Mielőtt híres lettél (5SOS FF.) /SZÜNETEL/

20.rész

Luke

Megint elmenekültem otthonról.
Gyáva módon ismét a legjobb barátom otthonába menekültem a problémáim elől. Ilyenkor iszonyat szánalmasan éreztem magam.

A mai napom ugyanis ismét borzalmas volt. A nevelőapámat valószínűleg felhúzhatta a munkatársa, mert amint hazajött megint rajtam töltötte ki az indulatait. Először csak kötözködött, hergelte magát, míg le nem lökött a konyhai bárszékről. De legalább ma könnyen megúztam. Csak a térdem jajdult bele, amikor az eséskor ráestem. Kissé fájt. De ki lehetett bírni.

Mégsem tudtam aludni. Ilyenkor mindig nehezen jött a szememre az álom. Túl sok mindenen katt9got az agyam. Igy a folyamatos f9rgolodást megunva, inkább halkan kiosontam Calum szobájából és a Hicks család konyhájába vettem az utat. Ott leültem a sötétben egy székre és egy pohár víz társaságában csak merengtem magam elé.

Nem tudom mennyi ideig üldögélhettem ott, amikor zajt hallottam. Tulajdonképpen léptek zaját. Ideges lettem arra a gondolatra, hogy a járkálásommal felébreszthettem valakit, így abban bíztam, hogy Calum ballag felém, miután felfedezte, hogy egyedül horkol a szobájában.

De ezek a finom léptek zaja egyáltalán nem a barátoméhoz hasonlítottak. Anélkül, hogy láttam volna tudtam, hogy épp ki csoszog felém.

-Ne ijedj meg!-suttogtam bele a sötétségbe, mire egy elfojtott sikolyt hallottam, majd egy hirtelen felvillanó villanyt.-Baszki, Sel megvakulok.-takartam el a szemem elől a hirtelen ért tömény mennyiségű fényt, mire Sel végre leoltotta a villanyt és helyére egy sokkal gyengébb fényű kisebb lámpát kapcsolt fel.

-Te mit keresel itt?! Nagyon ijesztő, ahogy itt ülsz magadban a sötétben.-borzadt el, mire végre sikerült rendesen megpillantanom. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne mosolyodjak el gyerekes pizsamája és kócos haja láttán. Összességében iszonyat édesen nézett ki.

-Meditálok.-vágtam rá az első dolgot, ami eszembe jutott, mire Sel csak a szemét forgatta. Annyira tudtam, hogy így fog reagálni!

-Most komolyan!-tette csípőre a kezét.

-Nem tudok aludni és itt...jobbnak tűnt ücsörögni.-vallottam be, mire Sel eddigi morcos képe hirtelen ellágyult.

-Én se.-vallotta be, ami meglepett.

-Miért?-kérdeztem iszonyat kíváncsian, mire Selena csak vállát vont és leült velem szembe az egyik székre.

-Rossz nap.-sóhajtott fel gondterhelten, ami nem tetszett, főleg hogy nem akarta elmondani az okát. Tudtommal kB 3-4 napja kezdett el újra suliba járni miután egy teljes hétig beteg volt. Talán a suliban lettek volna gondjai?-Téged nem kell kérdezni.-nézett rám szomorúan.-Henk.-mondta ki a nevelőapám nevét, mire egy aprót bólintottam. Nagyon nem tetszett a Selena arcára kiülő kifejezés, így inkább gyorsan témát váltottam. Utáltam, ha szánnak az emberek.

-Kérsz vizet?-kérdeztem bénán elterelve a szót, ami minden bizonnyal Selnek is feltűnt.

-Aha.-bólintott, mire gyorsan töltöttem neki.

Ezek után így ücsörögtünk tovább kettesben, vizet iszogatva, csendben a sötétben.

-Najó én ezt nem bírom.-pattant fel a helyéről tiszta energiával, mire felkaptam a fejem és összeráncolt homlokkal meredtem rá.

-Mit csinálsz?

-Elmegyünk.-indult meg a kijárat felé, mire teljesen összezavarodva követtem.

-Mégis hova?