájára felállva, mint egy szurikáta forgatja jobbra balra a fejét  engem keresve. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon, és kapkodva a lábaimat húztam magam után a bőröndömet, aminek a zötyögő hangja alig hallatszott a nagy zsivajban. Közelebb érve már édesapámat is megpillantottam, ahogy anyukám kezét szorongatva vigyáz rá, nehogy lepottyanjon a nagy nézelődésben a székről. Ekkor találkozott össze a tekintetem anyával, mire rögtön felvidult a nő arca és leugorva a székről elindult felém folyamatosan a nevemen szólongatva.

-Selena! Selena!-lóbálta a kezét, mintha amúgy nem láttam volna. Apa pedig sietve rohant utána nehogy elveszítse szem elől a feleségét, aki konkrétan sodorta maga előtt a tömeget a kislánya felé sietve.

-Anya!-mosolyogtam rá, és akaratlanul is könnyek szöktek a szemembe, amit küszködve próbáltam visszatartani. Elérzékenyített a viszont látás, főleg mikor hosszú idő után édesanyám karjaiba borulhattam.

-Szia! Jaj, úgy vártunk már haza.-simogatta a hajamat úgy szorítva magához, mintha az élete múlna rajta. Én is boldogan öleltem magamhoz a nőt, miközben apával is találkozott a pillantásunk anya válla fölött. Kibontakoztam hát az öleléséből és apukám nyakába ugortam.

-Drága kislányom!-suttogta apa köszöntésképp, mire ismét könnybe lábadt a szemem. Jesszusom, de hiányoztak már.

-Hagy nézzelek, milyen barna lettél.-intett magához anya, így hát megálltam előtte, mire elkerekedett a szeme.-Rád se ismerni.-ámult anya a napbarnított bőrömet csodálva-És a hajad! Ezt a videó hívásban nem is látszott.-fogta ujjai közé az új frizurámat. Mikor a szüleim utoljára látták barna tincseim egyenesen omoltak a hátamra, de a meleg Amerikában töltött hónapok alatt a nap kiszívta, ezzel szőkés barna hatást elérve neki. Másrészt végig ment rajta egy fodrász is, aki az egész frizurámat durván fokozatosra vágta. A nagynénim szavaival élve: örült szexisre vágattam a hajamat, ami természetesen az ő ötlete volt.

-Beújítottam.-közöltem mosolyogva, mire anya hevesen bólogatni kezdett kifejezve tetszését.

-Kész nő lettél.-jegyezte meg elámulva, miközben újra végig nézett rajtam. Ebben egyáltalán nem kételkedtem. Magam is úgy éreztem, hogy jót tett nekem ez az amerikai utazás, ugyanis végre kiteljesedhettem. Új fajta ruhákkal újítottam be, és egyfajta glow up-on sikerült átmennem. Végre jól éreztem magam a bőrömben. Kezdtem magam mögött hagyni a csúnya pubertást.

-Az ott egy piercing!-fedezte fel apa a fülemben lapuló ékszert, mire angyali mosolyt villantottam a szüleimre.

-Jól néz ki ugye?-pislogtam rá apa rosszalló tekintetét kerülve, mire anya átkarolt és elkezdett a kijárat felé vezetni.

-Meg se kérdeztél róla minket.-akadt ki teljesen apa egy ártatlan lyuk miatt.

-Jaj jólvan már, John. Ha neki tetszik!-szólta le anya apát, mire magamban mosolyogva örültem a nyereségemnek. Apa végül nem zsémbeskedett tovább, csendben húzta utánunk a bőröndöt. Vidáman követtem hát anyát az ismerős családi autónk felé, viszont mikor megpillantottam a fehér színű autót, csalódottan meredtem rá.

Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/Where stories live. Discover now