Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

6.rész

Luke

Egész úton a park felé Sel karba tett kézzel duzzogott hátul, az ablakon meredve ki. Nem nézett ránk. Teljesen kikészítette a kis száguldozásom, és nem volt hajlandó szoba állni emiatt egyikünkkel se. Nem mondom, hogy nem volt örültség, amit csináltam, de legalább csendben maradt. Ami miatt nekem már megérte. Nem volt szebb dolog annál, mint hogy azt a rózsaszín kis száját csukva tartotta.

Normális tempóban vezettem tovább, miközben szólt a rádió és néha néha becsatlakoztam a fiúk beszélgetéseibe.

A parktól nem messze parkoltam le a kocsit, mivel a tömeg miatt alig volt már hely. Miután mindenki kiszállt, egy gombnyomással lezártam az autót, és elindultunk a koncert felé.

-Már most látom, hogy ezren lesznek.-állapította meg Michael mellettem lépdelve.

-Ez azt jelenti, hogy biztos jó lesz.-közölte Ash, mire egyetértően bólintottam.

-Szar helyre nem hoználak titeket.-mondtam, miközben az előttem sétáló testvérpárt figyeltem. Előre észrevettem, hogy Calum megkörnyékezi a húgát. Bizonyára fel akarta vidítani a morcos Selenat, aki arcából konkrétan semmi se látszódott, annyira a szeme elé húzta a kalapját.

-Mi ez rajtad?-bökte oldalba Selt a bátyja a kalapjára pillantva.

-Egy kalap, Cal. Szeretnéd, hogy lebetűzzem neked?-nézett rá unottan a fiúra.

-Jaj de vicces vagy, Lena.-forgatta a szemét Calum-Eddig nem volt ilyened. Nem tudtam, hogy a stílusod.-gondolkodott el, teljesen rátapadva a kalap témára.

-Amerikába megtetszett.-vont vállat Sel, mire Calum egy hirtelen mozdulattal lekapta a fejéről-Hé!-kapott utána, de már a bátyja fején volt.

-Na hogy tetszem?-fordult hátra hozzánk vigyorogva.

-Gázul. Na add vissza!-kérte Sel, de mikor érte nyúlt volna Cal hátra dobta felénk és Mike kapta el.

-Oh köszi!-vette fel ő is-Szerintetek milyen a hajamhoz?

-Annyira gyerekesek vagytok.-forgatta meg a szemét Sel a haját igazgatva, ami a kalap alatt összekócolódott.

-Mert te nem?-vontam fel a szemöldököm megragadva az alkalmat.

-Te csak ne szólj bele!-meredt rám dühösen, mire nem bírtam ki és elvigyorodtam.

-Különben mi lesz?-próbáltam felidegesíteni, ami sikerült is.

-Megbánod.-fújtatta.

-Haza is mehetsz.-mutattam arra, amerről jöttünk, mire Sel elém lépett végig a szemembe nézve, tüzes tekintettel.

-De akár te is.

-És akkor ki visz haza, édesem?-meredtem rá magabiztosan, random becézéssel illetve, ami engem is meglepett.

-Majd én hazavezetek.-tette karba a kezét a melle alatt, kiemelve idomait.

-Az én kocsimmal? Ne is álmodj róla.-nevettem fel kényszeredetten.

-Na elég ebből!-nyomta vissza a kalapot Cal  a húga fejére-Most nem vitatkozni jöttünk, oké? Ezt otthon is csinálhatjátok. Most szórakozzunk!-indult el a zene irányába.

Sellel egy pár másodpercig farkas szemet néztünk egymással. Míg már nem bírtam tovább jade zöld szemeibe pillantani, így vigyorogva rákacsintottam és elléptem mellette. Mégse hagyhattam teljesen nyerni.

Pár percen belül elértük a központot, ahonnan már rendesen lehetett hallani a zenét és örömmel vetettük bele magunkat a tömegbe. Nem bírtam nem megbámulni a körülöttünk hemzsegő szebbnél szebb lányokat. Már most elterveztem, hogy ma éjszaka az egyik az enyém lesz. Kikapcsolódásra volt szükségem. Egy kis menekülésre. Egy olyan helyre, ahol én irányítók. Elegem volt már a szenvedésből, ami minden nap ért engem. Szabad akartam lenni, mint mindenki más.