3.rész

495 27 1
                                    

Selena

Iszonyat jó érzés volt visszavágni Lukenak. Mindig azt hitte, hogy felül kerekedhet rajtam, de elhatároztam, hogy mostantól ez megváltoztatom. Nem bírtam tovább tétlenül nézni, ahogy a beszámolom közben unott arccal néha felpillant a telefonjából. Nem vártam el, hogy figyeljen és érdekeljen, amit mondok, de akkor ne üljön itt. Menjen el innen, csináljon valami mást, ha ennyire leszarja, hogy mi is történt velem. De nyilván a cicababájainak, akik folyton körbe ugrálták a fiút, bizonyára vissza kellett írnia. Jól tudtam, csak azért ücsörgött itt, mert elloptam a barátait. Nem vele foglalkozott mindenki, és ez zavarta a csőrét. Mert Luke Hemmings ilyen volt. Imádott a középpontban lenni.

Most pedig hatalmas élvezettel töltött el a haragos arckifejezése. Nem tetszett neki, hogy volt merszem visszaszólni neki.

-Ez miatt ne fájjon a fejed.-mosolyodott el huncutul, mire legszívesebben letudtam volna ütni. Miért áll neki ilyen jól ez a mosoly?

-Na elég!-dörrent ránk Cal-Inkább folytasd, Sel.-kérte lenyugodva-Szóval folyton strandoltál, nevezetességeket néztél meg és Susan nénivel logtál.-foglalta össze az eddig hallottakat-Végig üdülted az egész nyarat, míg az egyetlen testvéred itthon dolgozót. Na szép.-csóválta a fejét elégedetlenül.

-Te is jöhettél volna.-nyújtottam rá a nyelvem, hogy ne sajnáltassa magát.

-A bandára kellett fókuszálnia.-szólt közbe Mic, mire Calum hevesen bólogatni kezdett.

-Én vagyok a frontember, nélkülem ezek semmire se mennének.-mondta fölényesen, mire Luke megdobta egy hatalmas párnával, amit Cal nevetve kapott el.

-Idén nyáron volt egy csomó időnk fejlődni.-értett egyet Luke.

-És így is lett?

-Aha. Írtunk pár új dalt.-jelentette be büszkén Ash.

-Oltári királyok lettek.-helyeselt Michael, mire felcsillant a szemem.

-Megmutizzátok?-érdeklődtem izgatottan.

-Az első számú rajongonknak mindenképp. - vigyorodott el Ashton, mire már fel is pattantam és a garázs felé szedtem a lábam. Amióta csak ismertem ezeket a fiúkat a garázst ellepték a különböző hangszerek és fiús plakátok. Ez vált a banda törzshelyévé.

Én egyből levágtam magam a viseletes öreg kanapéra és onnan követtem figyelemmel, ahogy Ash beült hátra az óriási dobszerkó mögé, Cal és Michael kezükbe fogták a maguk gitárját, Luke pedig, mint a fő látványosság, beállt középre a mikrofon állvány mögé. De persze mindegyik fiú mögött volt elhelyezve egy kis mikrofon, mindegyik tudott énekelni.

Ash hármat ütött az ütőjével, majd rázendítettek a Gotta get out című számukra.

Csodálattal hallgattam a banda minden rezdülését. Valóban én voltam az első számú rajongójuk. Imádtam hallgatni őket és nézni ahogy játszanak. Ezekben a pillanatokban ilyenkor még Lukeot is csodáltam. Hisz annyira jól csinálta, amit csinált. Áradt belőle egyfajta energia, ami rávonta az ember figyelmét, és vele együtt rázta a fejét a zene ütemére. De persze mindegyik fiú bocsátott ki magából egyfajta kellemes aurát. Annyira látszott rajtuk  hogy ők erre születtek. Ezt a dalukat is most először hallottam, de máris beleszerettem.

Miközben őket figyeltem ismét eluralkodott rajtam az az érzés, hogy mennyire hiányoztak nekem ezek a srácok. Bár elsősorban nem is az én barátaim voltak, és nem miattam jártak be ebbe a házba, egyszerűen megkedveltem őket. 13 éves korom óta ismertem őket, és elég hamar összebarátkoztam a bohóc Michaelel. Ő volt a banda móka mestere, mindig minden hülyeségben benne volt, és egyszerűen nem lehetett nem mosolyogni a fiú mellett. Persze ha kellet ő is tudott nagyon ritkán komoly lenni, de ez nem igazán volt rá jellemző. Ő volt az idióta, meggondolatlan, vicces bandatag.
Ash volt a teljes ellentéte. Én magamban mindig csak úgy gondoltam rá, hogy a bölcs. Ő volt közöttünk a legidősebb nyugodt és egy kicsivel érettebb személyiségével. Ashre gondolva néha hihetetlen volt számomra, hogy szóba állt velem. Hisz mégiscsak 3 év korkülönbség volt közöttünk, nagyon nem voltunk egy korosztály, de mégis barátok lettünk. Mindig is úgy éreztem ő az az életemben, akire mindig számíthatók és ha valami bajom vagy gondom volt, Asthon volt az akivel ezt komolyan meglehetett beszélni. Persze a bátyám is jó hallgatóság volt, ha fontos dologról volt szó, akkor még Michael is. De Ash volt az akiről tudtam, hogy tényleg szívesen leül velem a problémáimról beszélni, és kiváló tanácsot is add rá. Ő egyszerűen mindig jól látta a dolgokat és ezért szerettem vele ilyesmikről beszélni. Persze ő is tudott gyerekes lenni, és Michael hatására hülyeséget csinálni. De ki nem?
Calum pedig a csapat összetartó ereje volt. Ő volt a banda szíve. Nélküle sose alapult volna meg a banda, így nem véletlenül lett ő a frontember. Calum volt az a srác, akiben a legjobban meglehetett bízni, és kedvességével mindenkit levett a lábáról. Persze ő is tudott pimasz lenni, főleg velem, de ez mind csak egyszerű csínytevések voltak. A bátyám jelentette számomra a legbiztosabb pontot, rá mindig számíthattam, mindig ott volt mellettem.
Na és akkor ott volt Luke, aki számomra a banda kakukktojása volt. De ha nem az én szemszögömből néztük a dolgokat, ő akkor is a szépfiú volt a csapatban. Bár hozzá kell tennem ő dolgozott a legkeményebben a banda működése érdekében. Persze mindegyik fiúnak fontos volt, valahogy úgy éreztem Lukenak ez az élete, hogy neki ez a zenekar fontosabb bárminál. Ezt az egyet tiszteltem benne. Az elkötelezettségét a zene, a barátai és 5SOS iránt.

Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/Where stories live. Discover now