Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

15.rész

Selena

Másnap reggel kissé elgémberedett nyakkal keltem, a félig ülő, félig fekvő pozíció miatt, amiben elaludtam Luke miatt.

Viszont mikorra kinyitottam a szemem, már a fiú nem feküdt az ölemben. A szobában néma üresség víz hangzott, Lukenak nyoma veszett. Így hát megragadva az alkalmat gyorsan felöltöztem, és rendbe szedtem magam.

Luket, végül a konyhában találtam meg, ahogy reggelit készített. Zavartan közelítettem meg, ugyanis fogalmam sem volt mit is kéne neki mondanom a törték után, igy csak bénán odaköszöntem neki, amire neki a válasza csak egyfajta motyogás volt.
Így hát leültem reggelizni, ami síri csöndben telt el. Csak Luke konyhában való sertepertélése hangzott a kihalt házban. Én nem akartam magamtól felhozni a tegnap történteket, Luke pedig nem firtatta. Nem szólt hozzám egy szót sem, így miután megreggeliztem idejét éreztem a távozásnak.

-Köszi a reggelit.-álltam fel az asztaltól, miközben vártam, hogy Luke reagáljon valamit. Miután ez nem történt meg, folytattam. - Akkor én most mentem.-kaptam fel a táskám idegesen, mire végre felém kapta a fejét.

-Elviszlek.-mondta hirtelen, majd elpakolva maga után, ő is bekapott pár falatot, és a kocsi kulcsért nyúlva kiléptünk a házból.

Nem idegenkedve, beültem az ismerős autóba, és az úton a suli felé végig az elsuhanó tájat figyeltem. Az egyetlen hangforrás a kocsiban a halkan szóló rádió volt, de még így is vágni lehetett volna a kínos csöndet közöttünk. Nem tudtam mit is gondoljak Luke hirtelen némaságáról. Talán túlzásba vittem volna, hogy magamra fektettem az álma után? De hát olyan elveszett volt. Én csak megakartam nyugtatni. Semmi más nem volt a dologban. Legalábbis reméltem, hogy Luke is így gondolja. Semmiképp sem akartam, hogy azt higgye érzek iránt bármit is. Mégiscsak Calum legjobb barátja volt! Ez nekem sem volt pálya.
Ráadásul könyörgőm. Luke Hemmingsről beszélünk!

SOHA.

Szinte örökkévalóságnyi idő volt, mire elértük a 10 percre lévő sulimat. Elé behajtva Luke megállt az autóval, mire egyből a kilincsért nyúlva kipattantam, hogy nehogy feltartsuk a forgalmat. De mielőtt becsuktam volna az ajtót, a hűvösen előre meredő Lukera néztem.

-Kösz, hogy elhoztál.-mondtam kedvesen abban reménykedve, hogy végre mutat felém valami érzelmet. De ő egy pillantásra se méltatva bólintott, így hát csalódottan bevágtam az ajtót és néztem ahogy elhajt.

Mikor megfordultam és egy sóhaj után elindultam a bejárat felé, kiszúrtam hogy barátaim szokásukhoz híven ott várakoztak az iskola előtt, így feléjük közeledve felvettem a legbarátságosabb arcom, miközben köszöntöttem őket.

-Hé, Sel! Jól láttam, hogy Luke Hemmings hozott suliba?-szólalt meg Sarah, miközben mindannyian vigyorogva meredtek rám. Na pont ez hiányzott.

Hisz Luket szinte minden látni képes lány ismerte Sydneyben. Kevés olyan lány akadt, aki nem vette figyelembe Luke őrjítően tökéletes külső adottságait. Ez miatt pedig túlságosan nagy rajongó tábor állt mögötte. Mindenki tudta, milyen nagy nőcsábász, mégis szinte mindenki bevállalta volna akár még az egy éjszakás kalandot is, csak hogy találkozhasson és beszélgethessen a nagy Luke Hemmingssel.

Én ezektől az elképzelésektől rosszul voltam. Úgy kezelték, mint valami félistent. Való igaz, hogy jól nézett ki, de azért nem tettem volna meg neki mindent. Ez számomra megalázó volt.

Viszont a barátnőim is ezen lányok táborát erősítették, amitől én legszívesebben falra másztam volna.

-Aha.-feleltem lazán, mire a lányok megőrültek. Mind egyszerre kezdtek el faggatni, valami szaftos sztori után. Bár való igaz, hogy volt ilyen, nem mondtattam el nekik az igazat, mert azzal el kellett volna árulnom Luket is. Így hát nem volt más választásom, mint hazudni.
-Jaj hagyjatok már!-nevettem fel-Csak Calum nem tudott elhozni és Luket kérte meg rá.-mondtam játszva az unottat, mire a lányok mind egyszerre hurrogtak le. Nem pont ilyen válaszra vártak. Hát még, ha tudták volna az igazságot...