Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

4.rész

Luke

Roppant vicces volt látni Calum arcát, ahogy rám és az engem ütlegelő húgára mered, aki annyira bepöccent hogy megettem a reggelijét, hogy teljesen rám akaszkodott.

Egészen szórakoztató volt nézni a dühös lányt, ahogy az apró kis puha ökleivel püföl engem. Alig éreztem valamit az egészből, pedig ő nagyon igyekezett, hogy fájdalmat okozzon nekem. Édes volt a próbálkozása, de hiábavaló.

-A hülye barátod megette a gofrimat.-állt le kifulladva Selena a bátyjához fordulva.

-Nem tudtam, hogy a tiéd.-közöltem vele, de persze hazudtam. Mikor megláttam a hűtőben tudtam, hogy a lányé, és pont ezért késztetést éreztem rá, hogy megegyem. De hát nem vicces volt a képe, mikor kiderült? Már most feldobta a napomat.

-Te hazug egoista!-meredt rám olyan elszánt dühvel, hogy valóban kezdtem rá jönni, hogy már nagyon Selena bögyében vagyok. De ez csak még több örömmel töltött el.

-Nem vagyok se hazug se egoista. De az embernek tisztában kell lennie az adottságaival.-villantottam meg a lányra azt a vigyoromat, ami minden lányt levett a lábáról. De Sel még csak meg sem szeppent. Továbbra is undorral az arcán meredt rám. Ez egy kissé elbizonytalanított.

-Tudhattam volna, hogy nem szabadna titeket felügyelet nélkül egyedül hagynom.-csóválta a fejét a barátom, mire csak elmosolyodtam.

-Nem akarom többet magában itt látni!-figyelmeztette a bátyját Sel-Ha itt is van, akkor azért legyen, mert veled van.-közölte mérgesen, miközben elindult visszafelé, gondolom a szobájába, de még mielőtt otthagyott volna minket, megtorpant és hátra fordult, hogy bemutasson nekem a középső ujjával.

- Az álmaidban, Sel!-reagáltam öntelten az ujjára, mire szúrósan nézett vissza rám zöld szemeivel.

-Utállak Luke Hemmings.-mondta, majd már ott is hagyott minket. Calum a fejét csóválta felém.

-Muszáj mindig hergelned?-kérdezte fáradtan felsóhajtva, mint akit már nagyon untat az egész.

-Nem csináltam semmit rosszat.-hazudtam automatikusan, mire Cal lemondóan nézett rám.

-Nekem ne!-szólt rám élesen, mire felsóhajtottam és ismét leültem a bárszékre.

Nem tudtam megmagyarázni a legjobb barátomnak sem, miért szeretem bosszantani a húgát. Egyszerűen csak így volt a kezdetektől fogva, és ez rögzült be. Amint megláttam a lányt csakis azon járt a fejem, mivel húzhatnám fel. Ez nálunk így működött és nem tudtam rajta változtatni.

Nem sokkal később Michael és Ash is megjött. Egy félórával hamarabb érkeztek, mint megbeszéltük a próbát, de persze ez senkit sem zavart. Ash levágta magát egyből a kanapéra és beszélgetésbe kezdett velünk. Mike volt egyedül aki valamiért nem akart leülni.

-Sel itthon van?-kérdezte végül, mire összeráncoltam szemöldököm. Már megint a kiscsajt keresi. Megáll az eszem.

-Fent van a szobájában.-bólintott Calum, mire Michael már itt sem volt. Elindult fel a lányhoz az emeletre.

-Szóval ma mit terveztek a próbára?-tért rá a lényegre Ash kíváncsian.

-Azt beszéltük Calummel, hogy most hagyni kéne a feldolgozásokat. Már jók vagyunk és annyit próbáltuk őket. Jobban kéne fokuszálnunk a saját zenéinkre.-feleltem Ashnek, mire a fiú elmeredve bólintott.

-Akkor csak a Gotta get out próbáljuk ma?-érdeklődött Ashton.

-Igen, meg Luke elkezdett dolgozni egy dalon. Azt is megvitathatnánk, meg elkezdhetnénk rá már kigondolni valami alapot.-közölte Cal, mire bólintottam. Valóban megvolt már az új dalunk szövegének a fele. Szerettem dalokat írni. Abban fejezhettem ki az érzéseimet és a gondolataimat, amiben a legjobb voltam. A zenélésben és az éneklésben.